Ausztráliába mentem, majd jövök…

blog a kivándorlásról – azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Első benyomások

- április 6, 2012

Miért tartozik a legélhetőbb városok közé Sydney? Valószínűleg nem a 7 dolláros parkolási óradíjával érdemelte ki a 6. helyet. De akkor mivel?

Érdekes, első blikkre semmi különöset nem vettem észre. Igazából a reptérre megérkezve a mosdó nem volt kevésbé leharcolva, mint bármely otthoni nyilvános wc (értsd bevásárló központban vagy ilyesmi), átlagosan tiszta volt, jó nem zürichi tiszta, de olyan magyar tiszta, amikor az tényleg tiszta. Az utcákat járva sem láttam semmi szembeötlőt, nem szemetesek a járdák, de nem is zavaróan osztrák rendesek. Olyan normális. Az emberek ugyanúgy átmennek a piroson ha tudnak, dugó is van, még talán tolakodás is. Talán a házak és a környezet jellemzően más, de nem azért mert annyira modern vagy különleges lenne, inkább csak az összkép más.

Aztán jöttek az apróságok. Hogy a wc lehúzásához újrafelhasználják a vizet. Hogy az utolsó kávézóban is van fenntartott asztal időseknek/rászorulóknak. Hogy minden egyes kereszteződés akadálymentesített mozgássérülteknek és babakocsisoknak, minden egyes lámpa hangjelzéssel segít a látássérülteknek. Hogy kínosan spórolnak a csomagolóanyagokkal – és mellesleg a WC papírral is. Rengeteg helyen van több nyelven kiírva valami, a belvárosban nagyon sok ázsiai felirat van. Jellemző a multikulti, de nem zavaró. Az emberek nem idegbetegek, hanem kiegyensúlyozattak. Nem, nem Pleasantville, tökéletes emberekkel és világgal, véletlenül sem, de normális emberek emelt fővel, alapvetően jó kedvvel sétálnak az utcán. Kedvesek, nyitottak, és rendben vannak önmagukkal. Ez hallatszik a hangukon. És ha megállok az út közepén a térképpel, megkérdezik, hogy „Eltévedtél, kedvesem?”. Az, hogy a banki ügyintézés személyre szabott, a keresztnevemen szólítanak, és 10 perc alatt végzek, amire azt írták, hogy 20-30 perc lesz maximum. Az, hogy a csomagmegőrzőben beveszik a 23 kilós bőröndöm, holott 20 kg a határ, és ezért nem kell plusz díjat fizetnem, csak egy zacskóba átraknom azt a plusz 3 kilót. Vagy hogyha nem működik a vonatjegyem, nem engem hurcolnak meg, hogy mit csináltam rosszul, hanem megmutatják, hol tudok kimenni, és nem gyanúsítgatnak csalással.

Olyan apróságok ezek. A legtöbb nem is kerül pénzbe. Mert arról is szólnak, hogy mennyire figyelünk egymásra. Egy kicsit olyan érzés, hogy nem is különbözik ez a hely annyira Magyarországtól, csak épp itt az „így is lehetne” az már megvalósult. Mert egy része csak elhatározás kérdése. Például a parkban sportoló emberek. Napközben tele volt focizó vagy futó emberekkel, de nem csak a parkban, az utcán is láttam futó, bicikliző embereket. És nincsenek bicikli utak. Egy se. Szóval elég a kifogásokból.

Advertisements

One response to “Első benyomások

  1. canadiandream70 szerint:

    Tisztára mint Torontoban 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Új élet Svédországban

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Travel Sandwich

Travel, photography, and the stories in between

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

The eccentric Cook

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Kate Kendall

Entrepreneur and writer ✈️

pappito.com

Új-Zéland

Subdimension

From beyond

bandirepublic

autók, cola, rock ‘n roll, zen és intergalactic

bezzeg a svédek!

bandirepublic a svéd királyságban

%d blogger ezt kedveli: