Ausztráliába mentem, majd jövök…

blog a kivándorlásról – azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Hírek

- szeptember 15, 2012

Már többször akartam írni arról, hogy mennyire nem vagyok képben a magyarországi dolgokkal. Valahogy elmaradt, de a múltkori börtönszigetes bejegyzésnél megint ki akartam fejteni, aztán úgy gondoltam, megér egy külön posztot.

A helyzet az, hogy egy ideje nem olvasom a magyar híreket. Nem is egy hír, hanem egy blogbejegyzés tette rá a pontot az i-re, amikor elhatároztam, hogy inkább nem szomorítom magam ilyesmikkel. Lemaradtam valahol a sárgacsekk környékén, és anélkül, hogy bármilyen aktuálpolitikai témában állást foglalnék, egyszerűen úgy éreztem, hogy addig is, amit otthonról hallottam, csak elkeserített. Részben ezért inkább nem is olvasok most már semmilyen online hírportált.

Őszintén, korábban sosem értettem az embereket a “másik” oldalról. Úgy voltam vele, hogy hát magyar vagy, hogy lehet, hogy nem érdekel, hogy mi történik az országban? Még június tájékán is abszolút így voltam vele. Mert az ember hiába költözik egy másik országba, az identitása és a családja az anyaországához köti, hogy ne kötné le napi szinten az “otthoni” helyzet? A dolgok aztán szép lassan átalakultak, az egyik vonalon érzelmi alapon történt, az említett blogbejegyzés miatt, de  az első hetekben meg kellett erőltetnem magam, hogy reggelente első utam ne az origo-hoz vezessen.

A második hullámban már elkezdtem megfeledkezni az otthoni hírek olvasásáról. A mindennapi életemben annyira nem ezek kötnek már le, és igazából rám nincs is semmilyen hatással, hogy épp milyen adókat vezetnek be vagy törölnek el – legalábbis jóhiszeműen ezt hiszem, aztán ki tudja. Nem fizetek be csekkeket, nem büntet meg az ellenőr, nem kell követnem a benzin árakat, mert nincs kocsim és nem közlekedek Pesten. Azt hiszem, kicsit tulajdonképpen megkönnyíti az életem, hogy nem befolyásolják a mindennapjaim ezek az apróságok.

Most nemrég egy újabb szakaszba léptem ezzel kapcsolatban, amikor egy kicsit zavar az a kevés hír, ami eljut hozzám. Nem azért, mert azok egytől-egyig negatívak. Amikor történik valami közfelháborodást okozó dolog Magyarországon, a facebookon keresztül akaratlanul is szembesülök vele. Mivel nem élek ott, igyekszem nem véleményt nyilvánítani, de mégis néha előfordul, hogy valami mellett nem tudok elmenni szó nélkül. Ha más nem, azért, hogy felhívjam azok figyelmét rá, akik szintén nem figyelik a magyar híreket. Elkeserít, hogy ehhez hasonló dolgok megtörténhetnek és meg is történnek az országban, és felelősségemnek érzem, hogy hangot emeljek ellene. (Nőként, mérnökként és emberként, a munkám és szaktudásom értékének ismeretében elítélem Varga István múlt heti beszédét.)

A történet másik fele persze, hogy ezzel együtt azért fokozatosan veszítem el a kapcsolatot az otthoni helyzettel. A barátaimmal szerencsére nem így van, velük igyekszem mindig képben lenni, ami azért nem egyszerű. Nagyon örülök, ha valaki ír egy emailt vagy üzenetet, hogy épp hol tart az élete, ez nagyon sokat jelent. Pár héttel ezelőtt volt egy osztálytalálkozónk, amin skype-on keresztül sikerül részt vennem. Nagyon megdöbbentő volt ráébredni, hogy már 5 hónapja vagyok itt, és ezalatt mennyi minden változott! Van olyan, aki már rég hazajött az Erasmusos félévéről, ahova csak készült, amikor utoljára személyesen találkoztunk. Van, aki már egy éve abbahagyta az egyik hobbiját, amit előtte évekig csinált. Érdekes észrevenni, hogy változnak az emberek és a frizurák a hónapok és évek alatt, figyelni messziről, hogy ki mennyire boldog az életében, nagy kihagyásoknál feltűnőek ezek a változások.

Mostanában (a kivételektől eltekintve) elmondhatom, hogy nekem a személyes hírek számítanak igazán. Az, hogy mi történik otthon azokkal, akiket szeretek, akikkel tartom a kapcsolatot. Természetesen ezek azok az emberek, akikkel szóba se kerül a sárgacsekk vagy bármi aktuális magyarországi téma, mert annyival több mindenről kell beszélnünk, hogy eszünkbe se jut. És szerintem ez jó. Talán erről ismerszik meg az igazi barát.

Advertisements

12 responses to “Hírek

  1. Kádár Levente szerint:

    Kedves Szandra!

    Ez egy nagyon kényes téma, ezért különösen sajnálatos, hogy véleményedet az ATV-től szerzed be. Ezért szeretnék két dolgot a figyelmedbe ajánlani:
    1. A Parlament kongott az ürességtől (látható is, meg mondja is). E szerint talán csak egy tucat képviselőt, a szélsőségeseket, érdekelt ez a téma.
    2. Ha megfigyeled az ATV sohasem mutatja Vargát azt mondani amit kritizál. A képeken, amit mutatnak, Varga nem mondja azt ami a fölháborodást okozza. Ezeket mindig az ATV mondja, adja Varga szájába…

    Szeretném, ha elolvasnád a következő cikket (a mai ABC-n található):
    Fears of ‘carnage’ as anti-US protests hit UK
    http://www.abc.net.au/news/2012-09-15/anti-us-protests-spread-to-uk/4263154
    Ebbentalálható a következő részlet:

    ˝After the call to prayer at the Regent’s Park mosque, about 200 people joined a protest march from the mosque to the US Embassy.

    They held placards reading “America is the enemy of Islam and Muslims”, and “Islam will dominate the world”.

    Valóban, az “Islam will dominate the world”. Egyesek szerint 20 év múlva, mások akár 50 évet is el tudnak képzelni addig. Én egyiket sem fogom megélni, hál Istennek, de Te még fogsz burkát viselni kötelező jeleggel (ha nem, akkor nyilvános korbácsolás vagy még rosszabb).

    Mit gondolsz miért vár rád ez a sors?

    Üdv,

    • szszandra szerint:

      Kedves Levente!
      Nem csak az ATV-től informálódtam, de fölöslegesnek tartottam belinkelni mind a 7-8 videót, riportot, és a 10-15 cikket amit elolvastam most a témáról. Kettőt ragadtam csak ki, amolyan megjegyzés szinten, mert épp aktuális volt a bejegyzés témájában. A saját véleményemet épp csak beszúrtam, azért, mert úgy éreztem, hogy igenis kell véleményt nyilvánítanom.
      Mindezek ellenére a bejegyzés nem az aktuális heti eseményekről szólt, hanem arról, hogy hogyan viszonyulok az otthoni hírekhez, és hogy a mostani életemben ezek mennyire (nem) játszanak szerepet a mindennapjaimban. A szabad véleményalkotás jogát én is fenntartom, és persze tiszteletben tartom másét is.
      Köszönöm a belinkelt tartalmat, érdekes téma. Én nem hiszem hogy fogok burkát hordani valaha is, mindenki a maga sorsának a kovácsa.

      • Kádár Levente szerint:

        Kedves Szandra!

        Persze, hogy mindenkinek joga van a saját véleményéhez. De a hsz nem erről szólt. A hsz lényege az volt, hogy az egyik kultúrában emancipáltak a nők, a másikban szülnek. Azok a kultúrák ahol a nők szülnek, legyen az muzulmán vagy cigány vagy akármi, mindig elpusztította és el fogja pusztítani az alsóbrendű (nevezzük emancipált) kultúrákat, ahol a nők nem szülnek. Ennyi.

        Az pedig, hogy ki fog burkát hordani, nem szabad választás kérdése lesz.

        Üdv,

  2. Májki szerint:

    Maradjunk abban, hogy Mo évek óta egy birkanyájhoz hasonlít, elképesztő, mennyire hülyére lehet itt venni az embereket. Én újságíróként (főszerkesztő vagyok egy elég jelentős napilap online kiadásánál) egyszerűen már hányingerrel várom minden reggel, mit találnak ki megint. És még mielőtt valaki rám fogná, ez volt már az mszp-nél is, most meg főleg. Alig várom meglegyen a vízum, és csak a családra meg barátokra tekintek vissza, amúgy meg már most fülig ér a szám, ha arra gondolok, nemsokára kiszakadok ebből a mocsokból, ami itt van.

  3. flashgordon szerint:

    Szerintem ez normális, hogy ha az ember kiszakad a agyar hétköznapokból elhalványodnak, és jelentéktelenné válnak dolgok. Pl. amikor hetekig rugóznak a buszok színén számomra bántóan nevetséges problémának tűnik.

    Ennek a képviselőnek a hozzászólásában sem értem mi a felháborító. Igaz nem is vagyok nő.

    • Kádár Levente szerint:

      Szerintem Varga normális hangon elmondta véleményét. Ezzel szemben kritikusai, ha egyáltalán annak lehet nevezni az ellene hőbörgőket, nem képesek értelmesen vitába szállni vele. Ez aligha meglepő. Ami viszont érdekes, hogy pont azok, akik képtelenek inteligensen vitatkozni és e helyett igyekeznek belé fojtani a szót, azok hirdetik, hogy mindenkinek joga van a véleményét elmondani. (Gondolom mindaddig amíg nincs más véleményen…)

  4. Májki szerint:

    Ebbe a média dologba csak azért nem megyek bele, mert könyvet lehetne írni róla, de maradjunk annyiban, nem vitatom az általatok leírtak igazságtartamát.:) Igaz, én a politikára gondoltam a hülyítésnél, de a média nagy része is benne van rendesen. Mondjuk korábban még meg lehetett írni bármit, manapság már ez sem így van, ebben is süllyedünk vissza az átkosba, mondjuk arról koromnál fogva szerencsére csak halvány emlékeim vannak. Igaz, manapság jön az ízelítő belőle…

  5. EmNe szerint:

    Jujj…ez nagyon fájdalmas 😦

    Először is, az emancipált társadalmakban is szülnek. Viszont nem teszik nekik kötelezővé kedves politikusok (vagy akárki), hogy min. 4-6-ot.

    Másodszor is: emancipált NEM EGYENLŐ alsóbbrendű. Még ha ezt kormányszinten is el akarják hitetni a néppel, nagyon-nagyon sajnálatos módon.

    Emancipált = egyenjogú. A 21. században élünk, talán nem az ördögtől való, hogy egy nőnek is jár annyi jog, mint egy férfinak. (A gyakorlatban ez persze nem valósul meg, de most ezt hagyjuk.)

    És ezek a gyönyörűséges jövőképek a burkával és társaival…szerencsére a világ nem csak fekete és fehér. Úgyhogy csak sajnálni tudom azt, aki ilyen rettegéses tudatban éli le az életét.

    (De azt hiszem ez is mutatja, hogy nem érdemes politikát csempészni egy blogba, mert kitör a 3. világháború…)

    • szszandra szerint:

      Ja igen, most egy darabig nem lesznek ilyesmi posztok, de mivel mind kultúrált emberek vagyunk, akiket érdekel a nagyvilág annak minden véleményével, néha ezek a témák is elõfordulnak.

  6. EmNe szerint:

    Szia Szandra,

    Persze, a te blogod :-)) Én csak magamból indultam ki, nagyon fel tudnak idegesíteni a kirekesztő, középkori hozzászólások – amik ilyenkor törvényszerűen megjelennek – és egyben sajnáltalak is, hogy ez így “rádömlött”.

    Ja, és ahol én lakom (nem Magyarország), természetes, hogy egyes férfiak is feministának vallják magukat. Egy átlag magyar férfinak elrettentő gondolat…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Új élet Svédországban

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Travel Sandwich

Travel, photography, and the stories in between

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

The eccentric Cook

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Kate Kendall

Entrepreneur and writer ✈️

pappito.com

Új-Zéland

Subdimension

From beyond

bandirepublic

autók, cola, rock ‘n roll, zen és intergalactic

bezzeg a svédek!

bandirepublic a svéd királyságban

%d blogger ezt kedveli: