Ausztráliába mentem, majd jövök…

blog a kivándorlásról – azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Három év távlatából

Lassan három éve, hogy utoljára írtam. Most is csak kivételesen, ez az oldal nem indul újra, az élményeimet sem itt fogom megosztani, de mégis, ennyi idő után, és a történet alakulása függvényében gondoltam, megosztom veletek, mi újság velem.

Ott hagytuk abba, hogy három éve szeptemberben elhagytuk Sydneyt. Sydneyből kb. két hétig tartott hazaérni Magyarországra, mert közben nyaraltunk egy picit Aucklandben és Balin, Indonéziában. A visszafele úton én a budapesti, Peti a londoni gépre szállt fel. Magyarországon kicsit kifújtam magam, pár nap pakolás után pedig Peti után mentem Londonba, ahol megismerkedhettem a tesóival és pár barátjával. Ekkor már vártuk az amerikai vízumot, amivel terveink szerint New Yorkba költöztünk volna.

Október végén én előreutaztam, hogy szállást, környékeket, munkát keressek. Másfél hónapot töltöttem Brooklynban, ami alatt 4 interjún, három cégnél próbáltam gépészmérnökként elhelyezkedni azon a területen, amin Sydneyben is dolgoztam. Sikeres állásajánlat esetén jelentkezhettem volna a H1B vízumra a munkáltató szponzorációjával. Ezeket a vízumokat április elején sorsolják, de még nyerés esetén is 6 hónapig kell várnia mindkét félnek, míg elkezdhetik a közös munkát. Szóval nem volt egyszerű eset, de erre számítottunk is.

Petinek ezzel ellentétben már le volt zsírozva a munka és a vízum is. Ő egy speciális vízumot, az O1B vízumot kapta, amit különleges képességekért vagy eredményekért adnak. Ilyet általában kiemelkedő sportolók, művészek kapnak, hogy dolgozhassanak az USA-ban. Peti elég sok olyan projektben vett részt, amik nemzetközi díjakat nyertek, ezért ugyan nem volt egyszerű megszerezni a vízumot, de végülis karácsonyra, december 24-én megkapta.

Január elején pedig együtt vágtunk neki ismét New Yorknak, amíg Peti beilleszkedett az új irodába, én folytattam az interjúkat. Abban maradtunk, hogy ha március közepe-végéig nem sikerül állásajánlatot kapnom, akkor mivel elúszik a H1B vízum egy évre, nem erőltetjük tovább az eredeti szakmámat, hanem átnyergelek én is fejlesztőnek.

Ha emlékeztek még, Sydneyben elköltözésünk előtt elvégeztem egy 10 hetes kurzust, és a tanulást utána se hagytam abba. Egész ősszel és télen fejlesztettem magam, építettem a portfoliómat, hogy B tervként ott legyen ez az opció.

DSC07177

2014 telén-tavaszán tehát mi ketten Brooklynban, egy airBnB szobában, ami már önmagában megérne egy posztot. Legyen elég annyi, hogy a new yorki fantázia világunk szép lassan kezdett darabokra hullani, ahogy a saját vízumom esélye egyre messzebb sodródott, a megélhetési költségek és körülmények pedig egyre barátságtalanabbak lettek. Mire a tavasz beköszöntött, letisztázódott bennünk, hogy nem szeretnénk hosszú távon maradni.

Már korábban beszélgettünk róla, hogy ha esetleg Amerika nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, akkor én karriert váltok, és egy olyan helyen tudom csak ezt nyugodtan tenni, ahol nem kell a vízumokkal bajlódni, mert így kezdőként is el tudok helyezkedni. Így lett a következő állomásunk London.

Londonban Peti korábban már három évet élt, így ismerte a dörgést, voltak ott barátai, munkakapcsolatai, és ez segített nekem is, hogy beindítsam a pályám webfejlesztőként. 2014 május végén költöztem Londonba, ekkor Peti még a felmondási idejét töltötte New Yorkban, majd júniusban jött utánam.

A két szakma és a két város között zongorázni lehetett a különbséget. Érkezésemhez képest 6 nap alatt 4 állásajánlatot kaptam junior fejlesztőként, túl voltam az NI szám interjún, és talán a bankszámlámat is megnyitottam már. Felüdülés volt az EU-ba visszaérkezni, és bár sosem akartam Londonban lakni, be kellett látnom, hogy vannak előnyei.

Mondhatnám, hogy azóta élünk, mint hal a vízben, remek lakást bérlünk a belvárostól nem túl messze, végre a saját kuckónkban. Mindkettőnk akkor és úgy dolgozik, ahogy kellemes és ahol kellemes, izgalmas és új dolgokat tanulva minden új projekten. De persze azért nem sokáig bírtuk az állóvizet, így azért kalandoztunk bőven erre-arra az elmúlt két évben.

2015 januárjában például egy hónapra elutaztunk a Karib térségbe, úgy, hogy csak az odafele jegyet vettük meg, majd mindig az adott szigeten találtuk ki, hogy hova megyünk tovább. Erről az élményről készítettünk egy mini-blogot angol nyelven. Tavaly ősszel pedig 6 hétre lakást cseréltünk pár barcelonai sráccal, és közben távolról dolgoztunk.

10488173_10205600023146275_3733649252500526525_n

A karibi kalandunk egyébként megerősítette bennünk a vágyat, hogy melegebb, bujább természetű helyen éljünk, és ezért elkezdtük szervezni a következő állomásunkat. 2015 júniusában beadtuk az ausztrál PR vízum kérelmet, a 124-es kategóriában. Több hónapnyi várakozás és papírmunka kezdődött.

December elején újabb örömteli esemény következett be, Peti megkérte a kezem, kapcsolatunk 1000-ik napján. A lánykéréshez egy olyan timelapse-szerű videót készített, amiben az első 1000 napunk összes fényképe megjelenik. Természetesen igent mondtam, és elkezdtük szervezni esküvőnket 2016 nyarára.

Egy héttel az esküvő előtt, július 15-ikén kaptuk a hírt, hogy a vízumkérelmünk sikeres volt, és beléphetünk Ausztráliába állandó lakosként. Az esküvő után tehát ismét felpakoltuk életünket, és nekivágtunk Sydneynek.

A mi történetünk itt nem ér véget, ahogy három éve is mondtam, csak most kezdődik igazán. Ausztráliai életünket ugyanis egy hatalmas kalanddal kezdjük, beutazzuk a kontinenst egy terepjáróval. Ha érdekel a kaland, követhetsz minket egy csomó csatornán. Íme az opciók:

A fenti csatornákon elértek, és akkor most már tényleg hivatalosan és véglegesen(?) zárom magyarul soraimat 😃 Szép napot nektek, és köszönök mindent!

Reklámok
10 hozzászólás »

Új élet Svédországban

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Travel Sandwich

Travel, photography, and the stories in between

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

The eccentric Cook

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Kate Kendall

Entrepreneur and writer ✈️

pappito.com

Új-Zéland

Subdimension

From beyond

bandirepublic

autók, cola, rock ‘n roll, zen és intergalactic

bezzeg a svédek!

bandirepublic a svéd királyságban

%d blogger ezt kedveli: