Ausztráliába mentem, majd jövök…

blog a kivándorlásról – azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Nelson Bay és környéke

- április 4, 2013

Az egész úgy kezdődött, hogy másfél hete új lakótársakat kaptam. Hirtelen költöztek be, amivel nem volt baj, csak kicsit váratlanul ért. Aztán beszélgettünk minden féléről, és szóba került, hogy a hosszú hétvégére elmennék valahova. Az egyikük ajánlotta Nelson Bayt, mint opciót, mert remek hely az aktív pihenést kedvelők számára.

Persze ez már elég last minute volt, indulás előtt két nappal foglaltam le kb. a szállást, aztán pedig csütörtökön még megvettem, ami kellett, és pénteken nekivágtam az útnak. Odafele nem volt annyira vészes, bár a hosszú hétvége miatt elég zsúfoltak volt az utak, így lett a 210-230 km-es út 3,5 óra a városon át.

Nelson Bay Sydneytől északra van a tengerpart mentén, a legközelebbi nagyváros hozzá Newcastle, tehát ha az ember elindul Newcastle felé, utána még körülbelül egy óra az út. A kis félsziget központi városkája Nelson Bay (város), de nincsenek messze a terület többi települései sem egymástól: Anna Bay, Salamander Bay, Fingal bay meg a többiek. Azért gyalogosan nem olyan egyszerű, jobb kocsival menni, de sok kempingben lehet biciklit is bérelni.

port stephens

Én a One Mile beach-hez közel szálltam meg a Melaleuca Backpackers kempingben, ami szinte az egyetlen szállás volt, ahol két nappal a hosszú hétvége előtt még akadt hely. Mivel sátraztam, a visszaigazoló email alapján, miszerint majd valahova megpróbálnak besuvasztani, nem tudtam mire számítsak, de végülis minden jól alakult. A megérkezéskor kaptam egy kis tájékoztatót a környékről illetve az elérhető programokról. A hely egyik legnagyobb előnye az volt, hogy tényleg 5-10 perc sétára volt a parttól, és egész szép part szakasz volt a One Mile Beach. Meg a szálláson volt egy házi kenguru, Josephine is, aki viszont előszeretettel potyogtatott a kempingben ott, ahol épp jól esett, úgyhogy néha kicsit óvatosan kellett közlekedni illetve fűre ülni.

10

A szálláson a konyha közös volt, de voltak eszközök bőven, a fürdőszoba minőségével se volt probléma, bár zuhanyzóból csak egy volt a lányoknak. Meleg víz viszont mindig volt, és ennek örültem, mert ugye sose lehet tudni. Így azt se bántam, hogy a 2 guriga WC papírt feleslegesen utaztattam 500 km-en és 4 napon át, inkább legyen, mint ne legyen, ugye.

Szombaton olyan szép idő volt, hogy a környék jelentős részét bejártam, Nelson bayben például a kikötőben egy személyes élőzene volt, illetve hajós kirándulásokra is lehetett helyet foglalni. Sajnos a visitor centre-ben derült ki, hogy a legjobb programok vasárnapra már mind tele vannak, így maradt az önálló program, snorkelling a közelben. Ehhez átugrottam a Shoal Bay-i főutcára vásárolni, találtam is egy helyes maszkot légzőcsővel $25-ért, ami egyébként eléggé megérte, mert nem eresztett. Jó befektetésnek bizonyult már csak azért is, mert majdnem ilyesmi szettet a kempingben egy napra $20-ért lehetett kölcsönözni. A víz Fly Point és Little Beach közelében ugyan nem volt kristálytiszta, de jó élmény volt azért a halak között úszni, voltak kicsik és nagyobbak, láttam valami kisebb cápaféleséget is, de bevallom én ezen lista alapján csak az őrmester halat tudtam így utólag felismerni, lehet legközelebb jobban fel kell készülni egy ilyen programra.

De a snorkelling és a búvárkodás csak egy a rengeteg lehetőségből, vannak ám más programok is. Először is a félszigeten vannak a déli félteke legnagyobb területű mozgó homokdűnéi. Birubi Beach és Stockton között a homokdűnéken lehet teprejárózni, tevegelni, illetve a homokdűnékről deszkával lesiklani. A sandboarding esetén például az embert $25-ért beviszik a homokdűnék között, ahol aztán annyit sandboardolhat amennyit jól esik – és amennyit fizikailag bír. Ajánlott a programra egy nagy vizet és semmi mást nem nagyon vinni, bár a közös részen le lehet rakni a táskákat, de nincs csomagmegőrző. Szóval mindenki pakoljon belátása szerint.

17A félszigeten van a Tomaree nemzeti park is, itt is lehet jókat túrázni. Én szombaton csak a kilátóba mentem fel, nem sokkal a naplemente előtt. A kilátóba a parkolóból kb. 20 perc alatt lehet felérni, az út kiépített, illetve lépcsők vannak a második szakaszon. A kilátó a félsziget észak-keleti csücskén van, szép a látvány és népszerű program az idelátogatók között. A “csúcson” több kilátópont is van, a korlátok alján pedig lakatokat lehet látni, melyek párok vagy családok vagy ki tudja milyen emberek emlékét őrzik. Jópofa dolog, korábban nem láttam ilyet máshol, bár lehet, nem is nagyon figyeltem.

A fentieken felül még van lehetőség lovagolni, gokartozni, sört és bort kóstolni, hajóroncsot nézni, golfozni és minigolfozni, sziklát mászni (beltéri), koala rezervátumba menni, szörfözni, kajakozni, paddle boardozni, horgászni, bálnákat és delfineket nézni, makadámia dió ültetvényt látogatni, parasailingezni és vitorlázni és még ki tudja mit hagyok ki a listámról. Elérhetőségekért és programokért nézzétek meg a régió honlapját, vagyis ezt itt.

A környék kulináris élvezeteket tekintve biztos szolgál sok jóval, de őszintén szólva nem nagyon kísérleteztem. Anna bayben van egy pizzéria, a “központban”, az IGA mellett, itt nagyon családias a légkör, jó pizzát sütnek, és a legnagyobb pizzájuk, ami azt hiszem 43 cm volt, $33 volt. Persze, ennél a Domino’sban olcsóbbat kapna az ember, de ez legalább finom volt, tele friss és ízletes feltétekkel. Egy másik este a Casa de Oro nevű éttermet próbáltam ki Nelson bay-ben. Itt másfél órát kellett az asztalra várni – addig lecsúszott egy leves az olasz étteremben két utcával arrébb – de végülis megérte, mert finom volt a kaja, csak tény, hogy egy picit kicsi a konyhájuk ezért a szombat esti hajtást nem bírták annyira. A tapas finom volt, a kiszolgálás kedves, az evőeszközök tiszták. De nem az az idegbeteg sietős hely, szóval vagy foglalni kell előre asztalt, vagy rászánni a megfelelő időt az étkezésre. Viszont az olasz éttermet, ahol a levest ettem előtte, inkább nem ajánlom, mert hagyott kívánni valót maga után a hely. Száraz kenyér, nyitott vaj, fura leves.

A kirándulás fárasztóbb része a hazafele út volt, ugyanis az a forgalom miatt 6 óráig tartott. Nem csoda, hogy elfáradtam a hosszú hétvégében. Minden esetre jól érteztem magam, és örülök, hogy hallgattam az új lakótársakra, akik ezt a helyszínt javasolták. Izgalmas volt, sok mindent láttam és csináltam, és így is még egy hellyel többet ismerek a környéken. Felkerül a hely a top 10-es NSW-i listára.

4

Reklámok

3 responses to “Nelson Bay és környéke

  1. Világpolgár szerint:

    Komolyan egyre nagyobb kedvet csinálsz nekem Ausztráliához 🙂

  2. Szilárd szerint:

    Szia Szandra! Köszönöm az érdekes beszámolót. Mindig nagy örömmel olvasom az írásaidat. Szép napot és további sok pozitív élményt kívánok Ausztráliában!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Új élet Svédországban

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Travel Sandwich

Travel, photography, and the stories in between

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

The eccentric Cook

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Kate Kendall

Entrepreneur and writer ✈️

pappito.com

Új-Zéland

Subdimension

From beyond

bandirepublic

autók, cola, rock ‘n roll, zen és intergalactic

bezzeg a svédek!

bandirepublic a svéd királyságban

%d blogger ezt kedveli: