Ausztráliába mentem, majd jövök…

blog a kivándorlásról – azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Ingatlan ügyek

- április 21, 2012

A pénteki napom is nagy részben a lakhatási problémám megoldására szántam. Továbbra is a Gumtreen kerestem kiadó szobát, kicsit az árat feljebb emelve valami olyan lehetőséget néztem, ami azért vállalható. Persze nem mondhatom, hogy hemzsegnek a nekem való hirdetések, sőt. Kettőt találtam, az egyik Bondi beachen, a másik Redfern közelében. A redferni hirdetésben meglévő csapat keresett egy új bérlőt a házukba, míg a bondi címen a tulaj(?) hirdetett egy szobát.

Ezen kívül eltökéltségemet egy saját hirdetéssel is biztosítottam, melyben leírtam, hogy ki vagyok és mit keresek. Persze kaptam néhány lesajnáló választ, amiben szolidan körberöhögték az igényeimet, mert hogy ilyen áron nem találok semmit, nem hogy amit keresek. Éljen az optimizmus. De nem nagyon törődtem vele, mert egyszer csak jött egy email, hogy 3 lányos házba keresnek egy bérlőt, és ha érdekel, írjak vissza. Költségek ugyan 10%-al több, mint amit belőttem, de még belefér. Huhú, izgatott lettem, beszéltem is a levélíróval személyesen, megbeszéltük, hogy akkor rögtön indulok is, megnézni a helyet és majd személyesen beszélünk. Nos, Leichhardt Newtontól tippem szerint 25 percre lett volna, sajnos azonban a valóságban inkább a 40-hez állt közel. Végülis csak egy vonatot és egy buszt kellett beiktatnom a címig, de a vonatra 15 percet kellett várnom, szóval ez volt a probléma. Na mindegy, lényeg, hogy nagyon ügyesen megtaláltam a helyet, ami kertes házas övezetben lévő ház volt.

A jelenlegi bérlők közül 2-en fogadtak, egyikük 27, másik 24 azt hiszem. Mindegyik lány dolgozik. A hely maga hál’ istennek elég tiszta volt, és rend volt, és nem volt büdös, szóval nagyon tetszett. Van két macskájuk, de szerencsére nem nagyon láttam macskaszőrt, úgyhogy ez jó jel. Szóval a tisztaság meg a macskák miatt arra következtettem, hogy valószínűleg nincsenek patkányok, nagyon remélem, hogy igazam van. A szoba, amit kiadnak, nem kicsi, nem nagy, kellemes, van benne ágy meg egy asztal székkel, mást venni kell. Van egy ablaka is, szóval világos, ami külön tetszett. A két lány elég komolyan meginterjúztatott, hogy mi borít ki az együttélésben, meg hogy hogy zajlik egy napom, reggeli pacsirta vagyok-e vagy éjjeli bagoly… Sok mindent kérdeztek, meg én is próbáltam nagyon érdeklődő lenni, mert igényelték, hogy kérdezzek tőlük, komolyan, mint egy állásinterjú. De mindent egybevéve nagyon kellemesen éreztem magam, mert olyan nem egymás életébe mászós típusnak tűntek, meg normálisnak látszottak. (NORMÁLIS …. annyira vágytam már valami normálisra…) Szóval abban maradtunk, hogy megbeszélik a harmadik lánnyal, és aztán jelentkeznek. Jó lenne, ha összejönne, de majd kiderül.

Ezután a bondi beachi helyre mentem. Ezelőtt még sose voltam Bondi beachen, amit itt furán bondájnak mondanak, amit nem szeretek. Van valami király azért a helyben, úgy értem, mégiscsak Sydney, és nagyváros, de ugyanakkor meg homokos tengerpart, kis turistaparadicsom jelleggel. Király lenne itt lakni, rengeteg kávéző, étterem, bolt, stb. Mikor megtaláltam a címet, ami egy mediterrán jellegű hatalmas családi háznak tűnő épület volt, első körben nagyon bizakodó voltam. Aztán ahogy beléptem, rögtön kiderült, hogy ez egy hostel szerű szállás volt, ahol 8-10 szoba volt, mind különálló ággyal. Nem pont az, amire számítottam, de hát az ár ugye meghatározó. Nem is lett volna baj egyébként a hellyel, mert nagyon jópofa volt, az emberek iszonyat közvetlenek, körülmények so-so, de ezért az áron, ráadásul Bondi beachen, több, mint okés. Épp csak egy bibi volt, nekem túl pörgős. Oké, hogy tele fiatalokkal, de mind vagy szörfösök, vagy working holidayesek, szóval jófejek meg minden, de nem éppen a felelőségteljes, 10kor ágybabújós kategória. És nekem most valami nyugis hely kéne, ahol tudom a dolgaimat csinálni. Szóval megköszöntem az egyébként irtó aranyos házinéninek a mutogatást, és eljöttem.

Este pedig a mostani hostommal – aki tök aranyosan tovább is vendégül lát, mert közben a következő host bemondta az unalmast – elmentünk kicsit lazítani. Ez azt jelenti, hogy kicsíptük magunkat, és a lelátogattuk a környék bárjait illetve szórakozóhelyeit. Kezdetnek pooloztunk egyet az egyik bárban pár koktél társaságában, majd némi táncolás reményében elmentünk a Zanzibarba, utána pedig a Bank Hotelbe. Hm, igazából felejthető volt, mert nem volt valami nagy élet, de nagyon jó volt kicsit kimozdulni és lazítani. Kicsit stresszes ez a se meló se lakás állapot, de majd megoldódik. No worries, ahogy itt mondják.

piros szemű bestiák 🙂

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Új élet Svédországban

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Travel Sandwich

Travel, photography, and the stories in between

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

The eccentric Cook

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Kate Kendall

Entrepreneur and writer ✈️

pappito.com

Új-Zéland

Subdimension

From beyond

bandirepublic

autók, cola, rock ‘n roll, zen és intergalactic

bezzeg a svédek!

bandirepublic a svéd királyságban

%d blogger ezt kedveli: