Ausztráliába mentem, majd jövök…

blog a kivándorlásról – azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Londonból Sydneybe

- április 5, 2012

Ugye ott hagytam abba, hogy minden békés és kellemes volt, bár a wifi nehézkes. Sőt, igazából lehetetlen. Este időben becsekkoltam illetve átmentem a biztonsági ellenőrzésen, hogy a gépemhez érjek. Már nagyon éhes voltam, így a gazdaságosságra való tekintettel egy tésztát ettem 7,50 fontért (London… drága.). Egy 7,5 decis víz csak 1,20 volt, azzal kihúztam délután. Látva az árakat, tudtam, hogy a duty free most kimarad, cserébe gondoltam feltankolok enni-innivalóval az útra, jó lesz az még. Nem siettem el, az utolsó kioszknál vettem beszállás előtt, minek cipeljem? Ekkor jött a villámcsapás, hogy a 20 fontosom már nem jó. Na, remek. Mindegy. Bővebben  majd egy másik posztban.

A 747-esen relatíve jó helyem volt, mellettem nem is ült senki, a középső sor végén egy nyugdíjas pár foglalt helyet. Gondoltam, ezek tuti horkolni fognak, de majd megoldom vagy kibírom valahogy. Felszáll a gép, na az egyikük elkezd szipogni. Ááá, kizárt hogy ezt kibírom épp ésszel. Fülhallgató fel, aktív filmnézés beindul, (My week with Marylin, Real Steel) jön a kaja, megint tészta, nem baj. Aztán igazából utána elaludtak a mellettem ülők, és így abbamaradt a szipogás, és csodák csodája, nem is horkoltak. Szingapúrig 12 óra volt az út, kicsit tudtam aludni, de hát ugye nem a legkényelmesebb pozícióban, ez van.

A szingapúri reptérre megérkezve már a reptéren szóltak, hogy a továbbmenők ne kalandozzanak nagyon el, mert nagyon nagy a tranzit. Ahogy kiléptünk a gépről, szólt egy hölgy, hogy egy óra múlva jöhetünk is vissza. Na köszi, elvileg 3 óránk van, nem mintha nagyon el akarnék császkálni, csak úgy. Na akkor felderítés indul.

Boltokba be, mi mennyi, milyen egység. Szingapúri dollár. Remek. Pénzváltó, 20 fontossal bepróbálkozás, sikertelenül. Amerikai dollárt váltottam szingapúrira, 61 lett az 50ből. Szintén az az összeg, amiből nem dőzsölünk, de legalább kaját tudok venni. Pékségben vettem egy quiche loraint meg egy pot chocolat-t, meg egy fél literes vizet. Még be a boltba, mit lehet ezzel a pénzzel kezdeni, pirosító nem, de egy szempillaspirál kijön belőle. Közben kicsit azért körülnéztem, dobtam egy hátast a helytől, mert nem aprózzák el a helyiek a kényelmet. Dohányzó szakaszok nagyon durván vannak kialakítva, szabadtéri, kint ugye 31 fok, magas páratartalom, de vagy vízpermettel vagy egyéb módon biztosítják a kényelmet. Hozzá se kell tennem, hogy a szabadtéri dohányzóhoz kerti söröző csatlakozik, ahol nyugiban pihenhetnek az utazók. Ráadásul nem egy vagy két helyről beszélünk, hanem csomóról, és ráadásul tematikusak. Van orchideakert, meg kaktuszterasz… állati. Íme a képek:

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Majd, miután ez is megvolt, csak visszamentem a kapuhoz, nehogy itthagyjanak. Megint security check, persze a vizet nem lehet bevinni, megittam. Bent látok olyat, hogy internet for laptops. Huhú, felderültem. Ethernet kábeles csatlakozás, végre jó is a csatlakozóm, igenám, csak a benti csatlakozók mind el voltak törve, így nem ment az érintkezés. Mentségükre legyen mondva, hogy több helyen is voltak kirakva számítógépek, ezeken 15 percig ingyen lehetett használni a netet, facebookra is így írtam. Arra pont elég, hogy az ember megnézze az emailjeit, meg életjelet adjon magáról.

Szóval, persze tök felesleges volt ilyen korán bemenni, mert ugye nagy gép, sok ember, satöbbi, ültem csak ott bénán. Aztán szép lassan csak felszálltunk a gépre, én vissza az eddigi helyemre, nyugdíjasok eltűntek, remek. De kettővel előttem két család két csecsemővel egy indiai és egy vagy európai vagy ausztrál nem tudom. Az indiai kiskölök ordít torkaszakadtából. A másik kiskölök csak nézi egy darabig, pislog, de hát tudjuk, milyenek a gyerekek, ha az egyik rákezd, csak idő kérdése, míg a másik is. Na az is elkezdte. Itt még egy kis bekattanás, aztán a stewik is látták, hogy nem lesz ez így jó, szétültették őket, az indiai család ment a gép végébe. Mondom remek, a másik kisfiú békésnek tűnt, meg a szülők is normálisak, láttam, hogy belediktáltak valami kanalas orvosságszerűt, lehet, hogy egy kis nyugtató 🙂 Nem is volt gond a gyerekkel, ahogy felszálltunk bealudt, és észre se lehetett venni. Csak amikor leszálltam vettem észre, hogy nem is egy gyerek volt, hanem kettő, ugyanis ikrek voltak!

Mindent összevetve reggel 6-ra érkeztem meg Sydneybe, nem mondom, hogy hú de jó volt, csináljuk még egyszer, de ki lehetett bírni. Meg lehetett volna sokkal rosszabb is. Végül is, senki nem öntött le sörrel, nem volt hányó utas a fedélzeten, és a gyerekordítás is a minimálisra lett csökkentve. Egyelőre ennyit, a mai napomról majd kicsit később, talán délután.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Új élet Svédországban

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Travel Sandwich

Travel, photography, and the stories in between

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

The eccentric Cook

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Kate Kendall

Entrepreneur and writer ✈️

pappito.com

Új-Zéland

Subdimension

From beyond

bandirepublic

autók, cola, rock ‘n roll, zen és intergalactic

bezzeg a svédek!

bandirepublic a svéd királyságban

%d blogger ezt kedveli: