Ausztráliába mentem, majd jövök…

blog a kivándorlásról – azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Achtung achtung

A tegnapi hőségriadót ma 20 fokos lehűlés követte. Bár itt csak egy napig tartott, Ausztrália szerte múlt hét óta küzdenek a forrósággal a itteniek, és még jó darabig fognak is. Lehet, hogy páran azt mondják, hogy jaj, de rossz lehet, de igazából kevesen gondolnak bele, hogy a hőség itt szárazsággal és széllel jár, amik pedig egyenesági rokonai a bozóttüzeknek. Küzdenek is a lánglovagok mindenhol, itt New South Walesben is. Tasmániában pedig olyan károkat okozott a tűz, hogy az egész ország egy emberként esett most kétségbe az ottani flóráért és faunáért, az ismerősök életéről és otthonáról nem is beszélve.

Na itt azért nálunk vidéken nem kellett ilyen extrém helyzetre felkészülni, de előtte való nap már mindenki betárazott, tuti, ami fix. Az egyik lakótársam egy nagy görögdinnyével állított haza, én is bevásároltam gyümölcsöket, na meg uborkát és joghurtot, hogy a kánikula legjobb ellenszerét, a taratort elkészíthessem. (A bolgár felmenőknek köszönhetően olyan gyakran készítem ezt a levest, ahogy csak tudom, bár sajnos nem elégszer van hozzá elég meleg az évben.)

A másik lakótársammal előre megbeszéltük, ki mit csinál ezen a forró napon, ő szépen sorra vette az ismerőseit, akiknél légkondi van, én pedig hajnali kelést lőttem be, hogy még azelőtt beérjek a munkahelyemre, mielőtt 30 fokra emelkedne a hőmérséklet. Amit kb. fél 9-re lőttek be az időjósok. Azt a bizony 43°C-ot pedig délután háromra ígérték.

Mindenki tartotta is magát a tervhez, egyedül az időjárás késett egy kicsit, mert 3 óra körül még csak 40 fok volt, és a munkahelyem környékén 5 órakor érte csak el a 41-42 fokot. Valahogy titkon reméltem, hogy ezután kicsit lejjebb megy a higanyszál a hőmérőn, de persze hiába, így fél 8kor feladtam, és elindultam 40 fokban hazafelé. Éjfélkor még 35-36 felett jártunk.

Reggelre viszont megérkezett a kellemes lehűlés, és a simogatóan hűvös 23 fokban indulhattam újra dolgozni. Az igazat megvallva, kicsit fáztam is a buszmegállóban pólóban. De még a tegnapi nap után is röhejes lett volna ma egy kardigánt felvenni, elvégre mégiscsak nyár van! Mikor járjon az ember pólóban, ha nem nyáron?

A lakótársam bezzeg nem bosszantotta magát ilyesmiken, amikor hazaértem, dupla pulcsiban találtam a nappaliban. Azért szegény tűzoltók most biztos nem fáznak. Drukkolok nekik.

forrás: smh.com.au

forrás: smh.com.au

Reklámok
6 hozzászólás »

Új élet Svédországban

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Travel Sandwich

Travel, photography, and the stories in between

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

The eccentric Cook

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Kate Kendall

Entrepreneur, community builder, writer and advisor

pappito.com

Új-Zéland

Subdimension

From beyond

bandirepublic

autók, cola, rock ‘n roll, zen és intergalactic

bezzeg a svédek!

bandirepublic a svéd királyságban

%d blogger ezt kedveli: