Ausztráliába mentem, majd jövök…

blog a kivándorlásról – azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Apróságok

- július 25, 2012

Nem arról van szó, hogy nekem itt mennyire rossz lenne. Inkább csak más. Vannak ugyanis olyan apróságok, amiket így, lassan 4 hónap elteltével sem szoktam még meg. Lehet, hogy még kell hozzá pár hónap, lehet, hogy inkább évek. Vagy az is lehet, hogy sosem fogom megszokni teljesen.

Apróságok ezek, amik néha már fel sem tűnnek, mert automatikusan javítom a hibát. Ilyen például a fordított oldalak esete. Az, hogy a közlekedés a másik oldalon van, már pár hét után megszokottá vált. Most már ha lelépek a járdáról, automatikusan jobbra nézek először, aztán balra. Mivel néha még magamban is elbizonytalanodok, ezért néha megint jobbra.

De nem ez okozza a déli féltekés gondolkodásban a problémát. Nem is probléma, csak egy kis apróság. A zárak például. Amerre otthon zársz, itt arra nyitsz. De például az erkély ajtónál a kulcsos zár ellenkező irányba záródik, mint amerre a kallantyú nyit. Napokig egyedül bénáztam, mert akárhogy nekifeküdtem, nem tudtam kinyitni. Aztán a lakótárs megmutatta, hogy kell.

Az épületek kapui pedig szerintem többségében kifelé nyílnak. Na most gondoljatok bele, bevásárlás után, két kézben cuccok. Kulcs berak, befelé elfordít, és azzal együtt magam felé húz. Nem csak leírva furcsa. Valahogy nem is áll kézre, meg nem is billen annyit a kulcs, hogy normálisan lehessen húzni a kaput.

A villanykapcsolók is természetesen fordítva kapcsolnak. A le fel, a fel le. Ami mondjuk az ittenieknek logikus, és szerintük pont fordítva a furcsa. Nem tudom. Nekem most egyik se furcsa, és a helyzeten könnyít, hogy ugyan nem tudom, hogy le vagy fel kell kapcsolni, de ha fel akarom kapcsolni a lámpát, ami nem ég, végülis csak egy irány van. Néha azért még nyomogatom üresjáratban a kapcsolót, és ha nem kapcsol, billentem a másik irányba.

Ami most is kicsit zavar, az a konnektor. Az otthoniba szinte csukott szemmel is beletalál az ember, míg itt minden alkalommal meg kell nézni, és hozzáilleszteni. Otthon ugye tök praktikus, hogy egy lyukba kell beledugni a konnektorvéget, és ha nem stimmel, 90°-al elfordítod, és jó lesz. Itt azért nem egyszerű, mert valami vagy kétágú vagy háromágú, ráadásul döntöttek is az ágak. A fali csatlakozó szinte a fal szintjében van, nincs ám segítő aljzat, ami megvezeti a konnektorvéget. Szóval a melegítőt éjszaka bedugni csak lámpakapcsolás után lehet. 😦

A technikai részektől eltekintve vannak azért még furcsaságok. A mindennapi élet szerves részeként az interperszonális kommunikáció is alapjaiban eltér. Egy nap ha tíz emberrel beszélek, legalább tízszer megkérdezik, hogy vagyok. És ezt viszont is elvárják. Már lassan oldódom, és egyre többször kérdezek vissza, vagy kérdezek először, de azért szokatlan. Természetes, hogy ez csak apró formaság, de érdekes, milyen szerves része lett a napjaimnak.

Az emberek kedvességét és segítőkészségét is kezdem egyre jobban befogadni, holott az elején eléggé szkeptikus voltam ezzel kapcsolatban. Itt inkább a jót feltételezik mindenkiről, amíg az ellenkezője nem teljesül. Itt nem neked kell bizonyítanod, hogy nem akartál lopni, csalni stb., az emberek megbíznak benned. Cserébe persze elvárják, hogy legyél nyitott és mosolygós, de azt hiszem, ez megfizethető ár a plusz szolgáltatásokért.

A környezetem gyönyörű, ez nem túl meglepő, de azért még mindig el tudok rajta csodálkozni. Az egyik reggel épp a teraszon kávéztam, amikor egy hatalmas színes papagáj repült el előttem. Az eső után mindig előjönnek. Már nem kéne, hogy furcsa legyen, de mit csináljak, egyszerűen az. Ez van, ha az ember csak az állatkerti állatokon szocializálódott.

A rengeteg kultúra, és az anyanyelvem (hiánya) néha még mindig elgondolkodtat. Még itt is, Mortdale-ben, ahol kevesebb az ázsiai bevándorló, több kultúra találkozik, így az utcán van, hogy hallok szerb, görög, hindi, olasz beszédet, de magyart általában nem. Ugyan ha egyedül vagyok, mindig magyarul gondolkodom, de villámcsapásként ér, amikor a kedvenc kávézómban magyarul kérdik tőlem, mit kérek. Olyan furcsa, itt, ebben a közegben, az, ami ott természetes. Néha nem tudom hova tenni.

Nem tudom, elmúlnak-e ezek a furcsaságok, hozzászokik-e az ember, vagy csak megszokja. Aztán ha hazalátogat, pont az ellenkezője lesz majd szokatlan, akkor majd azt nem érti, ami ott van. Az apróságokból mégis lassan összeáll egy kép, az élet, amit most már itt élek. És lassan kezdek beilleszkedni, azt hiszem.

Reklámok

11 responses to “Apróságok

  1. pappito szerint:

    a kultúrsokk meg az apró különbségek befogadása elég hosszú folyamat is lehet, próbáld meg élvezni, csomó aspektus egyszerűen vicces, kevés a kellemetlen. ez a hogy vagy? kérdés meg inkább köszönés, ez itt ilyen.

    vannak ilyen szakaszok amiken végigmennek a ki/be vándorlók, de persze mindenki máshogy viseli vagy vészeli át, szerintem ez tök érdekes, csomó új tapasztalat meg magadat is látod változni…

    azért remélem még mindig jól érzed magad!

    • szszandra szerint:

      jaaajj, hát ezek szerint szomorúnak tűnik a bejegyzésem! jaj, hát tök happy vagyok, minden ok, régóta nem éreztem magam ilyen boldognak és kiegyensúlyozottnak, mint mostanában. nagyon értékelem ezt az időszakot, kiélvezem minden percét

  2. bandirepublic szerint:

    ez dejo volt. most jottem csak ra, h mi furcsa a bejarati ajtonkon – tenyleg kifele nyilik es babakocsival bemenni nem jo.

    “little differences like le big mac”

  3. gege szerint:

    Szerintem meg fogod szokni a dolgokat, és majd ha haza látogatsz “mi” leszünk fordítottak:), és nem csak a közlekedés miatt. Még “csak” 4 hónapja vagy kinn, de ha eltelik egy hosszabb idő, meglátod már nem fogod furcsálni a “fordított” világot sem. Egy másik kultúrába való beilleszkedés hosszas folyamat:)
    Fel a fejjel!

  4. Perec szerint:

    Hát nekem még 11 hónap után is furcsa a kilncs, a kapcsoló… Talán a közlekedést szoktam meg a legkönnyebben, de még néha azt is benézem 😀
    A “how are you”-t elég nehéz megszokni. Eleinte én nem is mondtam, aztán néha a számra jött, vagy csak válaszoltam, de tényleg nem kiváncsiak a válaszra, csak köszönnek vele többnyire, ma meg már azt veszem észre hogy automatikusan én is mondom. És még választ se várok rá 🙂
    Mindent meg lehet szokni, de épp valamelyik nap jutott eszembe, hogy a berögződések azért elég mélyen élnek az emberben, és talán soha nem lehet teljesen kiölni, szerintem évek múlva is lesz egy-egy pillanat amikor már nem is tudod miért, de mégis furcsa lesz a villanykapcsoló vagy a kilincs.
    Na majd pár hét múlva kiváncsi leszek otthon mi lesz nekem a furcsa, amikor megyek haza holiday-re.

    • szszandra szerint:

      ja persze, hogy csak köszönés, tudom. de pont ahogy te is írod, az elején még furcsa, aztán megszokja úgy-ahogy az ember, aztán egyre gyakrabban jön a szájára.

  5. HoldvilagCharley szerint:

    Szia !

    Nagyon érdekes volt olvasni, hogy milyen dolgokkal találkozik az ember a minden napokban. A többi bejegyzésen is szép lassan átrágom majd magam 🙂 Ami engem megfogott az az attitűd, mindig ilyen közegre vágyom mostanában. Itt Budapesten az emberek egyfajta kollektív pszichózisban szenvednek, amit nem tudok nem észrevenni. Mindenki folyton csak panaszkodik, az emberek egymást tapossák, nem figyelnek oda egymásra, semmilyen szinten. És ijesztő, hogy az ember maga is ilyenné válik … Én ezért fontolgatom, tervezgetem a kitelepülést.

    Kéz és lábtörést és remélem jól boldogulsz majd!

  6. Floridainapjaim szerint:

    Szia! Most találtam rá a blogodra, tetszik, el is kezdtem olvasni. 🙂
    A bejegyzésed már bő egy éves, mit gondolsz most ugyanezekről a dolgokról? Kíváncsi lennék. 🙂 Magamon azt veszem észre, hogy sok minden már természetesnek tűnik, és sajnálom, hogy nem írtam semmilyen bejegyzést az első néhány hónapról, mert most szívesen visszaolvasnám.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Új élet Svédországban

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Travel Sandwich

Travel, photography, and the stories in between

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

The eccentric Cook

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Kate Kendall

Entrepreneur and writer ✈️

pappito.com

Új-Zéland

Subdimension

From beyond

bandirepublic

autók, cola, rock ‘n roll, zen és intergalactic

bezzeg a svédek!

bandirepublic a svéd királyságban

%d blogger ezt kedveli: