Ausztráliába mentem, majd jövök…

blog a kivándorlásról – azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Börtönsziget

Ugyan a magyar sajtót hónapok óta nem bújom, de a napokban eljutott hozzám több olyan cikk is, amiben az ausztrál bevándorlási politikát bírálja. Egy cikk annyira betette nálam a kaput, hogy úgy érzem, muszáj referálnom rá, mert nem tudom ugyan, mennyire érnek el ezek a hírek az otthon maradottakhoz, de mivel nem szeretném ha a fals kép alakulna ki Ausztráliáról, most leírom, szerintem mi is a helyzet.

A felháborodás abból indult ki, hogy az ausztrál kormány hogyan kezeli a menekültek helyzetét. Igyekszem nem állást foglalni, mert nem szívesen politizálok, pláne, hogy csak frissen érkeztem, meg egyébként is, itt is eléggé társadalommegosztó a téma. De csak hogy tiszta legyen, leírok néhány tényt, aztán mindenki eldöntheti magának, hogy melyik oldalt támogatja lélekben.

Ausztráliába ugye egyébként se egyszerű bejutni fizikailag sem, lévén, hogy szigetország. Egyszer olvastam egy nagyon vicces cikket arról, hogyan lehet kijutni Ausztráliába, nos, az igen érdekes megközelítése volt a témának, de a szarkazmusa miatt nyomott hagyott bennem. Sokan és sokféle környezetből igyekeznek ide eljutni, ez nem kérdés, évente több, mint 6 millió ember teszi a lábát ausztrál földre. Az sem titok, hogy valószínűleg jelentős részük nem csak nyaralni jön. Szeretnének maradni.

A bevándorlások mikéntjébe nem mennék bele, de lényeg, hogy így vagy úgy, sokan nagyon komoly összegeket, időt és energiát áldoznak arra, hogy itt élhessenek. Ez igaz a menekültekre is, akik szintén kifizetik a hajóutak árát, remélve, hogy Ausztráliában szebb, nyugodtabb, boldogabb életet élhetnek, mint korábbi otthonukban. A kormány mégis most úgy néz ki, visszatér korábbi politikájához, vagyis a menekültek egy átmeneti helyszínre kerülnek, amíg a bevándorlási szakemberek megítélik helyzetüket, vagyis, hogy jogosultak-e belépni és bevándorolni Ausztráliába, és ezzel akár állandi lakosi státuszt (PR) kapni, vagyis jogosulttá válni a szociális hálóra és Ausztrália minden előnyére.

Kép a Határátkelő blogról

A helyzet az, hogy szerintem az egész problémakör sokkal nagyobb és régebbi, mint hogy csak egy épp aktuálisan tárgyalt politikai helyzet alapján messzemenő következtetéseket lehessen levonni belőle, és ez alapján megítélni Ausztráliát vagy a kormányt. Ahhoz, hogy véleményt alkothasson valaki, szerintem igenis tisztába kéne lenni vele, hogy mi történt itt az elmúlt 20-30 évben bevándorlás ügyben, hogy viszonyulnak az itt élő emberek a témához, és egyáltalán, utána kéne nézni a tényeknek.

Vegyük például a számokat. Az MNO cikkje szerint jövőre már 20,000 menekültet fogadnak majd be az idei 13,750-hez képest, hogy ezzel próbálják az illegális embercsempészetet és a borzalmas körülményeket háttérbe szorítani. Csak megjegyezném, hogy ehhez képest az olyan emberekből, mint én, akik tavaly 457-es vízumot kaptak, tehát szakképzett ideiglenes munkavállalók, tavaly 5240 volt. A szakképzett bevándorlók, akik rögtön PR-t kaptak a többéves vízumügyintézés után, az előző évben 71,819-en voltak. De ha a tanulókat nézzük, akik szintén dolgozhatnak ideiglenesen/részmunkaidőben, tavaly 280,000 fő kapott kb. vízumot. Ezekből kb. 150 000-en felsőoktatás illetve posztgrad képzés keretén belül, ami évente több tízezer dollárjukba kerül, a megélhetésről nem is beszélve. És, hogy felsőoktatásban illetve szakképzésben részesülnek, és, hogy dolgoznak.

Na most lehet elmélkedni, hogy melyik sok, melyik kevés, de nyilván felmerül a kérdés, hogy vajon a menekültek esetében lehet-e vagy kell-e figyelembe venni, hogy milyen szinten tudnak hasznosan beilleszkedni az új ország társadalmába. Szempont lehet-e a befogadásuknál, hogy mondjuk beszélnek-e angolul? Tudnak-e vagy akarnak-e dolgozni? Ha igen, van-e valami szakmájuk, amire mondjuk szüksége van Ausztráliának?

Nyilván nem egyszerű a téma, és nyilván nem lehet ezt egy bejegyzésben megfejteni, de az remélem látható, hogy több háttérinfóval azért árnyaltabb a kép. Az, hogy ki milyen módon, illetve mennyi áldozat árán kerül az országba, nagyon eltérő. És természetesen sem az ausztrálok, sem a kormány nem szeretné, ha egyesek kihasználnák a rendszert, és csak a jobb életkörülmények miatt letelepednének, és teljes mértékben a kellemesebb szociális hálóra bíznák csak magukat, anélkül, hogy ténylegesen hozzájárulnának Ausztrália szinten tartásához és fejlődéséhez. Mások meg azt mondják, hogy a menekülteket igenis alapvető emberi jogaik révén minden támogatás megilleti, hiszen borzalmas körülményekből jönnek, és már csak humanitárius okokból is szorgalmazni kell a nehéz sorsú bevándorlók körülményeinek javítását.

Mindenki döntse el maga, hogy a leírtak alapján hol foglal állást. De arra kérném minden olvasómat, hogy ezek után, ha Ausztráliáról olvas vagy hall  a magyar sajtóban, és megütközik valamin, először inkább kicsit nézzen utána a dolgok valóságtartalmának, mielőtt ítélkezne. Az élet nem fekete vagy fehér, annak ellenére, hogy a média sajnos igyekszik így feltüntetni. Legyetek okosabbak náluk, és nézzetek a hírek mögé!

Reklámok
20 hozzászólás »

Új élet Svédországban

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

The eccentric Cook

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Kate Kendall

Entrepreneur, community builder, writer and advisor

pappito.com

Új-Zéland

Subdimension

From beyond

bandirepublic

autók, cola, rock ‘n roll, zen és intergalactic

bezzeg a svédek!

bandirepublic a svéd királyságban

%d blogger ezt kedveli: