Ausztráliába mentem, majd jövök…

blog a kivándorlásról – azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Munka és lakás Ausztráliában

- április 19, 2012

A héten elkezdtem foglalkozni a témával, egyelőre fél gőzzel, ami meg is látszik… Igazából semmi fejlemény nincs még, mondjuk 3 nap keresgélés után nincs is nagyon mit várni. De lényeg a lényeg, ezek a kivándorlás / bevándorlás első lépései. Azt hiszem.

A munkával kezdem. Igazából a menetrend szerint még csak jövő héten kellene elkezdenem, de azért már a héten tettem lépéseket. Például meglátogattam egy céget, akit a netről néztem ki, hogy odaadjam az önéletrajzomat meg ilyenek. Nagyon kedvesen fogadtak, meg is mutogatták a céget, de sajnos épp nem volt szabad pozíció. Persze, van ilyen.

Egy másik cég, akit kinéztem, nos, ott a főnök épp Milánóban van a design héten, úgyhogy majd ha visszajött, akkor próbálkozom újra. Van még két cég a listámon, de őket alternatív úton próbálom először elérni, tehát nem direktbe megyek oda hozzájuk, és az a vonal még egyelőre folyamatban van.

Aztán vannak az álláshirdetések, amik mint tudjuk, csak a valódi állások 10%-át fedik le, ehhez mérten közepesen tartom őket fontosnak. Egy állásra jelentkeztem, amire pont megfelelő lettem volna, pozíció is elég jó volt, oké, nem az álom, de kb. az, amit otthon csináltam. Elküldtem a jelentkezésem, 3 percen belül hívtak is, ami kicsit fura volt reggel fél 8kor, de hát istenem, ha fontos, akkor fontos. Sajnos miután a HR-es megtudta, hogy ugye kicsit bonyolultabb a szitu, mert hogy szponzorációra lenne szükségem, nos, ekkor már nem voltam olyan érdekes.  De felhívta rá a figyelmem, hogy azért ezt az önéletrajzomban nem ártana közölni. Oké.

A másik dolog, a lakás. Illetve, hogy pontos legyek, a lakhatás. Őszintén szólva nem akarom magam nagyon elkötelezni, mert ha esetleg Melbourne-ben vagy Perthben adódik egy jó kis állás, akkor természetesen megyek tovább. Ugyanakkor most már eléggé szükségem lenne egy helyre, ahol nem a bőröndömből élek, hanem mondjuk fel tudom akasztani a blúzom, vagy ne adj isten, esetleg ki is tudom vasalni. Persze ennyire nem egyszerű a történet, mert a low budget meg az igényeim egyelőre élet-halál harcot vívnak egymással, így azt a vékony vonalat keresem, amit még megengedhetek magamnak, de nem is fordul ki a gyomrom, minden egyes alkalommal amikor belépek a helyre. Ne higyjétek, hogy egyszerű. Megpróbálok kivárni, de egyre nehezebb.

Ma például két helyet is voltam megnézni, két shared room a Central Station-höz közel. Azt hittem, hogy a shared room annyira nem is gáz, de az volt. Az első helyen szerintem egy pakisztáni tulaj mutogatta meg a helyeket, az első lakásban rögtön össze is balhézott egy francia bérlővel, arról, hogy mikor fizeti a bérletet. Kicsit kényelmetlen volt. A második helyen, amit délután 4re beszéltem meg, nem volt ott az illető, aki megmutatta volna a helyet. És nem is vette fel a telefont. Aztán próbálkoztam egy másik számon, mert a hirdetésben több is szerepelt, ez az egyik bérlő csajé volt, aki nagyon rosszul beszélt angolul. Ő mondta, hogy csöngessek be a lakásba a kapucsengőn keresztül, és hátha valaki otthon van és beenged. Hm, köszi. De itt legalább nem volt olyan büdös, mint az előző helyen, meg kicsit kevésbé volt hányadék (bocsi, de így van), és csak inkább kupi volt. De azért tisztának nem nevezném a helyet. De mit vár az ember egy helytől, ahol a két szobás lakásban tízen élnek együtt? Szerintem max. 70-80 nm lehetett, szóval ne egy hatalmas penthouse-ra gondoljatok. A lány szobában két emeletes ágy, plusz a közlekedéshez szükséges hely, és ennyi. Szóval nem éppen ideális. Viszont olcsó. De egyszerűen nem tudok egy ilyen helyre menni, mert hogy megyek innen egy interjúra? Hogy a ruhám lehet, hogy nem éppen rózsa illatú, és még csak nem is érzem, mert benne élek?

Szóval ezzel telnek a napjaim, még mindig couchsurfingelek, ami azért nem olyan olcsó, ha azt nézem, hogy mindenhol főzök valamit, ami 20-30 dollár. A mostani helyemen a tegnapi vacsihoz vettem egy üveg bort, mert bárány(!) volt és hát mostanában nem nagyon ettem normális húst, meg még bort sem ittam itt. Na nem azért, hogy sajnáltassam magam, hogy szegény én, milyen rossz nekem Ausztráliában, csak hát tényleg na. Azt hiszem a főzést is azért erőltetem, mert ez egy olyan normális élethez köthető dolog, és kell valami fogódzó a se munkám, se lakásom, semmim nincs, csak egy bőröndöm létben.

Advertisements

One response to “Munka és lakás Ausztráliában

  1. […] ahol rengeteg nagy bérházban kínálnak shared room-okat, ezekről már bővebben írtam itt. Annyira nem […]

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Új élet Svédországban

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Travel Sandwich

Travel, photography, and the stories in between

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

The eccentric Cook

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Kate Kendall

Entrepreneur and writer ✈️

pappito.com

Új-Zéland

Subdimension

From beyond

bandirepublic

autók, cola, rock ‘n roll, zen és intergalactic

bezzeg a svédek!

bandirepublic a svéd királyságban

%d blogger ezt kedveli: