Ausztráliába mentem, majd jövök…

blog a kivándorlásról – azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Hétvégi lapszemle

- augusztus 13, 2012

smh.com.au

Vasárnap a kávém mellé elfogyasztottam a Sydney Morning Herald hétvégi számát is, gondoltam megosztom, mik foglalkoztatják mostanában az ozzikat. Mindjárt meglátjátok, hogy lehet aggódni a dübörgő gazdaság és az erős ausztrál dollár miatt.

Az üzleti rovat egyik címlap sztorija az, hogy a Reserve Bank (RBA), ami körülbelül az otthoni jegybanknak felelhetne meg, mennyire aggódik az ausztrál dollár rendkívüli erősödése miatt az elmúlt időszakban. Az ausztrál dollár 1983-as bevezetése óta 40%-ot erősödött az amerikai dollárhoz képest, 2009 januárjához viszonyítva pedig a héten elérte a 64%-os emelkedést. Még azoknál is, akik nem foglalkoznak napi szinten a világgazdasággal, ez azért biztos kiveri a biztosítékot. Nálam legalábbis így történt.

De az erős dollár sok félelmet kelt a helyiekben, melynek okai a gazdaság és a foglalkoztatás körében keresendők. Egyrészt az RBA és egyéb piaci elemzők szerint a dollár erősödése a külföldi igényeknek megfelelően alakult így, ami akár jó is lehetne. Ugyanakkor az ipar és a szakszervezetek félelmeiknek hangot adva arra kérték a kormányt és az RBA-t, hogy avatkozzanak be a folyamatba, mert a dollár erősödése negatívan hat az exportra illetve – szerintük – a gazdaságra.

Több helyen arról cikkeznek, hogy a piaci növekedés 1991 óta nem volt ennyire lassú, annak ellenére, hogy 2009-től számítva az utóbbi két negyedévben a kiskereskedelmi értékesítés növekedése a maximális 1,4%-os értéket érte el. A 2012/13-as gazdasági évre körülbelül 3,5%-os belföldi növekedést prognosztizálnak, míg az infláció valószínűleg 2-3% között lesz. Ez jelentősen magasabb, mint a 2011-es 1,9%-os infláció, melynek oka a frissen bevezetett carbon taxben keresendő. A carbon tax a nagyrészt gyártókra és szállítmányozókra kivetett új környezetvédelmi adó, mely a cégek üzemanyag fogyasztását és egyéb, nem megújuló energiaforrás felhasználását sújtja. Bővebben a carbon taxról ezen a honlapon. Az erős dollár problémája ezzel úgy függhet össze, hogy a gyártási és export folyamatokra még több rakódik rá, ezzel csökkentve az ország versenyképességét nemzetközi viszonylatban.

Ausztrália egyébként egyike azon kevés országoknak, melyek megtartották a legmagasabb, AAA minősítésüket mindhárom nagy hitelbíráló intézet szerint. Az ország jó minősítése egyébként elég viccesen hat, ha az ember figyelembe veszi, hogy a kormányzati adóssága körülbelül 209 milliárd dollár körül volt 2011 végén, és az előrejelzések szerint a költségvetés hiánya is csak nőni fog 2013-ig. (Megjegyzés: még jó, hogy jövőre választások lesznek. Az ozziknak eléggé tele van a … hócipőjük a mostani kormánnyal.)

Csak úgy, mint a kormány, az átlagember se nagyon tud mit kezdeni az adóságával. Általános vélemény itt – tehát már többektől hallottam –, hogy az ausztrálok képtelenek tartalékolni. Mindegy, hogy valaki 600 dollárt vagy 1600-at keres egy héten, az utolsó garasig elkölti, aztán megy a bankba hitelért. Az újságban több cikkben is foglalkoznak a háztartási és jelzálog hitelekkel, illetve azok leküzdésének módjával. A héten például kb. 240 ingatlant árvereztek el az államban több mint 110 millió dollár értékben. A probléma ugyanis az, hogy az emberek a nagyon drága ingatlanokra hosszú lejáratú hiteleket vesznek fel, de a mindennapokban elmegy erre-arra a pénz, és a törlesztőre meg a számlákra már nem futja.

A cikkek televannak jó tanácsokkal, hogy mit tegyen és mit ne tegyen az átlag ozzi, ha boldogulni szeretne. Egy-két tipp szerintem is hasznos, ilyen például, hogy érdemes megnézni a mindennapi, kis költségű kiadások kamatlábait, mert azok magasak lehetnek. Például ha az ember autót vesz, vagy áruhitelt vesz igénybe, ezek nagyban befolyásolhatják a vásárlói erőt és a pénztárcánkat. Többek között azért is, mert a kamat kis összegű hitelek és folyósítások során jóval magasabb, mint az egy nagyobb összegben felvett, hosszú lejáratú hitelek esetén.

Vannak általánosan értelmezhető tanácsok is, amik elég triviálisak, pl. ne költs, tartalékolj, és lassan próbálj meggazdagodni. Nos, igen, könnyű ezt mondani, másrészt meg egy ozzinak aztán kicsit felesleges is. Bár az elmúlt években kicsit javult a megtakarítási kedv, 2011-ben már 10% volt, aminél magasabb korábban csak a pénzügyi válság során volt, akkor 13%. Ez egyébként fura nekem, de érdekes adat, az biztos. Mindenesetre az egyik legfontosabb tanács szerintem, hogy nem a legnagyobb adósság miatt kell aggódni – vagyis az ingatlan törlesztőjével –, hanem épp ellenkezőleg, az összes többi miatt, mert bár az ingatlan hitele a legnagyobb, de szerencsés esetben annak értéke évről-évre nő, ezért ezt a legfontosabb törleszteni.

A gazdasági stagnálás illetve lassú növekedés – ami ugye nézőpont kérdése, és a mindennapi életet állandóan befolyásoló hitelek törlesztése csak egy dolog lenne, de ott van még a munkanélküliség is, ami aggasztja az embereket. Mint korábban írtam, az ausztrál munkanélküliség relatíve kicsi a világ többi országához, illetve Európához és Amerikához képest. A statisztikai hivatal elmúlt 7 hónap adatai alapján átlagban 5,2%-os munkanélküliséget jelentett 2012-ben. Ez aztán a remek hír, nem igaz? Nos, nem teljesen.

A valóság ugyanis néha kicsit mást mutat, mint a statisztikák. Ross Gittins remek cikke alapján a helyzet az, hogy a valós érték ennek körülbelül a duplája, tehát 10,4% körül van. Ez azért lehetséges, mert a hivatal azokat is munkavállalónak tekinti, akik csak egy vagy pár órát dolgoznak egy héten, de ugye sokan vannak, akik többet dolgoznának, ha tehetnék. A részmunkaidőben dolgozók nagy része ugyanis szívesebben dolgozna teljes munkaidőben, de erre nem mindenkinek van lehetősége. Ha összegezzük tehát a teljes munkanélküliségi rátát azokkal, akik pár órával többet dolgoznának, illetve teljes munkaidőben dolgoznának szívesebben, akkor máris 12,6%-ot kapunk. Ha azonban levonjuk a pár túlórára vágyók számát, akiknek az életkörülményein nem sokat változtat az az extra pár dolcsi, akkor megkapjuk a reálisan teljes munkaidőben kívánó dolgozók számát, ami így kb. 10,4%.

Az új munkahelyek illetve az állásajánlatokat tekintve se valami fényes a helyzet, az egyik cikk szerint ugyanis az új pozíciók főként a nőket célozzák meg 6:1 arányban a teljes munkaidő, 11:1 arányban pedig a részmunkaidő esetén. Ez nem azt jelenti, hogy mennyivel több nő dolgozna, pont ellenkezőleg, egy olyan országban, ahol a nők főként csak kereset kiegészítésként dolgoznak (ha már családjuk van, mert általában az apa a főkereső), ez inkább azt jelenti, hogy kevés a munka. Ennek ellenére azért sikerült 12 oldalnyi álláshirdetéssel teletömni a számot, szóval azért akkora gáz nincs.

A helyzet tehát a következő: az átlag ausztrálnak azért jelent gondot, hogy erős a dollár, mert hatására a munkahelye rosszabb helyzetbe kerülhet, a fizetése nemzetközi viszonylatban sokba kerül, ezért féltenie kell a munkáját, és pontosan tudja, hogy nem olyan fényesek ám az álláskeresési kilátásai, mint azt első blikkre a statisztikák sugallják. Ráadásul tele van adósággal, (a többség legalábbis), amit szép lassan vagy kifizet, vagy a bank elveszi tőle a házát, hogy aztán eladja – sokszor épp külföldi bevándorlóknak befektetőknek. Az egyetlen megoldás persze az lenne, ha vagy ő, vagy a felesége többet dolgozna, de ugye ez nem egyszerű. Azért nem olyan vészes a helyzet, a GDP jó, az életszínvonal bőven a kielégítő fölött van, úgyhogy mindent összevetve szerintem megéri Ausztráliában élni. Az erős dollár ellenére is. 🙂

Reklámok

9 responses to “Hétvégi lapszemle

  1. alexaken szerint:

    Ez egy jó kis összefoglaló, köszi.
    Így van, az ausztrálok teljesen el vannak adósodva. Hihetetlen, hogy mi pénzt elköltenek!

    Csak pár példa az elmúlt napokból:
    – hirdetés az egyik FB adok-veszek-cserélek oldalról: Fából készült babaház berendezve eladó (kb. 60 cm magas), kislány talán kétszer játszott vele, nem szereti mert nem rózsaszín. Ára: $400 (!!!).
    $400! Én még $50-t is sokkallanék érte, nem egy kézzel faragott csoda volt, csak egy játék babaház. Ja, és ez a használt ára, nem a vadi új…
    – hirdetés az ebay-ről: kerek, pultra ültethető, vadiúj kerámia mosdókagyló eladó. Feleség meggondolta magát, inkább négyszögleteset szeretne. (!!!)
    $52-ért vettem meg, gyönyörű, formatervezett darab, eredeti árát nem tudom, de biztos, hogy $300 felett van.
    – Születésnapon voltunk a hétvégén. Az ünnepelt 2 éves. Meghívott vendégek száma: több, mint 60… A vendégek etetésére 5 fajta főfogás nagy tepsikben +2 fajta saláta, egy csomó sütemény, + mindenféle ital (sör, bor, ásványvíz, rostos), a szülinap atrakciója a kisállatsimogató (nyuszi, kacsa, csibék, kismalac, 3 kiskecske, 2 kisbirka, 1 felnőtt kecske és 1 felnőtt birka), + arcfestés, a vendég gyerekeknek ajándék. Természetesen a témának megfelelő díszítés, egy csomó gépileg felfújt lufi, mindez egy bérelt helyiségben.
    Speciel élveztem, mert nem nekem kellett fizetni, aznap este főznöm sem kellett, mert kaptunk a maradékból és egy csomó lufit is hazahoztak a gyerekek – na de nem túlzás ez egy 2 éves gyereknek?!?

    Lesz még itt komoly sírás-rívás, mert a világgazdaság komoly bajban van és nem fog sokáig tartani ez a jólét.

  2. paulika szerint:

    Van egy elírás a cikkben, az RBA a Reserve Bank (nem Reverse).
    A CBA bank (Commonwealth Bank of Australia) ma tette közzé éves nyereségét, ami 7.09 billió dollárra jött ki. Ez egy teljesen észbontó összeg. A banknak 7.7 millió ügyfele van Ausztráliában, tehát a nyereség kb. 1 ezer dollár ügyfelenként. A részvények ára 56.27 dollárra ugrott a bejelentés után. De én vagyok a hülye, amikor 1991-ben a tőzsdére bocsátották a bankot, $5.40-ért vehettem volna részvényeket, de nem vettem. Most a befektetésem kb 20-szorosát érne (az osztalékokat is beszámítva).

    • szszandra szerint:

      egyébként nem is tudom, hogy a nyereségük miért olyan meglepő. Ha csak a fél százalékát leveszik annak, amit egy átlagember egy év alatt megforgat náluk, akkor szerintem kb. ott is vagyunk a 7 milliárd dollárnál.

      • paulika szerint:

        Hát azért egy átlagember nem forgat meg 200 ezer dollárt egy évben, az átlag kereset kb. 70 ezer dollár amiből még lejön az adó. Persze az átlagot emeli hogy vannak vállalati ügyfelek akik milliókat forgatnak meg. A bank a hitelkártyákon és házkölcsönökön kaszál nagyot. A CBA különben már-már állami cégnek tekinthető, hiszen a tulajdonosok (részvényesek) között több millió ausztrál állampolgár található. A bank vezér meg ezt nyilatkozta: “At yesterday’s result, the bank revealed that the traditional core of its business, writing home loans and retail deposits, failed to contribute to the Commonwealth’s profit growth because of increased competition.
        The bank managed to deliver an increase in profits because of a reduction in bad debts and cost cutting.”

      • szszandra szerint:

        A “megforgatást” úgy értettem, hogy az az összeg, ami rajta keresztül átmegy a bankon. Tehát a fizetésén kívül a hitelek, különböző adók, stb. A saját pénzén kívül minden olyan pénzmozgás, ami hozzá köthető.

  3. paulika szerint:

    Off-topic:
    Az állás-kereséssel kapcsolatban az véleményem (32 évi itt-tartózkodás után) hogy minél nagyobb céghez kell menni dolgozni. Minél kisebb a cég annál nagyobb a bizonytalanság. Kis cégek általában akkor vesznek fel ha befut egy nagyobb megrendelés. Aztán amikor ennek vége van és nincs újabb megrendelés akkor leépítenek és általában azt küldik el akit újabban vettek fel. A köz-szférában is elég biztonságosak az állások. Mostanában pedig a bányászat a menő, mérnökök kb 150-200 ezer között keresnek. Csak valahova az isten háta mögé kell költözni. Habár pár évig ki lehet bírni amig az ember megszedi magát. Persze a te helyzetedben azt kell elfogadni ami adódik amíg konszolidálódnak a körülmények. A resume-det minden esetre tartsd napra készen.

    Üdvözlettel egy BME-s kolléga.

    • szszandra szerint:

      Köszi 🙂
      Ja igen, de mindig felmerül az emberben, hogy a szakmaiság vagy a kereset a fontosabb. Én most a szakma mellett tettem le a voksom, majd elválik, mire megyek vele. Ha boldog leszek a munkahelyemen, jönnek majd vele a sikerek, és egy jó szakembert szerintem minden ágazatban megfizetnek. Oké, nem bányászat, de ha élvezettel csinálom, és jó leszek benne, akkor ebben (is) van jövőm.

  4. Kádár Levente szerint:

    Kedves Szandra!
    Először is gratulálok az érdekes cikkhez.
    Szeretnék egy pontot pontosítani:
    „bár az ingatlan hitele a legnagyobb, de szerencsés esetben annak értéke évről-évre nő, ezért ezt a legfontosabb törleszteni„
    Valóban ezt a legfontosabb törleszteni, de nem azért mert ez a legnagyobb.
    Alapjában véve két okból kell ezt törleszteni először:
    1. Ha az ember elveszti a fedelet a feje fölül, akkor kb annyit fizet lakbérbe mint amennyibe annak az ingatlannak a hitele kerülne. Viszont, amíg a hitel törlesztése megtérül eladásnál, addig a lakbér kidobott pénz.
    2. A saját ház vagy lakás a legnagyobb befektetés amit az átlag ember valaha is tesz. Viszont, amíg a többi befektetés hitelének kamata az adóból leírható, addig a saját ingatlan hitelének kamatait nem lehet az adóból leírni. Ezért ez a hitel a legdrágább, még akkor is ha ezeknek a hiteleknek szokott a kamatlába a legalacsonyabb lenni.
    Üdv,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Új élet Svédországban

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Travel Sandwich

Travel, photography, and the stories in between

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

The eccentric Cook

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Kate Kendall

Entrepreneur and writer ✈️

pappito.com

Új-Zéland

Subdimension

From beyond

bandirepublic

autók, cola, rock ‘n roll, zen és intergalactic

bezzeg a svédek!

bandirepublic a svéd királyságban

%d blogger ezt kedveli: