Ausztráliába mentem, majd jövök…

blog a kivándorlásról – azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Kulturális különbségek 2.

- november 1, 2012

Köszönöm a támogatást, jöjjön akkor a folytatás azokról az apróságokról, amik most kezdenek tudatosulni bennem. Az itteni életem nagyon nagy részét utazás teszi ki, így nem csoda, ha a mindennapokban és a hétvégéken is az utam során találkozom a legtöbb emberrel és új szokással.

Mint már korábban is írtam, Sydneyben busszal és vonattal közlekedem főként. Már regéltem egy sort az ausztrálok szervezettségéről, de a közlekedési szokásaik akkor kimaradtak a posztból. Ami nagyon fontos, hogy városrészenként illetve társaságonként eltérhetnek és el térnek. Ami mindenhol egyforma, az az, hogy a buszt le kell inteni a megállóban állva, különben nem áll meg. Nos, persze vannak bizonyos társaságok és környékek, ahol a buszsofőrök lassítanak vagy megállnak, ha látják, hogy a várakozó elbambult. De azért ne számítsunk rá.

Ha az ember felszáll a buszra, köszön és mosolyog, és hasonlót várhat a sofőrtől is. Jegykezelés vagy vásárlás a buszon történik, ha ez egy külvárosi busz, akkor egy kedélyes how are you? is elhangzik mindkét részről. Személyes tapasztalatom szerint a belvárosban ilyenre nincs idejük a sofőröknek. Ha viszont minden nap ugyanazon a járaton utazunk, számíthatunk rá, hogy ugyamazzal a sofőrrel találkozunk minden nap, ezért pár hét után már ismerősökként köszöntjük egymást. Ekkor már néha kisebb beszélgetések is kialakulnak, főleg, hogy a kora reggeli járatok általában elég üresek.

A vonat ezzel szemben elég személytelen, az emberek csak próbálják túlélni a tömeget és ha lehet, minél előbb helyhez jutni. Ugyanakkor még egy tömött kocsiban is helyet csinálnak egy gyerekes, idős vagy mozgáskorlátozott utasnak, ez mindenképp pozitívum. Ami még itt tetszett, hogy a fenntartott helyeket a nagy csomaggal utazók is használhatják, ha nincs más, aki jobban rászorulna. Pár hónapja még nagyon rácsodálkoztam, amikor egyik helyről mentem a másikra, bőrönddel, hátizsákkal, laptoptáskával meg még a többi aprósággal, és úgy adták át nekem a helyet, illetve úgy nyílt szét előttem a tömeg, mintha fertőző lennék. Haha. Tényleg.

Bár alapvetően szeretem a tömegközlekedést, azért várom, hogy végre saját kocsit vehessek, de ez már csak jövőre lesz. Szerencsére azért többször is volt itt lehetőségem vezetni, ezért ezzel kapcsolatban is van személyes tapasztalatom. A belvárosban pesti viszonylathoz képest elég szűkek a sávok, és elég nagy dugók szoktak lenni. A parkolás persze méregdrága, van, ahol 7-10 dollár óránként, vagy még több -, ezért is van az, hogy sokan a Citybe tömegközlekedéssel járnak be dolgozni. (Vicces reggel egy armani öltöny és egy givenchy táska között utazni.) Azért annyira nem rossz egyébként a helyzet, bár a helyiek többségében utálnak a városba menni kocsival, szerintem a magyar viszonyokhoz képest egyáltalán nem katasztrofális a közlekedés. Elég kulturált a vezetési stílusok, nem németes, de nem is olaszos, általában elég rendszeretőek, de persze pofátlan alakok mindenhol vannak. A közlekedési szabályokat igyekeznek nagyon betartani, nem feltétlenül azért, mert annyira szentek lennének, hanem mert a többszáz dolláros büntetések senkinek nem esnek jól. Egy piros lámpáért vagy gyorshajtásért akár nyolc napon belül is jöhet a “csekk” – vagyis felszólítás a fizetésre -, és bizony nem jó packázni a hatóságokkal.

A külvárosokban a városi “őrülettel” ellentétben sokkal nagyobb a nyugi, az utak és a sávok szélesebbek, az emberek nem idegeskednek, ha valakinek 15-20 percbe telik beparkolni valahova, maximum kikerülik. A gyalogos a zebrán szent és sérthetetlen, az esetek 99%-ában megállnak ha embert látnak a zebra közelében, viszont ahol nincs gyalogátkelő, ott tuti nem lassítanak. A legtöbb külvárosban ingyenes a parkolás az utcán, de sok lakáshoz garázs is jár. A távolságok és a tömegközlekedés miatt is hosszabb távon nagyon kényelmes egy kocsi, például az 50 perces reggeli utam szerintem 15-20 perc alatt meg lenne. Na majd jövőre.

Az autók és tömegközlekedési eszközök viszonya is érdekes, több ismerősöm, barátom is van, akiknek ugyan van kocsijuk, de csak néha használják, nem minden nap. Van, aki gazdasági, van, aki környezetvédelmi vagy egyéb megfontolásokból, de elég sokan használják a tömegközlekedést olyanok is, akiknek nem lenne muszáj. Szerintem ez elég pozitív, valahogy jó érzéssel tölt el, amikor bizonyos embereken látom, hogy nem esik le az aranygyűrű a kezükről amiért le kell inteni a buszt.

Advertisements

18 responses to “Kulturális különbségek 2.

  1. májki szerint:

    Köszönjük! Amúgy esetleg aki más AU városból olvas, gondolom azért Sydney az egyik legdurvább közlekedési szempontból, Brisbane, Adelaide, Gold Coast, Perth nyugisabb?:) Illtev pl. hogy működnek a parkolási bérletek, ha fizetős helyen lakik valaki? Pl. itthon ugye 2. autóra már külön engedélyek kellenek, nagy mizéria után.

    • szszandra szerint:

      :)) többiek, ha tudtok, válaszolnátok májki kérdésére?
      Adelaide, Melbourne, vétel, jelentkezz! 🙂

      • Andi szerint:

        Adelaideben olyan, mintha kizarolag nyugdijasok kozlekednenek. Mindenki betartja a szabalyokat, nincs cikazas. Eeeees nincsenek dugok! 🙂

      • szabomaryetta szerint:

        És akkor még egy infó Adelaide-ről és a parkolásról: a belvárosban 10 dollár/napért le lehet tenni a kocsit parkolóházban, de vannak 2 órát ingyenes helyek is, gyalog 5-8 percre a Rundle Mall-tól. Ezen kívül hétvégén (szombat 12 után) és ünnepnapokon ingyenes a megállás, sőt! a Torrens partján (Adelaide Zoo mellett) 10 órás parkolók is vannak. Itt figyelni kell, mert van amelyik hét közben fizetős, de van amelyik még akkor is ingyenes. Parkolóbérletet éppen ezért itt még nem láttam. Majdnem minden lakáshoz vagy házhoz is van kocsibeálló, tehát az utcán nem nagyon kell álldogálnod.

    • Agi Gyenes szerint:

      Sydney Melbourne-hoz kepest kicsit agresszivabb, legalabbis ismerosok szerint… Nekem itt egyedul az nem tetszik,hogy a villamosnak nincs kulon palyaja, igy amikor leszallsz, akkor mindig balra kell nezned, hogy valami orult nem probal-e eppen atgazolni rajtad..de szerencsere keves orult van:) a belvarosban sokszor szokott dugo lenni.. a tomegkozlekedes viszont nagyon jo, a Myki-t nagyon egyszeru hasznalni, a vonat mindig idoben jon, es mindig van rajta hely. Itt is mindenki atadja a helyet az idosebbnek, terhes noknek, betegeknek. A vili a belvarosban sem rossz, ha a kulvarosban laksz viszont erdemes inkabb 20 percet varni a vonatra, mint villamosra ulni. Nekem ez a tapasztalatom Melbourneben. Amugy mindenki kedves, es mosolygos, nincs piros 7-es feeling es lokdosodes, es mindenki a baloldalon all a mozgolepcson:)

  2. bandirepublic szerint:

    az első részben már említetted ugyan, hogy milyen kategóriák mentén kívánod feldolgozni a témát, én mégis ajánlanék egy tudományos megközelítést (és magamat) hofstede jóvoltából. az 5 kultúrális dimenzióról és a sokkról itt: http://bezzegasvedek.wordpress.com/2012/05/29/kultursokk-elmeletben-w-gorbe-toketlen-svedek-es-a-masik-4-dimenzio/

    ps: akkor most rövid vagy hosszú u/ú a kultúrális?!

  3. asil szerint:

    nem kéne elfeledkezni arról, hogy jegyet venni nem csak a buszon lehet, mert felszálláskor a sofőrnek bemutathatod az előre megváltott bérletet is (myBus, MyMulti)

  4. májki szerint:

    Andi köszönöm!:) Adelaide egyre szimpibb.:)

  5. Dyoory szerint:

    Ha nincs hely a tomegkozlekedesi eszkozon, hapcizni kell egyet. Lehet “fake” is, ugy szetugranak, mintha kezigranatot dobtak volna kozejuk. NY-ban tanultam. 🙂

  6. Bálint szerint:

    Nincs nagy szükség saját kocsira mert van go get car share mindenholl.

  7. Hanna szerint:

    Szia 🙂 jó kis írás!
    Na ez a cikk akár Londoni jelentés is lehetne. Dettó! a buszt le kell inteni, a vonat személytelenebb, ha gyerekkel vagy rögtön helyet adnak, idősekre is figyelnek. Nagy csomaggal is előzékenyek. Ja, és hihetetlen pontosak a járatok! már 2 perc késésért, ha néha előfordul 100x elnézést kérnek a hangosban 🙂
    A parkolás itt is drága, s nehéz is helyet találni.
    Az utcán, főleg a külvárosban, két oldalon parkolnak az autók, vagyis a két sávos út egy sávos lett, aztán menj el kocsival főleg, ha szembe is jönnek is veled. Vezetni nem gond, de parkolni nem tudnék itt 🙂
    És a gyalogosoknak szinte minden autós megáll, ha látják az áthaladási szándékot!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Új élet Svédországban

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Travel Sandwich

Travel, photography, and the stories in between

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

The eccentric Cook

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Kate Kendall

Entrepreneur and writer ✈️

pappito.com

Új-Zéland

Subdimension

From beyond

bandirepublic

autók, cola, rock ‘n roll, zen és intergalactic

bezzeg a svédek!

bandirepublic a svéd királyságban

%d blogger ezt kedveli: