Ausztráliába mentem, majd jövök…

blog a kivándorlásról – azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Csepp a tengerben

- december 9, 2012

Senkinek se könnyű. Neked sem, nekem sem, a szomszédnak sem. Sokat beszélgetünk barátokkal arról, hogy bár remek döntés volt nekivágni a kivándorlásnak, valahogy mégiscsak az a képzet él néhányunkban, hogy amint átléped a határt, sínen vagy. Kívülről tekintve nincs nagy különbség a fél éve, három éve illetve 10 éve kivándorolt honfitárs között. De bezzeg, ha valaki állampolgár, az igen, annak aztán biztos könnyű. Pedig nem. Ő sem talál munkát, hiába keres, hiába az anyanyelve és az állampolgársága, 3 körös interjún kell versenyeznie 300 másik jelentkezővel egy eladói állásra. És bizony hátrányban van, mert nem beszél idegen nyelven. Vagy például ott van az angol anyanyelvű szaktudással rendelkező bevándorló, akinek hiába van több éves tapasztalata két másik szintén angolszász országból, mégsem tud végzettsége és tapasztalata szerint elhelyezkedni.

Mégis, nem hallottam őket panaszkodni. Egyiküket se. Az életük csupa kihívás, ugyanúgy, mint az enyém vagy a tied, igen, ők is küzdenek a számlákkal, és ők is néha elkeseredettek a kilátástalanság miatt. De kibírják és mosolyognak, és bár nem egyszerű, a végletekig segítőkészek és viszonozzák azt, amit kapnak. Ilyen emberek között élek.

Néha megfordul a fejemben, hogy megéri-e ez a sok harc? A bosszúság, a lent és fent, a küzdelem, a jó élmények, vajon melyikből van több? Aztán körülnézek, váltok két szót valakivel, és mindig van valami, ami kicsit erőt ad. Rá kell döbbennem, hogy összetehetem a két kezem, amiért az alapfeltételeim adottak egy normális élethez. És a normális alatt nem azt értem, hogy mindig ki tudok fizetni minden számlát, vagy hogy nincs stressz az életemben. Nem. Azt értem alatta, hogy minden nehézség ellenére reggel fel tudok kelni, és nekivágni újra, újult erővel, mert van valami, ami hajt.

Hiszem, hogy egy ember is hozhat változást. Hiszem, hogy egy szó, egy gesztus, egy gondolat is számít, valakinek, valahol. Néha nem is tudod, hogy mi az, vagy ki az, akinek ezzel megváltoztatod az életét, de a gépezet beindul. Muszáj, hogy így legyen, muszáj hinnem benne, mert máshogy nem lehet csinálni. Az élet senkinek, sehol nem könnyű, legyen erős vagy gyenge, bevándorló vagy születésétől fogva állampolgár. Az egyetlen dolog, ami igenis változtat a képleten, az a hozzáállás, és a hit, hogy képes vagy változtatni az életeden, és persze másokén.

Sokan legyintenek, ha azt mondom, igenis, egy ember is számít. Igenis, mindenki képes változtatni a saját és mások sorsán. “Fiatalság, bolondság.” – mondják. Naivitás? Lehet. De ha így van, nem szeretném soha elveszteni a naivitásomat, mert nem lenne miért felkelnem másnap. Ha nem hinnék benne, hogy lehet jobb, mitől lenne erőm újra és újra nekivágni?

A minap megkérdezett valaki, hogy úgy érzem, szabadon beszélhetek-e a helyzetemről. Kapásból azt vágtam rá, hogy nem. Ez egy kicsit később megrémisztett, mert ha nem én, akkor ki beszélhet nyíltan? Tudom, hogy szerencsés vagyok, és sokan nálam is rosszabb helyzetben vannak. Tudom, hogy nem lenne okom aggódni. Tudom, hogy már elég erős vagyok, hogy legyőzzem az előttem álló akadályokat, akárhogy is lesz. Mégis, egy kicsi részem tart a jövőtől, hogy hova vezet mindez, és mikor ér véget az álom.

Nagyobb részem viszont azt mondja: elég az önzőségből és az önsajnálatból. Előre kell nézni, azt kell figyelni, hogy lehet segíteni másoknak, hogy adhatom vissza azt a sok szeretet és segítséget, amit eddig kaptam. Persze, fontosak az önös érdekek, egy szintig. De eljön az az idő, amikor fontosabb az, hogy legyen melletted pár ember, akire támaszkodhatsz és ők is támaszkodhatnak rád, minthogy ki tudd fizetni a számláidat. És igen, a Maslow-piramis azért ott van, de vannak olyan pillanatok, nem is ritkán, amikor pont az alapvető igények figyelmen kívül hagyása, és a másokkal való kapcsolatok adnak erőt a folytatáshoz. Paradox kissé, de én ezt tapasztaltam.

Remélem, hogy igenis számítok. Remélem, hogy vannak olyanok, akiknek esetleg én adok erőt. Ha így van, már megérte nekivágni, már megéri felkelni minden nap és folytatni. Nem vagyok egyedül, nem vagyunk egyedül. Együtt, egymásra támaszkodva, sikerül megküzdeni a problémákkal. Tudom, hogy nem egyszerű, se neked, se nekem. De megéri. Meg kell hogy érje.

Ezt a posztot szeretném azoknak az embereknek ajánlani, akik az elmúlt hónapokban mellettem voltak: a családomnak, a barátaimnak, a bloggereknek, akiknek az írásaiból erőt merítek, és az olvasóimnak, akiknek a támogatása nélkül szintén nem ment volna. Köszönöm.

Reklámok

17 responses to “Csepp a tengerben

  1. HoriFTC szerint:

    Kedves Szandra,

    csak így gyorsban: nyugodj meg, jól csinálsz mindent, legalábbis azok alapján amit olvasni tudok rólad. És ne azt nézd, hogy éppen hol vagy – hanem hogy honnan jutottál el odáig…

    És a Maslow piramis is csak addig érdekeljen, amíg elhagyod a legalsó fokot – utána csináld azt ami jólesik és amihez kedved van.

    (Mondjuk engem nem az érdekelne hogy mikor ér véget az álom (spec. az is érdekelne, hogy mi az álmod…), hanem hogy mi van az út végén? (Ahová az idézett “mindez” vezet.))

    • szszandra szerint:

      Köszönöm 🙂
      Igen, az a bizonyos legalsó fok… nehezebb elhagyni, mint gondoltam. De rajta vagyok.
      Kivételesen (haha:)) egyébként nyugodt vagyok. More or less legalábbis. Csak néha kell a visszaigazolás nekem is és szerintem másoknak is, hogy igen, kell, hajrá, csináld tovább. Szóval köszi 🙂

    • szszandra szerint:

      és hogy mi van az út végén? Szerintem mind örülnénk, ha tudnánk. de pont, hogy nem a cél, hanem az út maga a fontos. most legalábbis ezt gondolom. de aztán lehet, hogy nem így van.

      • HoriFTC szerint:

        Ezt már valami nagy ember is mintha mondta volna, csak nem jut eszembe kicsoda. Talán Lao-Ce?

  2. kivandorlas szerint:

    Kis lany. Maradj meg naivnak. 🙂 Paradox, hogy egy harcos amazonnak ilyen gondolatai vannak. 🙂 A vered megint. Szep volt.

    • szszandra szerint:

      Paradox? 🙂 ilyen az élet. mind emberek vagyunk. néha furcsa, amikor azt kapom vissza, hogy milyen erős vagyok, holott sokszor gyengének érzem magam. mindenki csak annyi, amennyit a környezete és a körülmények kihoznak belőle. átlagosnak érzem magam, ami nem feltétlenül rossz, de néha nem egyszerű az átlagon felüli elvárásoknak megfelelni. de túl kell lépni ezen is, azt hiszem.

  3. bandirepublic szerint:

    szerintem az van, hogy most látogatsz haza először viszonylag rövid kintlét után és ezért természetes módon számot vetsz az eddig történtekkel. mivel folyamatosan a komfortzónádon kívül élsz lassan egy éve felmerül a kérdés, hogy ez vajon mindig így lesz-e?

    az biztos, hogy a kényelemben nem fejlődik az ember. majd meglátod, hogy a barátaid/családod annyit fognak mondani csak otthon, hogy semmi különös nem történt. veled meg eközben….

    próbáld élvezni az út minden egyes lépését. nem az számít, hogy eléred-e a célt, hanem, hogy mozgásban maradj. az utazás minősége a lényeg, mert ez az életed.

    egyébként meg hajrá és kitartást!

  4. bandirepublic szerint:

    ez az előadás jutott még eszembe: http://bandirepublic.wordpress.com/2011/11/19/sikertelenseg-tragedia/
    ajánlom siker/telenség témakörben. zseniális.

  5. p44 szerint:

    jó a blog, köszi h írod. én 2016-17ben tervezek utánad menni. 🙂

    Der Weg ist das Ziel – Citroen reklámszlogen a 90-es évek elejéről (persze lehet h vmi kínai filosztól nyúlták ők is)

  6. Pudlee szerint:

    Hatalmas poszt! Nagyon jól összeszedted!

    Ne hagyd el a “naivitást”, változtass ha tudsz, de ne várj rögtön eredményt!
    Belőlem már kinevelte MO ezt a “naiv” hozzáállást, és (majdnem) későn döbbentem rá erre. Többek között azért is tartok AU felé, hogy “visszaváltozzak”…
    Én már rákényszerültem, hogy megkössem a kis alkuimat néhány erkölcsi kérdésben… :S
    Ha még erre nem kényszerített rá az élet, örülj neki, és maradj önmagad!

    Ha egyedül érzed magad, csak dobj egy üzit Skype-on! (majd beprogramozom, hogy írjon vissza egy random compliment-et) 🙂

    De viccen kívül, innen úgy tűnik, hogy remekül intézed az ügyeidet, ügyesen írsz, és főleg NEKEM sokat jelentenek az írásaid!

    Megnéztem ezt a Maslow-piramist is, mert még nem hallottam így róla. Szvsz a 3. foknál jársz. Kevés a barát (akivel a napközbeni dolgokat lehet megbeszélni), és főleg a tőlük kapott visszajelzés, így nem nő a self-esteem.

  7. pappito szerint:

    Képzeld egyszer csak előjött az ismeretlenből egy ismeretlen és adott nekem egy fotót valami nagyon szépről, meg egy köszönömöt.

    Lehet, hogy a te ismeretlened is úton van már feléd a fotóval és a köszönömmel és akkor megérzed, hogy mekkora dolog is ez.

    No worries.

  8. Agi szerint:

    Well said! De iinen nezve egyszerubb megerteni, mint otthonrol. Azert orulok, hogy ilyen szuperul leirtad, hogy hogy is van ez. 🙂 Koszi, hogy kiontotted a szived x

  9. Barni szerint:

    Kicsilany,ha meglatod azt a tomerdek valtozast itthon,nem fogsz a Qantas kozelebe menni…mert itthon jo,es maradni fogsz…

  10. Zoltan Pasko szerint:

    Szia

    Bar mi teged is csak olvasunk,de tenyleg hasznosak az irasaid. Sokat jelentenek a soraid.Tovabbi sok sikert es oromot.Mi tegnap kaptunk vizumot.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Új élet Svédországban

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Travel Sandwich

Travel, photography, and the stories in between

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

The eccentric Cook

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Kate Kendall

Entrepreneur and writer ✈️

pappito.com

Új-Zéland

Subdimension

From beyond

bandirepublic

autók, cola, rock ‘n roll, zen és intergalactic

bezzeg a svédek!

bandirepublic a svéd királyságban

%d blogger ezt kedveli: