Ausztráliába mentem, majd jövök…

blog a kivándorlásról – azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

White Card

- augusztus 1, 2012

Tegnap sikeresen átestem az első szakmai megmérettetésemen, nevezetesen megszereztem a White Cardom. A White Card tulajdonképpen egy munkavédelmi igazolvány, ami lehetővé teszi, hogy az ember építési területen dolgozzon illetve tartózkodjon. Enélkül elvileg be sem lehet lépni ilyen területre, nekem meg majd a munkám miatt kell néha.

Most egy kicsit a szubjektív részéről illetve a tanfolyamról fogok írni, a napokban meg majd közzéteszek egy kis szakmai összefoglalót az ott tanultakról, ami bár nem szolgál tananyagként illetve felkészítő anyagként semmihez, de érdekességként jól jöhet azoknak, akik erre a területre készülnek.

A tanfolyam maga egy napos, elvileg 7 órás. Gyakorlatban 9:30-at lőtték fel kezdésnek – persze korábban mentem én is, mint mások, és háromnegyed 5-kor végeztem. A 9 órás érkezés után rövid adminisztrációs feladatokkal látták el a résztvevőket, ki kellett tölteni a jelenléti ívet és egy regisztrációs lapot, valamint fel kellett mutatni a személyazonosságot igazoló dokumentumokat. Különböző szabályok vonatkoznak a frissen érkezettekre és a 6 hétnél régebb óta itt tartózkodókra, bővebben a szervezet honlapján.

A bevezető információk után megkezdődött az oktatás. A közönség elég vegyes volt, főként fiatalok, a világ minden részéről, de volt például egy 26 éve Ausztráliában élő lengyel úr is. Voltak diákok és mérnökök, szakik és nem szakik, szóval tényleg vegyes felvágott volt.

Az oktatás során egyrészt kaptunk egy összefűzött mappát, amiben mindenféle infó volt, másrészt kivetített az előadó diákat, és azokat vettük át. Az oktatás során sokszor visszakérdezett, és megbeszéltünk bizonyos helyzeteket, sokat mesélt valós esetekről, és voltak csoport feladatok is. Eléggé ösztönözött minket a kommunikációra, szóval végülis amúgy nem lett volna unalmas, csak emígy. Volt egyébként egy 15-20 perces videó is, ami – bár nem szánták viccesnek, de eléggé az volt – valós esetek alapján igyekezett minket fontos tudnivalókkal ellátni a munkavédelmet illetően.

Itt egyébként szó esett arról is, hogy a súlyosabb balesetek nagy része létráról való leesés során következik be. Érdekes, hogy az esetek 88%-ában nem a munkások esnek le a létráról, hanem teljesen átlagos, hétvégén létrára mászó emberek. Tehát a otthoni barkácsolás (DIY) az oktató szerint veszélyes dolog. Megjegyezte azt is, hogy idén NSW-ben tudomása szerint még egy munkás sem esett le létráról, ezzel szemben az ismerősi körben az elmúlt 4 hétben 8 esetről tud. Biztató.

A sok-sok “észosztás” után pedig a nap végén volt egy 41 kérdésből álló feleletválasztós teszt, amit kitöltöttünk, és ezzel szerencsésen levizsgáztunk az aznap leadott anyagból. Kaptunk egy oklevelet is, hogy sikeresen elvégeztük a kurzust, ez két hónapig érvényes, de elvileg két hét után megérkezik postán a műanyag kártya, ami kb. így fog kinézni:

Két dolgot emelnék ki még ezzel kapcsolatban, ami annyira nem is szakmai, inkább statisztikai jellegű illetve korábbi eseményeken alapszik.

Az egyik, hogy én például abszolút hasznosnak találtam, hogy szóba kerültek a statisztikák. New South Walesben körülbelül 300,000 ember dolgozik építkezéseken. Érdekes adat volt, hogy 20 évvel ezelőtt egy évben 60 halálos baleset történt építkezéseken, 2008-ban 22, míg 2011-ben csak kettő. Ez valószínűleg annak is betudható, hogy elég komoly figyelmet fordítanak a munkavédelemnek (ebbe igazából majd a következő posztban megyek bele), másrészt nyilván a technikai fejlődés is közrejátszik.

Az egyik eset, amit az előadó említett, és roppantul felkeltette az érdeklődésemet, az egy nem túl régi építkezés története volt a George Streeten. Ez a belvárosban van, és egyébként arról a komplexumról van szó, aminek az aljában a központi (aka legnagyobb) Apple bolt is van. Az építkezésen 450 ember dolgozott, napi 24 órában, és az építkezést a vállalt határidő előtt 5 hónappal fejezték be – személyi sérülés illetve haláleset nélkül. Az építkezés során nagyon nagy marketinget raktak a munkavédelem mögé, külön szlogent is alkottak erre az építkezésre, ami az volt: “Cool to Care”. Vagyis ha látod, hogy gond van, vagy valami nem stimmel, akkor mindenképp szólj, csinálj valamit, stb.

Ez volt egyébként az egyik fő mondanivalója az oktatásnak, ez a munkavédelem egyik legsarkalatosabb pontja itt, hogy ha bármilyen kétséged van a munkavégzés biztonságosságát illetően, akkor azt inkább jelezd, ne is folytasd addig, amíg nem ítéled biztonságosnak a helyzetet. Nem is tudom, hogy haladnak így itt a dolgok, mert első ránézésre elég szőrszálhasogató a hozzáállásuk, bizonyos kérdésekben pedig kicsit más a hozzáállás, mint Magyarországon.

A másik dolog, ami megragadta a figyelmem, az a bullying kérdése volt. A bullying itt tulajdonképpen szekálást jelent. Itt a munkahelyi szekálást nagyon komolyan veszik, és ezt a munkavédelmi szabályzat alatt tárgyalják. Külön rész van erre a szabályzatban “Bullying and Harassment” néven, ami lefordítva körülbelül bántalmazást és zaklatást jelent. Más blogban is olvastam, hogy ezt milyen komolyan veszik, és a rádióban is többször foglalkoztak vele, de nem teljesen értettem eddig, hogy miért. (Azon kívül persze, hogy az ozzik nem túl önállóak, így egy emberi konfliktust elintézni már komoly kihívás egyeseknek.)

Az oka valószínűleg főként egy bizonyos esetre vezethető vissza, ugyanis 2006-ban a 19 éves Brodie Panlock öngyilkosságot követett el, miután végleg kiakadt a munkahelyén elszenvedett különböző “csínytevésektől”. Szekálták az öltözködése miatt, meg szószt öntöttek a hajára. Bennem két kérdés merült fel: 1. Miért nem hagyta ott a munkahelyét? 2. Felnőtt emberek ilyet csinálnak ebben az országban? De lényeg a lényeg, az ügy nagy nyilvánosságot kapott, és ugyan megbüntették a főnököket meg az alkalmazottakat több, mint 300,000 dollárra, de nyilvánvaló volt, hogy a szülők nem hagyják annyiban, és így a nép nyomására szigorítottak a törvényeken. Gyakorlatilag ma, ha valaki öngyilkosságot követ el a munkahelyi zaklatás következtében, a főnöke illetve az érintettek felelősségre vonhatóak, és ugyanúgy 10 év börtönnel sújthatók, mintha emberölést követtek volna el.

A nap tanulsága az volt, hogy igazából elég sok minden máshogy van, de nem elsősorban a munkavédelemben. Bár maga az anyag illetve az oktatás különösebb agymunkát nem jelentett, azért nagyon sok újdonságot tanultam ma is Ausztráliáról. És legalább elmondhatom, hogy egy lépéssel közelebb kerültem hozzá, hogy végre munkába állhassak.

Advertisements

One response to “White Card

  1. gege szerint:

    Hát, Isten malmai lassan őrölnek, de legalább őrölnek. Lassan vége lesz a lazsának, kezdődhet a munka!!!:)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Új élet Svédországban

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Travel Sandwich

Travel, photography, and the stories in between

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

The eccentric Cook

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Kate Kendall

Entrepreneur and writer ✈️

pappito.com

Új-Zéland

Subdimension

From beyond

bandirepublic

autók, cola, rock ‘n roll, zen és intergalactic

bezzeg a svédek!

bandirepublic a svéd királyságban

%d blogger ezt kedveli: