IELTS

Ma letettem az IELTS nyelvvizsgát. Ez a nyelvvizsga igazából hosszabb távon lesz nekem érdekes, mert lehet, hogy szükségem lesz rá a következőekben, és két évig érvényes. Meg mellesleg pár vízumhoz is kérik. Pár szót szólnék róla, túl sok karaktert felesleges rá fecsérelni.

Az IELTS vizsga négy részből áll, hallgatás, szövegértés, írás, beszéd, ebben a sorrendben. A hallgatás során különböző felvételeket hallgattunk megy egyszer, ez alapján kellett kitölteni a feladat részeit, illetve kiválasztani a válaszokat. Ez kb. 30 perc volt, plusz 10 percet kaptunk átvezetni a válaszokat a beadandó lapra. A következő a szövegértés, itt egészen az egyszerű hirdetésektől a cikkeken át különböző szövegekkel kapcsolatban kell megoldani feladatokat, négy szöveg volt. A harmadik az írás, itt egy rövidebb és egy hosszabb szövegalkotási feladat van, az első egy levél, a második egy érvelő esszé. Mindig ezzel az utolsó résszel voltak problémáim, mert 20 ill. 40 perc van a két feladatra, és az idővel mindig bajba voltam mert kisregényeket írtam. Főleg a levéllel voltak gondjaim. Az utolsó rész a szóbeli, ami egy anyanyelvi tanár társaságában történik, és felveszik a beszélgetést diktafonra.

Hmhm, minden jól ment, írásbelire időben megérkeztem, örömmel konstatáltam, hogy tök jó időpontot kaptam a szóbelire. Majd elkezdődött a vizsga, minden úgy ment, ahogy gondoltam, hogy menni fog, tehát lesznek hibátlan részek meg kevés hibásak. A hallgatásra elég jól felkészített a British Council online felkészítője, hál’ istennek most nem kellett bankkártyaszámot leírni hallás alapján, az a halálom. Szövegalkotás során a 40 percessel kezdtem, mert mindig azzal volt a kevesebb bajom, aztán áttértem a 20 percesre, szerencsére belefértem az időbe, bár teljesen átolvasni nem volt időm a hosszabbat. Majd meglátjuk.

Aztán szépen átmentem a szóbeli helyszínére, ami a British Council irodájában volt, egy aranyos, télapóformájú bácsi szóbeliztetett, kedves volt. A szóbeli témák közepesek voltak, leisure and culture, parks and gardens, sports stb. Hát, némelyik kérdés persze olyan volt, amiről magyarul sincs véleményem, mert kb kit érdekel. Pl. fontos-e, hogy egy város rendelkezzen szabadidős és kulturális befogadó térrel? Vonzó lakóhellyé tesz-e egy várost, hogy vannak ilyen helyei? NEM. NEM ÉRDEKEL. De persze az ember igyekszik kifejteni valami nagyon igényes választ, de hát… na mindegy.

Elvileg eredmény 13 naptári nap múlva. Ja, amit elfelejtettem, hogy ez nem alap vagy közép vagy felső fok, hanem pontrendszeres, és különböző helyekre illetve eltérő jelentkezésekhez más-más szintet kell megütni. Pl. egy sima bevándorláshoz azt hiszem 6-ot a 9-ből mindegyik modulon, egyik lány, aki Németországba jelentkezett egyetemre, neki 6.5-öt kell elérnie. Nekem igazából nincs tétje, szóval mindegy, de örülnék, ha legalább 7-es lenne.

Szóval, hogy az utolsó kötelességemet is letudtam, mostmár következik a lazítás, illetve holnap a pakolás. Pakolásról bővebben kicsit később

Egy a millióból

Nem mondom, hogy izgalmak nélkül zajlik az utolsó pár nap. De ez egy intő jel, hogy bármennyire is felkészültnek hiszi magát az ember, érhetik meglepetések. Hogy mit is értek ez alatt? Íme a kalandom az ausztrál bevándorlási hivatallal:

Ausztrália vízumköteles ország. Több hónapos kutatómunkám eredményeként – de komolyan hangzik, nem? – kitaláltam, hogy nekem igazából egy fajta vízummal van lehetőségem Ausztráliába belépni és ott hosszabb ideig tartózkodni, ez pedig az eVisitor interneten is kiváltható turistavízum. Előnye, hogy ingyenes, pikk-pakk megvan, és max. 3 hónapig lehet vele egyszerre az országban tartózkodni, de egy évig érvényes. Ez a lehetőség tűnt a legkedvezőbbnek, szemben a diák vízummal, ami egy vagyon és jó pár hét az elbírálás, illetve az önálló munkaerő vízummal, amelyre igazából esélyem se nagyon lett volna. Ja, és van, hogy 1-1,5 évet vár rá az ember. Komolyan, ha 30-35 éves vagyok, felhalmoztam a szükséges szakmai tapasztalatot, hiányszakmás diplomám van satöbbi satöbbi, biztos elköltök szintén egy vagyont a honosításra illetve beadásra, hogy aztán másfél év múlva szóljanak, hogy lehet menni, és még akkor megint csak a nullán vagyok, mert se munkám, se lakásom. Na de mindegy, ha az immi úgy gondolja, hogy ez oké…

Szóval mint mondtam volt, az eVisitor (jelen állapotában) egy évig érvényes, na de mettől meddig? Nem a belépéstől az országba, nem ám, hanem a kiállítás dátumától. Mondom magamnak, hát, ha már kapok ilyen vízumot, meg csak kimegyek, jó lenne, ha minél tovább tartana az érvényesség. Tehát mit teszek? Kitolom a jelentkezést. Persze előtte ellenőriztem az immi honlapját, beszéltem már kint élőkkel illetve az ügynökségen is ezt mondták, hogy az esetek kb 99,9%-ában az elbírálás azonnal megtörténik és az ember pikk-pakk megkapja a vízumát. Kérdeztem, hogy milyen gyorsan, hát, 2 óra, 10 perc, éjszaka megérkezett? Én a tudatlanok teljes nyugalmával meg is állapodtam magammal, hogy akkor március 28-ika körül szépen beadom, estére megvan, és minden gromek. De azért motoszkált bennem valami, hogy oké, de végülis akkor most azon a pár napon tényleg nem  múlik, így péntek délután-estefelé, kitöltöttem a vízumhoz szükséges online jelentkezést.

Olyasmiket kérdeztek, hogy pl. családtagjaim listája. Ki kicsoda névszerint és mi a reláció. Van-e élettársi kapcsolatom illetve egyéb szerelmi kapcsolatom. Itt azért egy picit meginogtam Van-e kint bármilyen ismerőm. Van-e folyamatban lévő bűnügyem asszem. Utazásom célja, választó lista. Utazásom célja pár mondatban kifejtve. Bla bla bla. Kicsit azért megrökönyödtem. Kb. egy oldalas checklistre számítottam, add meg az adataidat, pipáld ki, hogy visitor visát kérsz, és írd alá, hogy ismered és elfogadtad a feltételeket. Na mindegy.

Kitöltöttem, várok. Este, semmi. Másnap, semmi. Jó,  szombat van, ilyenkor lehet, hogy nem működik a rendszer. Hétfő reggel, email. Hosszú-hosszú email, három csatolmánnyal. Kedves Alexandra, megkaptuk jelentkezését, a csatolmányokban találja a következő teendőket. Hm. Első csatolmány. Hello hello, I’m Kathy akárki, please muti nekem a szükséges dokumentumokat, amiknek a listáját a következő dokumentumban találod. Következő dokumentum, hello hello, please bizonyítsd nekem, hogy a céljaid kizárólag turistások, illetve, hogy van neked elég pénzed, hogy turistáskodj. Ezt légyszi három hónapra visszamenőleg érvényes bankszámla kivonatokkal, jelenlegi egyenleggel illetőleg banki nyilatkozattal. Természetesen angol nyelven. Amennyiben nincsen neked pénzed, hanem más pénzéből utazgatsz, nem gond,  akkor az ő anyagi helyzetét igazoló papírt kérjük, meg persze tőle azt, hogy miért is támogat téged.

Öööö….. Hétfő reggel 7 óra. Szóval én vagyok a kivétel. Jó oké. Bankszámlakivonat. CIB 24. Bakszámlakivonat erről a hónapról nincs jövő hétig. Akkor nem az. Egyenlegkimutatás vagy tranzakciós lista. Lehet. Talán. Anyukám azt mondja, lehet konkrét dátumtól kérni, ehhez be kell fáradni. Közben mellék szálon már fut a fordítás intézése. Kedves barát, akit felébresztek, azt mondja lehet, hogy tud segíteni, de kérdezzem meg a bankot, nem adnak-e angolul. Húúúú. Köszi Heni. Sipirc öltözni, bankba befáradni. Tök közeli bank, de félórát bénázok, mire megtalálom az Üllői út 431-et. Bent, hiperszuper kedves ügyintéző hölgy, elmondom mit szeretnék. Semmi gond, de hogy angolul? Hát… nem tudja, hogy engedi-e a rendszer. Igyekszik, igyekszik, sikerül! Nem győzök hálálkodni, meg örülni, hogy nem kell a fordítással bajlódni. Éljen. Kicsit megnyugszom.

Uzsgyi be a cégbe, többi kritériummal foglalkozni. Turistáskodás. Én olyan turista vagyok, hogy csak na. Két oldalas, körülbelül 900-1000 szavas levelet írok arról, hogy mit szeretnék csinálni, hogy szeretnék lenni, kivel szeretnék találkozni Ausztráliában. Anyagi helyzet tisztázása csak egy oldal, megmagyarázom, hogy eddig dolgoztam, most utazni szeretnék, és félretettem és tessék, itt vannak a bankszámlakivonataim. Nem az. Tranzakciós lista. Mindegy. Emellett viszek casht. Csatolmányok, levelek, aláírások, scannelés, feltöltés, várakozás. Közben email figyelés és határidő ellenőrzés. Maximum 3 munkanap.

Még maximum két nap.

Már csak maximum egy nap.

Este azt fontolgatom, ha arra kerülne sor, hogy hívnám fel az ügyintézőt, hogy mi a helyzet.

Reggel emailek semmi. De. Hohó. Internetes ellenőrzés. CONGRATULATIONS. You have been granted

Kis adalék. Míg ezt a posztot írom, apukám beleolvas a levélbe, amit az immiseknek írtam. Hangosan felnevet. “I would like to do hitchhiking? Nagyon fogjuk várni a képeket róla!”

Vigyázz, Ausztrália, JÖVÖK!!

The Final Countdown…

ÉÉÉÉÉSSSSS, igen! Már kevesebb, mint 20 nap van az indulásig. És hogy állok? Hát, egyik oldalról sehogy, másik oldalról jól. Szóval. Szakmai felkészülésből nem lett semmi. Ugyan újraraktuk a nagy gépemet (laptopot még nem), de szoftverekkel nem sikerült feltölteni megfelelően, szóval abból nem sok lesz, hogy gyakorlok.

Viszont hősiesen járok a CNC tanfolyamra, ami első blikkre nagy falatnak tűnt a tizenikszes tengelyű vezérléssel, de most már úgy ahogy elevickélek az órán. Plusz tanulok egy kis esztergálási alapismereteket is, ami külön jó.

Egyebekkel. Múlt héten voltam a repjegyért, plusz ajánlottak egy utasbiztosítást is. Őszintén, hát, nemtom. Az van, hogy néztem a worldnomads biztosítását, ami lényegesen drágább az “Atlasz” biztosítónál, viszont ha az ember megnézi a feltételeket, hát… az atlasz hungaricum hogy finom legyek. Ennek ellenére lehet, hogy maradok az olcsóbb Atlasznál, mert egyrészt kevesebb, mint a fele, másrészt meg csak jól alakulnak a dolgok és nem is lesz szükségem rá. Mint ahogy eddigi utazásaimnál soha nem volt. (Kubában is helyi orvost hívtak, hely pénzért, ami ok, olcsó volt magyar viszonylathoz képest, de ha kicsit jobban lettem volna, tuti, ellenkeztem volna.)
Szóval nem vagyok nagyon meggyőzve, de jövő héten személyesen bemegyek a biztosítóhoz és rákérdezek részletekre. Legunszimpibb egyébként: amint szállítható állapotban vagy az orvosod szerint, hazahozunk, és itthon gyógyíttatunk. (Gondolom TB-s megoldásban. Remek.)

Ugyanakkor pl. múlt hétvégén csináltunk egy elő-próba pakolást, ami azt jelenti, hogy a bőröndömet megpakoltuk azokkal a ruhákkal, amit kivinnék, és 14 kg lett! Szóval most még úgy néz ki, hogy súlyban jó vagyok, jó leszek… Persze ez majd a végén dől el.
Most meg, a négy napos ünnepben végig szüleimmel vagyok, együtt töltünk végre egy kis időt a sok sok meló után. Igazából most hétvégén be kéne fejeznem a portfóliómat, hogy legalább a laptopomról leszedhessem a cuccokat, hogy újra lehessen rakni.

Couchsurfing folyamatban, bár kicsit nehezebb, mint gondoltam, de alakul. Már egy ajánlólevelem is van, még a cégeset  be kell fejezni, meg lehet kérek még valakitől. Pénzváltással kapcsolatban várom, hogy picit lejjebb menjen a dollár, aztán váltok. Ú, tényleg, jövő héten be kell mennem bankba is, hogy melyik számlámat hogy tudom megszüntetni és kivenni a pénzt. Meg hogy hogy tudok TB-t fizetni magam után. Lakásomat ki kell adni, azt is intéznem kell jövő héten.  Receptkönyvből nem lesz semmi, nem sikerül befejezni. Viszont ma legalább túrógombóc lesz ebédre.

Bevándorlási ügynökség + CS

Tegnap voltam egy bevándorlási ill. oktatási ügynökség előadásán Ausztráliáról.Igazából tök szimpatikusak voltak, nyitottnak és segítőkésznek tűntek, plusz egy csomó releváns infóval is szolgáltak. Oké, igaz, ami igaz, kb. a 90%-át már tudtam, mert eléggé utánajártam a témának, de azért jó volt egyrészt egybe meghallgatni, meg tisztába kerülni vele, hogy eddig jól gondoltam, amit gondoltam. Tehát, aki teheti, igenis olvasgassa az immi honlapját, mert megéri.

A maradék 10%-ért volt egyébként kifejezetten értelme elmenni, olyan legális kiskapukat ismernek, amit nyilván az nem ismer, aki nincs ebben benne 10 éve. Meg volt egy-két olyan mindennapi infó, amit a neten nem találtam meg, pl. mennyit költ az ember benzinre egy héten, vagy mennyit érdemes a tömegközlekedésre számolni. Persze kiderült az is, hogy bizonyos ködös területek, mint a fizetés, továbbra is ködös, mert sok mindentől függ, hogy mennyi az annyi. Emellett az is jó volt, hogy megerősített az elhatározásomban, hogy menni kell, és nem lesz itt gond, mert úgyis minden menni fog.

Ma meg még csinosítgattam a Couchsurfing profilomat, és jelentkeztem két hosthoz szörfölni az első két hétben, aztán most várom a válaszukat. Az egyik egy fiatal csaj eléggé fura nyelvtudásokkal rendelkezik, élt Svájcban, Mexikóban, Szlovéniában és most Ausztráliában. De szimpi, csak még nincs túl sok tapasztalata a couchsurfingben. A másik jelöltem egy testvérpár, náluk külön szobám lenne, és az egekbe vannak magasztalva a korábbi vendégeik által, kicsit ahogy néztem, a csaj kb. annyira veszi komolyan a hostolást, mint én, tehát minden előkészítve, ha úgy alakul, kaja is van, meg tiszta ágynemű, törülköző stb. Kellemes lenne

Szóval ezek alakulnak.

A tegnapi alapján egyébként két dologra jöttem rá:
Egy: fölösleges túl szervezni, így is majdnem többet tudok, mint amire szükségem van, majd ott alakul. Illetve inkább az a lényeg, hogy oké, készüljek a dolgokkal, de igazából már csak rendbe kell rakni a maradék apróságokat, és jó lesz.
Kettő: ha úgy alakul, hogy kapok állást, valószínűleg megkérem ezt az ügynökséget, hogy segítsen az ügyintézésben, mert nem feltétlenül lenne szükséges, de ügyesnek tűnnek abban, amit csinálnak. És én nem ismerem a kiskapukat, meg hogy mikor lehet valami ellen fellebbezni stb. Ezért ugyan baromi sokba kerül, de azt hiszem, majd bevállalom.