Ausztráliába mentem, majd jövök…

blog a kivándorlásról – azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Névnapomra

- május 18, 2012

„ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.”

Egy kis elmélkedés az eltelt időszakról, az elmúlt egy évről és a kivándorlásról – 

Egy éve májusban – teljesen más életút állt előttem. Olyan boldog voltam. Tényleg a legboldogabb voltam a világon; boldog és szerelmes. Kár lenne tagadni. Annyi minden állt előttem, életem párjával tervezgettük a közös jövőt. Azt kívántam, bárcsak lennék egy évvel idősebb, hogy közelebb legyünk a céljainkhoz. Most itt vagyok. Nem bánom, hogy egy évvel idősebb vagyok, jó érzés túl lenni ezen az éven, akárhogy is alakult. Hiába voltam tervekkel és reménnyel tele, az élet úgy hozta, hogy örökre elvesztettem azt az utat, ami még tavaly ilyenkor várt rám. Pedig ragaszkodtam hozzá elég sokáig; mégis, az a hajó elment.

Nosztalgia. Így gondolok vissza erre az időszakra. Fájdalommal kevert bús boldogság. Egy részem mindig újraélné; a kalandokat, a vidám perceket, és a rosszakat is. Nem csinálnék semmit máshogy, nem vonnék vissza semmit. Pont olyan voltam, amilyennek lennem kellett. És ezért nem bánom, hogy megtörtént, sőt. A visszavágyódás mellett azonban sokkal erősebb a megkönnyebbülés, az öröm, hogy vége a szenvedésnek. És kicsit ez a kapcsolatom mintha a kivándorlásom allegóriájává vált volna.

Akárhogy is, úgy érzem, hogy azok a dolgok, amikért hiába küzdöttem, azok az évek, amiket elvesztegettem, nem akadályozhatnak többé. Nem szabad, hogy az a keserűség, ami ott gyűlt bennem, kioltsa az egyszerű örömöket és a reményt, hogy olyan életem lesz, amilyet csak szeretnék. Nem engedhetem, hogy a határok szabják meg az életem, le kell vetkőznöm a korlátaimat, hogy elérjem a céljaim. Küzdenem kell, mert ami ott adott, és magától értetődő, itt annak komoly ára van, és ki kell érdemelni.

Körülbelül egy éve, az ötéves érettségi találkozómon csendben hallgattam, ahogy egy osztálytársam arról beszélt, hogy pár héten belül költözik Ausztriába a párjával. Becsültem az elszántságát, de én akkor nem akartam sehova menni, megvolt mindenem. Egy másik barátnőm az osztályból épp csak hazajött Londonból pár hétre, ahol él és dolgozik. Jó volt látni, ahogy kivirágzott a kinti élettől. Mesélte, hogy nem egyszerű, és bizony sokat kell dolgozni, de jól is lehet keresni. Persze nem a pénzről van szó, bár sokaknak elég motivációt ad. Arról, hogy mit tesz valakivel a kivándorlás. Erősebb lesz, önállóbb, fejlődik a személyisége, és jobban megismeri önmagát. Feszegeti a saját határait.

A héten tele van az otthoni sajtó vele, hogy tavaly 40,000 magyar vándorolt ki Németországba. Vajon mennyien lehetnek még más országokban? Nem kérdőjelezem meg Magyarország élhetőségét, távol álljon tőlem, egyszerűen csak azon mélázok, hogy hányan vághattak neki más-más okok miatt? Vajon a pénztelenség hány embernek ad okot? Vagy a kalandvágy? Talán néhányuknak csak elegük lett a mókuskerékből, és ki akarnak végre szakadni abból a környezetből, ami lehúzza őket. Hányan lehetnek, akik nekivágtak Ausztriának, Angliának vagy éppen Ausztráliának? Talán sosem derül ki. Talán pár év múlva leesik valakinek, hogy a hivatalos levelek, amiket a címzett szülei vesznek át, hogy a szavazási részvételi arány, csökkenő GDP, a szakképzett munkaerő hiánya talán a kivándorlás hozománya. Addig is, élnek a hitben, hogy Magyarország lakossága 9,96 millió fő.

Az otthoni munkahelyemen az egyik lány épp kint van Németországban. Három hónapra ment ki nyelvet tanulni, és gond nélkül elengedték, természetesen visszavárják. Ha visszajön. Nem tudom.

Egy másik ex-kollégám pár napja jelentette be, hogy felmond. Angliába költöznek az egész családdal. Felesége, testvére családja, talán a szülei is. Nem pontosan tudom a részleteket. Nagyon kedveltem őt, egy igazi életvidám fiú volt 10 évvel ezelőtt. Hatalmas figura. Az elmúlt években viszont, a jellem ugyan megmaradt, de a fénye kopott. Sokkal többször volt rosszkedvű, morcos másokkal. Mára mindenki tudja, ha rossz kedve van, jobb nem szólni hozzá. Emlékszem, 14-15 éves lehettem, amikor megismertem. Mennyire élvezte az életet. Lazán vette a dolgokat. Remélem, a külföldi élet kicsit segít neki visszatalálni a régi önmagához. De azért hiányozni fog.

És persze mindenki hiányzik. A szüleim, a legjobb barátok, a régi munkatársak, a közeli ismerősök. Az otthoni tavasz, az eper a piacon, a négyes-hatos, a kert az István utcában, a kutyám. Nem tudom, el kell-e kicsit engednem ezeket, ahhoz, hogy itt tovább tudjak lépni. A szívem azt súgja, hogy igen. Kicsit le kell zárnom magamban ez eddigi életem, úgy, ahogy az ember a régi kapcsolatokkal teszi. És csak remélni tudja, hogy a nosztalgia ellenére valami jobb veszi kezdetét.

Reklámok

4 responses to “Névnapomra

  1. austory4u szerint:

    Nagyon nyílt, mélyen szántó és őszinte bejegyzés volt, köszi! Az igazságtartalma is magas, már ami az általános meglátásaidat illeti, a személyeseket nem ismerem:) Ne aggódj, semmi sem történik ok nélkül, ezt már sok helyen, és sokszor írtam/mondtam, de hiszek benne. Jó helyen Vagy, ha nem leszel, majd odébbállsz. Lehet, h elméleti síkon is elég tenni egy-egy lépést…
    ..ja, és persze és boldog névnapot! 🙂

  2. szszandra szerint:

    köszönöm 🙂

  3. nyka szerint:

    Boldog névnapot itthonról! 🙂 Ez a rész mintha rólam is szólna, így teljesen együtt érzek veled! Bennem most érett meg teljesen az az elhatározás, hogy menni innen, a világ végére! Miért? Mert én is tudom , milyen az amikor elveszítesz valakit, akivel már az életed egészét is megtervezted. Akivel nem találkoztál már több mint fél éve, de felhív minden nap mert a szerelem még tovább él. És Te mit érzel? Azt, hogy valami szétfeszít belülről, és kitörni készül mert már nem bírod tovább. Te hiába teszel meg mindent, Ő már nem lesz többé a tiéd.. Felállsz és emelt fővel tovább lépsz , mert tudod : az akaraterő megteremti az utat!

  4. Zsuzsa szerint:

    Boldog névnapot tőlem is! A minap találtam meg a blogod Anita blogján. Még nem nagyon volt időm végigolvasni, de igyekszem a végére érni hamarosan. Sok sikert, jó a blog! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Új élet Svédországban

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Travel Sandwich

Travel, photography, and the stories in between

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

The eccentric Cook

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Kate Kendall

Entrepreneur and writer ✈️

pappito.com

Új-Zéland

Subdimension

From beyond

bandirepublic

autók, cola, rock ‘n roll, zen és intergalactic

bezzeg a svédek!

bandirepublic a svéd királyságban

%d blogger ezt kedveli: