Ausztráliába mentem, majd jövök…

blog a kivándorlásról – azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Új hét új tervek

- május 8, 2012

Biztosan kíváncsiak vagytok, hogy megy a munkakeresés Ausztráliában. Becsszó, rajta vagyok a témán, de azért ez egy hosszabb folyamat. De hogy mégis kicsit beavassalak Benneteket, leírom hogyan próbálkozom, illetve mivel telnek a napjaim.

A múlt heti fellelkesülés a diákvízummal kapcsolatban kicsit lejjebb hagyott, ugyanis a non-award study-t mégsem engedte az egyetem. Persze ez nem azt jelenti, hogy feladtam, hanem azt, hogy átverekedtem magam az első körön, a másodikon, a harmadikon, és aztán a negyedik körös adminisztratív felület azt mondta, hogy ácsi. És igen, több egyetemen is próbálkoztam, volt, ahol el se jutottam a negyedik szintig, mert vagy az első körnél utasítottak el, vagy a második, harmadiknál. Ettől függetlenül nem adom fel, csak más utat kell keresnem.

Így ezen a héten ismét a munkakeresés foglalkoztat, tehát gyakorlatilag cégeket keresek fel, akik esetleg alkalmaznának. Ugyan a fejvadász cégekkel eddig nem volt túl jó a tapasztalatom itt, Sydneyben, de ezen a héten adok nekik még egy esélyt, hátha mégis belátják, mekkora egy főnyeremény vagyok én nekik . :))))

Másrészről ezt a hetet már otthon is nagyon vártam, mert tudtam, ez a hét egy olyan lehetőség, amit nem szabad elszalasztani. Ezt a lehetőséget pedig úgy hívják: National Manufacturing Week.

A National Manufacturing Week, melynek keretében több más szakmai program is megrendezésre kerül, mint az AusTech vagy a Weldtech, konferenciák, fenntarthatósági fórum, az év legnagyobb gyártástechnológiai eseménye. Jó, igazából a melbourne-i biztos nagyobb szokott lenni, mivel egyik évben itt, másik évben ott tartják, és hát Melbourne-nek kicsit erősebb az ipara, de mindegy. A helyszín a Sydney Showground a Sydney Olympic Parkban, vagyis ott, ahol az Easter Show is volt. Eléggé hasonlít az otthoni Industriához, már aki azt ismeri.

A National Manufacturing Weeken és a hozzá tartozó AusTechen összesen kb. 500 kiállító jelenik meg a héten. Rengeteg cég, temérdek lehetőség. Nincs is más dolga az ember lányának, mint hogy ezt az 500 kiállítót szépen végig böngéssze, és kiválassza belőle azokat, akik szóba jöhetnek munkáltatói téren. A valóság persze ennél kicsit bonyolultabb, ugyanis azért 500 kiállítót tényleg végigböngészni a neten, leellenőrizni a profiljukat, satöbbi, időigényes és fárasztó, na. De ezt csináltam hétvégén és hétfőn, és végül találtam kb. 20 szóba jöhető céget. Ezeket leszűkítettem 10-re, és a 10 cégről jelentős háttéranyagot összeszedve cégre szabott jelentkezést készítettem elő. Tehát a 10 cégből nagyon alaposan felkészültem illetve felkészülök, azért, hogy nagyobb esélyem legyen egy állás megnyerésére.

Tehát, ma például odamentem az egyik álom céghez, és miután tudtam, hogy kivel kell beszélni, elé álltam, előadtam a betanult szövegemet, amit csak neki írtam, és a kezébe nyomtam az önéletrajzomat. Ó, hát nagyon örült egyébként, rá is nézett az önéletrajzomra, majd még egyszer ránézett, majd elkezdte olvasni, és kb. 10 percen keresztül olvasta. Közben a kollégája is belelesett a válla felett, és kiragadta a neki tetsző részeket, főként márka és szoftverneveket. “Ó, te ezt is tudod? Meg ezt is?” Én meg nagyban bólogattam. Persze örültem, mert pont azokat szúrta ki, amiket direkt miattuk raktam bele. Mondom én hogy a specifikus önéletrajz a nyerő. Az idősebb ember, akihez mentem – a tulajdonos -, nagyon gondosan átolvasta, majd közölte, hogy sajnos most nincs felvétel, mert hogy eléggé holt szezon van. Mondom, nem gond, azért csak tartsa meg, mert hátha később lesz. Aztán még hozzá fűzte, hogy “Nyáron fel akartunk venni egy lányt, de egyszerűen annyira nehéz lányt találni műszaki vénával. Tényleg, lehetetlen.” Ami engem ugyan nem boldogít, mármint hogy nyáron lett volna aktuális, de legalább esélyt ad, hogy tényleg valami különlegeset képviselek.

Ami viszont szimpatikus volt, hogy megkérdezték, hogy itt meg ott próbálkoztam-e már. Mármint, hogy a konkurenciánál. És nem azért mert tudni akarták, hogy hanyadikak a listán, hanem tényleg jó indulatból. Én meg előtte azon stresszeltem, hogy hogy oldom meg a konkurens cégek szomszédos standjai között, hogy ne lássák, hogy máshol is próbálkozom. Legalább már tudom, hogy nem zavarja őket. Úgyhogy holnap jöhet a szembeszomszéd.

Ezen kívül egy fejvadásszal is beszéltem ma. Eleinte nem volt valami kedves, a kezembe nyomott egy névjegykártyát, és mondta, hogy küldjem el az önéletrajzom e-mailben. De engem nem lehet csak úgy lerázni. Mondom, hopp, épp itt van egy, tessék. “Nagyon kedves, de azért küldje el e-mailben is, hogy meg legyen a rendszerben.” A rendszerben, köszi, azt ismerem. Nézek rá, csak veszi a lapot, és belenéz az önéletrajzomba. Átfutja, semmi. Majd megnézi az ajánlóleveleimet, valami szemet szúr neki. Vissza az önéletrajzomra. Ó, hogy én sales-es tapasztalattal is rendelkezem? Az úgy mindjárt más. És CNC tapasztalattal is? “Ez itt mind CNC-s munka” – mondja, és a karjával nagy ívben a falra ragasztott álláshirdetés tömkelegre mutat. Pedig még azt is megemlítettem, hogy szponzorációra lenne szükségem. “Hajlandó lenne más államba költözni?” Én? Persze. Megköszönöm, és megígérem, hogy azért elküldöm emailben is, hogy benne legyen a rendszerben. De már látom, hogy pörög az agya, mégiscsak elértem valamit. Majd meglátjuk.

Még rengeteg munkám van a héten a jelentkezésekkel, szóval nem is fecsérlem tovább a szavakat, inkább majd akkor írok, ha valami érdemleges történik munka ügyben. Addig is, itt egy kis toll rajz, amit az egyik robot rajzolt nekem az ABB standján. Hát nem cuki?

 

Advertisements

4 responses to “Új hét új tervek

  1. szabomaryetta szerint:

    Le a kalappal, tökösen csinálod! Szurkolunk, hogy összejöjjön valamelyik hely és a szponzoráció 🙂

  2. Iguana szerint:

    ABB robotok ugyesek nagyon 😉

  3. […] Itt Ausztráliában lényegesen több cég van, aki ezen a kis területen tevékenykedik, és a Manufacturing Weeken tett látogatásom alapján is jónak ítéltettek az esélyeim. Ott mindenki bíztatott, csak épp […]

  4. canadiandream70 szerint:

    Azt, hogy nem irigyek egymásra, Torontoban is tapasztaltam. Bár én zenetanári (és előadóművészi) területen kerestem munkát, ott is ugyanezt a segítőkészséget, jóindulatot tapasztaltam, vagyis ha valaki épp nem is tudna felvenni, mégis ajánl hasonló iskolát, ahol szerinte jó eséllyel pályázhatnék. Megmondom őszintén, én is mindannyiszor dobtam egy hátast, amikor ezzel a mentílitással találkoztam…
    Szerintem nekünk, magyaroknak furcsa ez csak, mivel itthon masszív kenyérharc van. Odakinn ennek hiányában sokkal kevesebb a féltékenykedés, irigység stb.
    Vagy csak én látom rosszul?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Új élet Svédországban

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Travel Sandwich

Travel, photography, and the stories in between

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

The eccentric Cook

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Kate Kendall

Entrepreneur and writer ✈️

pappito.com

Új-Zéland

Subdimension

From beyond

bandirepublic

autók, cola, rock ‘n roll, zen és intergalactic

bezzeg a svédek!

bandirepublic a svéd királyságban

%d blogger ezt kedveli: