Az első napom

Tegnap sikeresen elbírálták végre a vízumkérelmünket, így délután már el is dőlt, hogy ma munkába állhatok. Még mielőtt ezt megtettem volna, azért online jelentkeztem az adóhivatal honlapján adószámért, ami sajna nem tudom, mikor érkezik majd meg, de elvileg maximum 28 nap. Enélkül elvileg nem kaphatok még fizetést, meg kell egyébként is adminisztratív okokból a munkáltatómnak, meg még csomó oka van, hogy kell, de lényeg, hogy letudva, majd valamikor megjön.

Szóval este egy szerény otthoni ünneplés  után (igyekeztem megosztani az örömöm azokkal, akik az elmúlt hónapokban messziről támogattak) felkészültem a mai napra, előkészítettem az egyenruhám. Én kifejezetten örültem az egyenruhának, mert van abban valami jópofa, ahogy egy szőke csaj beöltözik acélbetétes bakancsba meg munkásnadrágba. Persze praktikus okai is vannak a munkaruhának, például előfordulhatnak olyan körülmények, amikor jól jön a biztonsági tényező a bakancs orrában, vagy a környezet olyan koszos, hogy csak tönkretenné a kedvenc farmerem. És az ecetes olló nem a barátom.

Szóval ma reggel 8 órai kezdést beszéltünk meg, természetesen ott voltam előtte 10 perccel, nyilván hat lóval se lehetett volna visszatartani a korai kezdéstől. Az első nap a szokásos dolgokkal telt, adminisztráció, a céges dolgok áttekintése, munkavédelmi oktatás, és még ezernyi dolog, amivel próbáltam lépést tartani, jegyzetelni, megjegyezni, de azért nem hiszem, hogy mindent vissza tudnék most mondani. Egy kisebb feladatot is kaptam már mára, amit úgy érzem sikeresen meg is oldottam, az biztos, hogy tudásom legjavát adtam.

Este hazafelé végig vigyorogtam az utat hazáig, igazából már úgy kellett hazaküldeni, hogy talán menjek haza egy kicsit, majd holnap folytatjuk. Nagyon-nagyon boldog vagyok most, nagyon szeretem az új munkám, emberileg is és szakmailag is szerintem a legjobb helyre kerültem, remélem gyorsan belerázódok a szerepkörbe is, és jól kijövünk majd. Az biztos azért, hogy az első pár hónap nagy kihívás lesz, mert nem csak a munkába kell visszarázódnom így fél év után, hanem szakmailag is elég magas a léc, ráadásul ez az első munkaköröm, amit kizárólag angolul kell ellátnom. Az első pár hétben biztos nehéz lesz majd, ma észrevettem például, hogy délután már fáradtam, és néha majdnem magyarul válaszoltam egy-egy kérdésre.

Nem tudom, hogy hányan vannak még, akiknek ilyen jól sikerült az első napjuk a munkahelyükön, de én alig várom, hogy megint reggel legyen. Még egyelőre a lelkesedésem miatt eléggé lefáraszt azért a dolog, de majd igyekszem hírt adni az életem többi eseményéről is, amint van egy szusszanásnyi időm. De azért, ezt gondoltam érdemes megosztanom.