Menjek vagy maradjak?

Van, hogy a dolgok csakúgy megtörténnek maguktól. Valahogy ez a hét is így zajlott, szép lassan jött el, de már benne volt a levegőben egy ideje, hogy lépni kell valamerre. Na de kezdem kicsit korábban.

Amikor május végén beadtuk a páros vízumot, már akkor is készültünk B, C és D tervvel, arra az esetre, ha nem kapnám meg időben. Vagy ha előtte a Peti nem kapta meg volna időben. Szóval a lényeg, hogy pár hónapja egy ilyen “mi lenne ha” hangulatban telnek a napjaink, vagyis teltek. Persze ezek egy ideig megmaradtak az ötletelés szintjén, aztán… valahogy valóság lett belőle.

A héten többször is forgattam magamban a kérdést, hogy  miért is megyünk tovább. A barátok egy része szintén meglepődött, hogy ilyen hirtelen, megint csak komolyabb előkészületek nélkül megyek/megyünk el. Az első mondat persze mindig az, hogy nem találtam munkát. És részben ez igaz is. Peti ilyenkor még rásegít, hogy ő győzött meg, hogy menjünk tovább. Valóban, az állandó duruzsolása az utazásokról kicsit segített abban, hogy én is menni akarjak. De ez nem minden.

Őszintén, igazából elég jól elvoltam a szórólapozással, bár néha kicsit nehéz volt. Keresni ugyan alig lehetett vele, de igazából ideiglenesen tökéletes volt, arra, hogy kimozduljak. Valószínűleg ha maradnánk, most keresnék egy internshipet, hogy az újonnan szerzett sulis tapasztalatokat a való életben próbáljam ki. És az jó is lenne, és meg is lennénk itt.

Miért megyek mégis tovább? Mert már nem akarok Ausztráliában élni. Legalábbis most nem. Talán egyszer majd begyógyulnak azok a sebek, amiket itt szereztem, és újra tudok itt is boldog lenni. Az országot szeretem, szerintem sokáig szeretni is fogom, ez az én elsőm, ahol azt hittem, végleg maradok. De a helyzet változott. A történet mindig máshogy alakul, mint ahogy az ember az elején tervezi, azt hiszem. Az, hogy kettőnk közül most egyikünk se ragaszkodik annyira Ausztráliához, az elég nyomós érv, hogy menjünk tovább. Bár szeretem, de a triviális hátrányai most kicsit erősebbek egy általános hullámvölgynél.

Ideiglenes voltam itt, és ha maradnék is, még jó ideig ideiglenes is maradnék. Az ideiglenesnek viszont megvan az az előnye, hogy amilyen könnyen jön, olyan könnyen is megy. (Oké, nem egészen. Elég lehangoló tud néha lenni, hogy elmegyünk.) Másfelől viszont, találtam egy olyan embert, akivel ideiglenesen mehetünk tovább máshova. Akivel az a közös téma, hogy éljünk kicsit New Yorkban vagy Párizsban, esetleg Londonban. Majd ha kerestünk egy kis pénzt, utazzuk be Délkelet-Ázsiát. A lényeg, hogy bár azt hittem, hogy Ausztrália a végállomás, kiderült, hogy csak a kezdet.

Lehet, hogy még legalább ennyi, ha nem több kalamajkában lesz részem ennek köszönhetően, de nem bánom. Jó lesz újra új környezetben megfelelni, új várost megismerni, új kihívásokat keresni. Nem érzem ezt az utat feladásnak, egyszerűen felmértem, hogy mik a lehetőségeim itt, és máshol. (kb. ugyanazok egyébként) De a másholt még nem ismerem, és ez visz tovább. Lehet, csak nem tudok megmaradni a fenekem. Majd kiderül. De remélem a környezetváltozás jót tesz. Még akkor is, ha idén még egy telem lesz. 😉

Konklúzió

Tehát a cím csak költői kérdés. Holnap reggel indulunk tovább, még nem tudjuk, idén melyik országban karácsonyozunk, de valószínűleg valahol az északi féltekén. Nem tudom, mikor jövök megint Ausztráliába, még ki tudja mi lesz a következő években. De a blogot ezennel ünnepélyesen befejezem. Köszönöm mindenkinek, aki olvasott, és bárki, aki ide vágyik, csak bátorítani tudom. Ausztrália szép, különleges, minden hátránya ellenére nagyon szerettem és tiszta szívvel ajánlanám mindenkinek.

48 című bejegyzés “Menjek vagy maradjak?” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

  1. Kedves Szandra!
    Köszönöm hogy olvashattam! Sajnálom hogy vége van és meg szeretném kérdezni, hogy várható-e folytatás valamilyen formában (pl. Világgá mentem blog)?

    Sok sikert a céljaidhoz és Péterhez!

    Üdvözlettel,

    Attila

  2. Sok sikert, kívánok nektek, s azt ,hogy sokáig “fogjátok egymás kezét”, akkor sokkal könnyebb a
    Világpolgári kalandozás,de egy tanácsot adnék, bármerre visz az utat ok, mindenhol probáljátok
    Megteremteni az itthon érzését, de ezután már csak a repülőn lesztek “otthon” ezt jobb ha minnél előbb felismeritek,

  3. Sok sikert a jovoben! A blogot folytathatod, hisz a kalandod nem ert veget! Ha Angliaba jottok, itt konnyen talaltok munkat es vizum sem kell. Evek ota itt elek, de neha en is ugy erzem, hogy lepnem kell, menni tovabb, felfedezni uj orszagokat, kulturat stb. Szivesen koltoznek masik orszagba, hogy kiprobaljam, milyen ott elni.

  4. Ez szerintem nem feladás. Sőt, talán a legizgalmasabb dolog a világon. Én mindig mondom: …szűkebb hazánk a Világegyetem 🙂 Good Luck és csak így tovább, mindig előre, soha nem hátra!

  5. Kedves Szandra!
    Sok sikert kívánok, bármerre is vigyen utatok! Sajnálom, hogy nem írod tovább a blogod, jó a stílusa,- szerettem. És merre visz az első út?
    Legyetek sokáig egymásnak, és találjátok meg az otthonotok!
    üdv
    Szilvia

  6. Sok sikert a továbbiakhoz, biztos vagyok benne, hogy ketten könnyebb lesz minden, bárhova is mentek.

    Továbbá nagyon köszönöm, hogy tavaly nyáron segítettél, amikor a londoni munkakeresés nehézségeiről írtam.

  7. En evek ota keszulok kivandorolni Ausztraliaba, igy nagy erdeklodessel kovettem a blogodat. Sajnalom, hogy vege, de orulok, hogy talaltal egy tarsat, akivel tovabb mehetsz. Jo szorakozast es kellemes napokat Nektek! Azert jo lenne neha olvasni rolatok!

  8. Szandra,

    Nagyon ügyes vagy, már eddig is annyit bizonyítottál. És biztos vagyok benne, hogy bármerre mész a világban, mindenhol megtalálod a helyed.
    További nagyon sok sikert kívánok Neked!

  9. Szép kis iromány volt ez a blog, és picit magaménak is érezhettem, hisz 9 hónapig a Gold Coaston éltem, csak nálam nem merült fel, hogy ottmaradnék (egyenlőre). Mindig szeretem olvasni néhány Ausztrál szél fújta Magyar mondatot. Örülök, hogy megosztottad kalandjaid és sok sikert a nagyvilágban!

  10. Nagyon sajnálom, hogy megszünteted a blogot:( Mindig örömmel olvastam a posztjaidat. Bízom benne, hogy bárhova vet a sors, folytatni fogod az írást!
    Sok sikert a továbbiakban és várjuk az újabb kalandokat!

  11. Szia Szandra!

    Mi is tervezzük, hogy kimegyünk, ezért hálás vagyok, hogy ennyi érdekes történetet és információt osztottál meg velünk önzetlenül. Köszönöm szépen!

    Sajnálattal olvastam, hogy végül nem ott telepszel le. Én csodálkoztam, amikor felmondtál a mérnöki munkahelyeden, de bizonyára a helyzet erre kényszerített.

    Remélem, jó kalandokban lesz részed a továbbiakban is.

    Üdv

    B

  12. Én is a legjobbakat kívánom, de azért jó lett volna, ha megírod mi az, ami végül is nem tetszett Ausztráliában. Csak azért vagyok rá kíváncsi, mert nekem gyerekkorom óta nagy álmom az ország, de még nem jutottam el oda. Nekem eléggé rózsaszínűek az elképzeléseim róla, és tényleg érdekelne a “sötétebbik oldal” is.

  13. kedves szandra,
    köszönöm minden postodat, elveztem! biztos vagyok benne, hogy sok embernek segitettel az irasaiddal! nagyon elvezetesen irsz -persze ez is szamit!
    kivanom, hogy erdekes helyeket talaljatok együtt, s a legjobban, hogy azt a helyet megtalaljatok, ahol jol otthon tudjatok erezni magatokat – persze nincs kizarva, hogy az evek es eletetek folyaman több ilyen hely is lesz 🙂
    most jön az önzö oka, amiert most irok, nagyon örülnek, ha folytatnad a kalandjaid, benyomasaid leirasat, szivesen olvasnam – s ezzel biztosan nem vagyok egyedül.

    ha nem folytatod, akkor minden, minden jot kivanok es elegendö hasbol jövö döntest,
    üdv
    kata

  14. Sok sikert a továbbiakhoz! Tudom, hogy befejezted, de jó lenne, majd ha pár hónap múlva írnál egy tetszett-nem tetszett posztot!

  15. 2013. szeptember 20. 17:05 Timea SZAVO Dr írta, : > Szia Szandra, > > Most olvasom a blogotokat, en epp itt kint. Ha Otthon majd barmiben tudok segiteni, szolj, vagy ha allas kell nehany Eu orszagon belul (ezzel foglalkozom). > > A bejegyzes meglepett, de szoritok nektek es koszonom a sok hasznos infot! > > Vigyazzatok magatokra, mindig Jo volt olvasni a beszamoloid! > > Timi Rgs, Üdv., Freundliche Grüße, Saluti

    dr. Szávó Tímea +36.30.9481.376

    Sent from my iPhone

  16. Sok sikert ott – máshol!…

    Érdekes lenne tudni, merrefelé is indultok, az északi földteke kicsit tág fogalom, gondolom, van egy-két úticél a tarsolyotokban. Legalábbis az ember nem tud rögtön egy egész kontinensre repjegyet venni, csak konkrét országba… Na meg hogy mi a terv, de nyilván ha az orrunkra akartad volna kötni, megtetted volna.

    Ez a blogírás egyik rákfenéje, az érdeklődő olvasók…akik miután követik a sorsodat, szeretnének valami infót kapni. Jól sejtem, hogy a továbbiakban nem akarsz semmilyen blogot írni a továbbiakról (talán épp emiatt is)?

    Az ideiglenességgel nincs gond, az csak egy dolog, hogy máshogy tervezted. Mindenképpen egy viszonyítási pont lesz a továbbiakban ez a pár hónap. Még az is lehet, hogy visszavágysz majd, az idő eldönti. A nyitottság a lényeg, és most az megvan benned. Meg nem vagy egyedül sem, mint amikor Ausztráliába érkeztél, ez is plusz pont.

    Azt nyilván – most már – tudod, hogy az “új környezet, új város, új kihívások” az északi féltekén is csak az első pár hónapban fog “mézeshetek-feeling”-gel eltölteni. Küzdelem mindenhol van, max. másféle jellegű. Annak kell felfogni, ami: tényleg kihívásnak, ami megerősít.

    Az utolsó mondatot nem igazán érzem őszintének (bocs!), azok után, amiket leírtál az utóbbi hónapokban. Én azt hiszem, őszintén leírtam volna, kiknek NEM ajánlom Ausztráliát ill. nekem – mint onnan elköltözőnek – mi volt vele a fő gondom. Ennyiben tanato-nak a kommentjéhez is kapcsolódnék…ezt még egy kommentben is megteheted, szerintem.

  17. koszonom mindenkinek a kommenteket es jo kivansagokat! egyelore most kicsit utazunk, aztan novemberben megyunk valamerre tovabb Europabol, meg nem 100% semmi. Blog folytatas iden nem hiszem hogy lesz, kell egy kis piheno 🙂 De ha folytatom/ujrakezdem, igerem szolok 🙂

  18. Szia!

    Sajnálom, hogy nem jött össze. Van olyan, hogy nem “fekszik” egy ország valamiért. Van nekem is olyan világutazó haverom, aki 12 év, több országban eltöltött idő után, 3 éve telepedett le Magyarországtól távol, ahol megtalálta számításait. Jó írások voltak, amelyek jól mutatták a helyi nehézségeket is. Első kézből szintén egy haverom által már ismertem az országot, aki 4 évet élt kint, maradhatott volna, de akkorra már eldöntötte, hogy nem akar Sydney-ben élni és, szerintem, már Te sem fogsz a későbbiekben. Vagy megszereted az országot, vagy nem.

    Minden jót kívánok a továbbiakban!

    u.i.: Ha írsz a következő helyről, akkor majd figyelemmel kísérem azt is.

  19. Őszintén, szerintem szerelmes vagy egy vándorba, aki évek óta szart se tett le, és most visz téged is…sok sikert, de ha ott nem jött össze, akkor máshol sem fog. Mérnökként szórólapozni Ausztráliában az teljesítmény, majd New Yorkban krumplit is süthetsz! LOSER

    1. Azt hogy csináltad, hogy az önfényező cenzúra nem törölte ezt a hozzászólást? 🙂
      Szerintem Sandra nem lúzer. Az viszont tény, hogy ahhoz képest, milyen körültekintően szokta körbejárni a témákat, eléggé elmismásolta, hogy a hajdan tökéletes munkahelyből miként lett a terror háza, s az imádott Ausztráliából, ahova olyan nagy svunggal érkezett, miért kell menekülni.
      Tippjei persze vannak az embernek, ugyan, ki ölte meg Laura Palmert? 🙂

      1. BBQ, igen, azt hiszem, elég jól megfogalmaztad a hiányérzetet, ami talán sokunkban megmaradt a blog hirtelen(?) befejezése után. Lehet, hogy Szandra nem gondolt bele, hogy ha személyes momentumokat megvillant a blog elején, onnantól kezdve nehéz lesz az “útikönyv-nyelvre” visszaváltani (tájegységek és társaik) – legalábbis az olvasókat érdekelni fogja az ő személyes sorsa is. Remélem, azért legalább magában tisztázni tudta ezeket a dolgokat, hogy mi is volt a gond, mert ennek hiányában a következő ország is hasonló lejtmenetbe torkollhat – sajnos 😦 Remélhetőleg nem így lesz, köszönhetően épp az ausztrál tapasztalatoknak.

        Nekem, mint kívülállónak (de szintén kivándorolt magyarnak) egyértelműen az a benyomásom – de ezt írtam is korábban -, hogy a kultúrsokk sok volt neki, nem tudott azon a szakaszán túllendülni, amikor ellenséges a fogadó országgal szemben. A legtöbben ilyenkor térnek haza, vagy próbálnak máshol szerencsét (és nem az első hónapok “mézeshetek”-szakasza alatt). Munkahelyi gondok Magyarországon, de minden országban vannak, viszont ez mindenféle beilleszkedési nehézségekkel súlyosbítva tényleg pokoli tud lenni. Aki még nem próbálta, annak fogalma sincs róla, milyen érzés…ugyanakkor ezen átküzdve magát az ember sokkal erősebb lesz és jobban értékeli a helyzetét. Szerintem.

      2. Mivel magyarázatot nem kaptunk, marad a találgatás. Az én összeesküvés elméletem az alábbi:
        Sandra jó családba született, valószínűleg egyke, s megadtak neki mindent, ő pedig élt a lehetőségekkel. Nem Ausztrália az első ország, ahol külföldön hosszabb ideig él, így nem hiszem, hogy a kultúrsokk, ami miatt végül otthagyta Ausztráliát. Hanem mi?
        Bár, először tegyük fel a kérdést, miért kellett egészen Ausztráliáig menni? Bizonyítási kényszer, ő márpedig megmutatja, meg tud állni a saját lábán, ráadásul külföldön? Ezt be is bizonyította, nem elveszett csaj.
        De miért kellett ezt bizonygatnia? Soha nem kaptunk választ arra sem, ha olyan okos lány, miért nem csinálta meg az MSc-t, tán nem vették fel?! Ha ennyire jó a szakmájában a családi vállalkozásokon kívül miért nem vették fel más céghez?
        Tán mert annyira mégsem jó, vagy olyan fizetési igénnyel állt elő pályakezdőként, amit csak a családi vállalkozás hajlandó megadni?

        A törést a karácsonyi hazautazás jelentette, ekkor bicsaklott meg a blog. Gondolom, ekkor eszmélt rá, míg otthon királylány, Ausztráliában egy senki, a munkahelyén az utolsók egyike, hiszen külföldi és pályakezdő. És a szabadságról visszatérve már semmi nem volt az igazi. A főnöke nem apu vagy anyu és a kollegák se úgy tekintenek rá, mint a főnök lánya, itt nem lehet királylánykodni.
        És a vége az lett, hogy Ausztrália is az MSc sorsára jutott. Az olvasó pedig találgat.

        Azt azért majd vicces lesz látni, hogy megérkezik a következő országba, s másnap már megy a poszt a határátkelőre, milyen fasza ott minden 🙂

      3. Igen egy határátkelős poszt után én is rákérdeztem erre, de nem kaptam igazán választ, csak valami sértődött csacsogást…:)

  20. Kedves Szandra!

    Köszönöm a blogodat, nagyon szerettem olvasni, itthonról, Magyarországról úgy, hogy egyelőre nem is tervezek kivándorlást. Szóval “csak úgy” olvastam a posztjaidat, folytatásos történetként. (Mint könyvszerkesztő, ez az időtöltés mondhatni szakmai kötelességem is. :D) Tényleg írj még, mert tudsz is, és van/lesz is miről, ebben biztos vagyok. Picit én is azt éreztem, hogy ez az új kapcsolat megérkezése volt az ok, ami miatt annyira másképpen láttad már magadat és a helyzetedet, mint addig, de nyilván ez nem biztos, hiszen nem ismerjük a részleteket, és nem is tartozik senkire.
    Szóval szerintem huszonévesen teljesen rendben van, hogy kipróbáld magad egy szó szerinti kozmopolita életmódban – ezt mi itt “kis hazánkban” még csak tanuljuk, azt sem könnyen, tisztelet a kivételnek… Szóval jó lenne, ha indítanál másik blogot, követőkben nem lesz hiány. 🙂 Minden jót!!

  21. ezen a perióduson én is átmentem és nagyon sokszor voltam úgy vele, hogy feladom és lelépek. 5 év szenvedés, szar munka, megalázó élethelyzetek, reménytelenség, kilátástalanság után kaptam meg az állandó letelepedésit. Átkoznám magam, ha tényleg feladtam volna

  22. Az a hülye szerelem…majd, ha elmúlt, akkor durva lesz a felismerés, hogy feladtad az álmod!
    Amúgy meg mindenki elcseszi párszor az életét, és ezekna dolgok juttatják oda ahova! Sok sikert!

  23. Szia Szandra,
    Rosszul vagyok a sok embertől, aki nagy “szakértelemmel” próbálja emelezni az életedet, döntéseidet. Magyarázatot várnak, sőt követelnek (???) arra vonatkozóan, hogy miért döntöttél úgy, ahogy… Loser-nek hívnak.. Milyen jogon? Na mindegy, megvan a véleményem róluk, de ne ezért írok.. 🙂
    Szerettem olvasni a blogodat, érdekesen és érdekes, hasznos dolgokról írtál.. Nekünk is részünk volt egy ausztrál kalandban, a férjem egy időre kiment (találkoztatok amúgy Sydney-ben:) ), később családostól, gyerekestől terveztük a kitelepülést de végül nem úgy alakultak a dolgok, mint ahogyan terveztük.. Mindez PR vizummal a kezünkben…
    Sok szerencsét kívánok neked, nektek! Remélem megtalálod a számításaidat, de elsődlegesen azt kívánom neked, hogy élvezd az életet és érezzétek jól magatokat bárhol is vagytok! 🙂

  24. szia Szandra, bár ritkán jutottam el idáig, de mindig örömmel olvastalak. Nagyon ügyesek voltatok és le a kalappal előttetek, hogy most megint egy új országban próbáltok szerencsét, sokan erre már nem lennének képesek.
    Ismerős az érzés, egyszer már mi is mentünk el így Ausztráliából és végülis fél évvel később úgy alakult, hogy visszajöjjünk és szépen minden a helyére került. Biztos vagyok benne, hogy veletek is így lesz, vagy itt, vagy másutt. Sok sikert és kérlek oszd meg velünk, ha nekifogsz egy másik blog írásának. Üdv, Zsuzsi

  25. Kedves Szandra!

    Jó volt olvasni a blogodat, egy ideje kihagytam, mert nem volt időm, a munka és a sulis elfoglaltságaim miatt, először kicsit megdöbbentett a döntésed, aztán rájöttem, hogy totál megértelek, csak így hogy hirtelen lezárult a blogod és elhagytad Ausztráliát, mintha egy kedvenc sorozatomat zárták volna le a tévében 🙂 jó volt látni a te szemszögedből Ausztráliát, kicsit ezáltal olyan volt mintha én is ott lennék.
    Nekem dédnagyim élt ott és ebben nőttem fel, hogy mennyire jó hely ez az Ausztrália, meg hogy mennyire szeretnék kimenni, de nem vagyok olyan személyiség mint te, erre a blogodban jöttem rá, hogy annyira talpraesett és kitartó vagy, hogy tényleg, aki nem rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal, szerintem 1-2 hónapot sem bír ki és elfogy a pénze és jöhet haza, jobb ha bele sem vág. Nem vagyok benne biztos, hogy nekem ez így ment volna. Úgyhogy nem vagy semmi, és jó lenne azért még az útjaidról olvasni! 🙂 érdekesek voltak és hasznosak is!

    Természetesen egyáltalán nem számít kudarcnak a döntésed. Az ember az álmai megvalósítása közben meggondolhatja magát és változtathat a terveken. Úgyhogy én már csak azért is felnézek rád, hogy egy idegen országban, ami ennyire zárt és szabályozott a bevándorlókkal szemben, ilyen sokáig bírtad és bírtad volna. Le a kalappal.

    Sok sikert kívánok neked!

    Üdv
    Jani

  26. Hello!

    Egyik pillanatról a másikra lett vége a blognak. Szívesen olvasnék még tőled. UK, USA, Brazília? Jöhet mind. 🙂

    Sok sikert!

    üdv

    1. :)) majd ha maradok egy helyen valahol, lehet h irok megint. amiota befejeztem ezt, sehol nem voltam 3 honapot se, szoval nincs meg allandosag. Most USA, kis UK utan, de ki tudja mi lesz fel ev mulva.

      1. En egyre valoszinubb, hogy atnyergelek a digitalisra, erre gyurok most. Portfolio epites stb. Parom meg csinalja a szokasost, amit eddig is (web development) 🙂

  27. Szerintem azért nem maradsz Ausztráliában, mert nem találtál normális, kvalifikált munkát normális fizetésért, a vízumotok meg hamarosan lejár és nem biztos, hogy megkapjátok mindketten megint. Nem kell olyanokat írni, hogy “sebek”, meg “begyógyulnak”, egyszerűen lehet, hogy nem jön ki majd a lépés, ezért mennétek, ismerd be.

    Ha csak Peti dolgozik, akkor meg lehet, hogy a fizetése nem elég a közös magas életszínvonalhoz.

    Jó lenne reálisnak maradni és nem közhelyekkel meg érzelmekkel magyarázni, hogy kicsit félrement az életünk, mint azt ahogy a nők szokták.

    1. Ha nem tetszik a noi hozzaallas, akkor lehet, hogy nem egy no blogja a neked legmegfelelobb. A donteseimet nagyban befolyasoljak az erzelmeim, ez van. Nem jart le a vizumunk “hamarosan”, a parome is 4 evre szolt, es eleg volt a fizetese kettonknek, hogy ugyanazon a szinvonalon eljunk, amin az en fizetemesen is eltunk. Kerlek, legkozelebb esetleg probalj meg egy kicsit kevesbe tamadoan reagalni. Koszi 🙂

  28. szia!
    én csak most olvastam a blogot egy pár napja esténként, de tetszett, remélem, hogy még írni fogsz, mert jó volt olvasni, én nem készulok sehová sem.
    Mi ujság veletek? Jó lenne ha megírnád merre jártok , hogy boldogultok.

Hozzászólás a(z) szszandra bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s