Ausztráliába mentem, majd jövök…

blog a kivándorlásról – azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

A Coromandel-félsziget

- március 14, 2013

Ez a beszámoló már régóta várta, hogy felkerüljön a blogra. Peti, aki Új-Zélandról már írt egyszer, frissen vetette billentyűzetre az élményeit, a késlekedés tehát nem szerzői oldalon történt. Mégis, a történet érdekében úgy gondoltam jobb ez így, majd meg is látjátok, miért. Tehát, következzen a második útleírás a randomfélszigetről, ahol semmi se úgy sikerül, ahogy tervezi az ember 🙂

A pár napos aucklandi tapasztalatok után nekivágtam az országjáró túrámnak. Az útvonalat úgy terveztem meg, hogy a második hónap végén újra Auckland-be érkezzek, ahonnan március 16-ra van repülőjegyem Sydney-be.

Ennek megfelelően elindultam kelet felé, a Coromandel-félszigetre, ahol 4-5 napot terveztem eltölteni. Auckland-ben vettem egy flexipass nevezetű buszbérletet, amit 60 óra utazásra jogosító credittel töltöttem fel. Minden, két város közötti utazás egy fix ideig tart, amit levonnak a jegy megvételekor. Egész jónak hangzik, egyszerű a jegyvásárlás, viszont a városok közötti tömegközlekedéssel nem vagyok megelégedve. Naponta 1-2 járat megy csak, és előfordult már, hogy késett az is. Vonatközlekedésről pedig elmondhatjuk, hogy nem létezik.. csak Auckland és Wellington között, illetve a déli szigeten is 1-2 városba van elvezetve a sín. Hosszabbtavú tartózkodás esetén mindenképp ajánlott egy autó beszerzése.

Az első megállóm a Thames nevű kis város, amit a Coromandel bejáratának is neveznek. A főutcában, a régi 1800-as évekbeli, árkádos-teraszos faépületek vannak, ahol teljesen úgy éreztem magam, mintha egy western-filmben lennék. Az egészet megkoronázta a háttérben lévő magas hegyvonulatokon elterülő Coromandel-erdő.

1 coromandel

 

Elhatároztam, hogy amíg a félszigeten leszek, addig a könnyebb közlekedés érdekében bérelek egy autót. Sajnos reggelre már csak egy terepjáró maradt szabadon, ami kicsit többe került, mint egy normál autó, de utólag visszatekintve mindenképpen jól jött a négykerék-meghajtás, mivel a félszigeten több helyre is csak kavicsos út vezetett.

.
Az autóban ülve egyből megéreztem a szabad utazás boldogító érzését, és boldogan vágtam neki a félsziget második állomásának. Kb 15-20 perces utazás után a Kauaeranga Visitor Centre-hez értem, ahol tábla hívta fel a figyelmemet, hogy fertőtlenítsem a cipőmet, hogy ne vigyek be semmilyen oda nem illő élőlényt/koszt a nemzeti park területére, amivel akár egy kicsit is károsíthatnám az ökoszisztémát. Ezt jó ötletnek tartottam, úgyhogy lemostam én is a cipőmet. Viszont autóval haladtam tovább, amin ugyanúgy lehetnek károsító anyagok. Na mindegy – gondoltam, én megtettem minden tőlem telhetőt. A túra jóra sikeredett, annak ellenére is, hogy a figyelmetlenségemnek köszönhetően az egyik elágazásnál a hosszabbik utat választottam. Emiatt nem is értem oda a Pinnacles Hut-hoz, 3-4 óra után úgy gondoltam, hogy visszafordulok, mivel úgy se tudok kétszer 8 óra gyaloglást megtenni anélkül, hogy megálljak valahol aludni.
Ezt kellett volna látnom, ha jó fele indulok el:

2 pinnacle hut

Az utat semmiképp nem bántam meg, hiszen séta közben azért látszottak a Pinnacles kupolái, illetve megtapasztaltam, hogy mi az a távolság, illetve nehézségi szint, amit egy ilyen kaliberű túránál kibírok.

A második estemet a Coromandel Town nevű kisvárosban szerettem volna tölteni, viszont mikor odaértem, kiderült, hogy nincs szabad hely a hostelben. Az egész utazásomra alapvetően jellemző, hogy nem foglalok előre szállást, mindig ott szállok meg, ahol találok helyet. Ebből azóta voltak már problémák, viszont több esetben nagyobb rugalmasságot ad, úgyhogy végül maradok ennél a verziónál 🙂 A telefonomon gyorsan kikerestem a következő hostelt, és továbbindultam.
Egy farmra esett a választás, viszont mire odaértem már teljesen besötétedett, szabad hely már csak egy lakókocsiban volt, de már eléggé fáradt voltam, úgyhogy gondoltam nem megyek tovább, és kipróbálom. Az út másik oldaláról egy nagyobb bulizó csoport hangja hallatszott át. Kb negyed óra múlva megjelent Claire, a lakótársam, és a farm 2 tulajdonosa. A buliból ugrottak ‘haza’, hogy vigyenek még sört, de aztán hívtak engem is, hogy tartsak velük. Elég fáradt voltam, de egy ilyen meghívásra egyszerűen nem lehetett nemet mondani.. 🙂 szerencsére a túrázás után úgy terveztem, hogy lefekvés előtt megiszok egy üveg sört, attól is jobban alszom majd, ezért Thames-ben vettem egy rekesz sört. Ami most kapóra is jött.. A buli egész jó volt, egy faházban volt felszerelve világítás, hangosítás, egy élő zenekar nyomatta a dalokat. Kint egy tűz körül voltak az emberek, illetve volt egy projektor is, ahol a szülinaposról készült random gyerekkori képeket vetítettek.

Másnap jött egy harmadik lány is a lakókocsiba, Karoline, majd hárman elmentünk a Fletchers Bay-re, a félsziget legészakibb pontjára. Az út során kénytelenek voltunk megállni párszor, mivel annyira szép helyeken vezetett az út, hogy nem bírtuk ki, amíg az öbölbe érünk. Persze az öböl überelt mindent: zöld dombok vették körbe az egyedülállóan kék színű tengert.

3 tura

Ekkor már tudtam, hogy a terepjáró megérte az extra költséget. Kicsit fürödtünk is, de a víz annyira hideg volt, hogy nem tudtunk sokáig bent maradni. Barangoltunk még kicsit a környező dombok tetején, ahonnan jobbnál jobb látvány tárult elénk, majd elindultunk hazafele.

Harmadik nap túrázni mentem Karoline-nal, amíg Claire lovagolni volt a farm többi lakójával. A cél a barlangokban lévő világító kukacok voltak.. Sajnos félreértelmeztük a leírást, így hosszas séta után visszafordultunk és benéztünk egy bányába. Mint később kiderült, ott kellett volna lennie a világító kukacoknak, de azokat is csak délelőtt érdemes látogatni, mert akkor világítanak. De ezt a túrát se bántam meg, mert a hegyek és az erdők látványa megint csak kárpótolt.

Miután visszaértünk, elkezdtem összepakolni, mivel úgy terveztem, hogy az estét már nem a farmon töltöm. Viszont megint egy olyan lehetőség jött, amire nem lehetett nemet mondani: üljünk fel a quad hátuljára utasként, miközben a sofőr, és 3 kutyája áttereli a juhokat a farm másik oldalara. Elég jó élmény volt. Soha nem gondoltam volna, hogy Új-Zélandon egy  meredek hegyvonulat tetejére menet fogok egy quad elején ülni, annak érdekében, hogy nehogy hátraboruljunk.. vicc 🙂 1-2 óra múlva visszaértünk, és akkor már úgy döntöttem, hogy maradok még egy éjszakát. Így lett az 1 éjszakás farmi tartózkodásomból 3 éjszaka. Rákövetkező nap már tényleg továbbálltam, és a Hot Water Beach-en, majd a Cathedral Cove-nál a parton pihenve töltöttem el pár órát.

4 cathedral cove

Cserébe kaptam is egy büntetőcédulát, mivel sikerült a gyalogos betonúton parkolnom. Na mind1, gondoltam, ezen már úgyse lehet javítani, elindultam vissza Thames-be, ahol a büntetést lehetett befizetni.

Így a Coromandelen lévő utolsó estémet újra ebben a kis varosban töltöttem, majd egy kiadós pihenés után másnap busszal továbbindultam Új-Zéland egyik legaktívabb vulkanikus területét felfedezni..

A kalandok Peti számára a következő hónapokban Ausztráliában folytatódnak, melynek első állomása Sydney lesz. Ezúton is jó utat neki idefelé, remélhetőleg nemsokára találkozunk 😉 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Új élet Svédországban

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Travel Sandwich

Travel, photography, and the stories in between

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

The eccentric Cook

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Kate Kendall

Entrepreneur and writer ✈️

pappito.com

Új-Zéland

Subdimension

From beyond

bandirepublic

autók, cola, rock ‘n roll, zen és intergalactic

bezzeg a svédek!

bandirepublic a svéd királyságban

%d blogger ezt kedveli: