Ausztráliába mentem, majd jövök…

blog a kivándorlásról – azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Ahol az adó visszajár

Júniusban véget ért a 2012-13-as gazdasági év, én pedig érdeklődve váltam hogy a városi legendák az itteni adórendszerről valóban igazak-e. Mivel még amúgy se írtam az adórendszerről, kicsit előbb azt mutatnám be, mielőtt a visszaigénylésre térnék.

Ausztráliában sávos adózás van, ami azt jelenti, hogy a jövedelem adó attól függ, hogy az ember mennyit keres. Ha például nagyon keveset,  évi 18 200 dollár alatt, akkor az adómentes. Tehát se a munkáltató, se az állam nem von el semmit. (A fizetéseket nem érdemes átváltogatni, 18 000 dollár tényleg nem sok itteni viszonylatban: kb. heti 350 dollár, úgy hogy heti két zónás bérlet 52 dollár, egy átlagos szobabérlés 160-170 dollár). Ennek az előnye hogy ha valaki itt nyári szünetben gyűjteni akar egy kis pénzt, ami valószínűleg nem éri el ezt a határt, nem kell az adózással bajlódnia.

Ha a jövedelmed ennél magasabb, akkor az adóköteles, és nagy valószínűséggel PAYG (pay as you go – menet közben) módon fizetsz adót. A $18 201 és $37 000 közötti részre 19%-ot, a $37 001 és $80 000 közötti részre 32,5%-ot, 80 és 180 közöttire 37%-et, és a $180 000 feletti részre 45%-ot. Ha ugyanez érdekel táblázatos formában is, akkor az ATO honlapján érdemes nézelődni.

Szóval a PAYG lényege ugyebár, hogy az ember kapja évközben a nettó fizetését, de úgy, hogy feltételezik, hogy az egész évet ledolgozza. Na most ha ez nem így van, akkor a sávos rendszer miatt nagy valószínűséggel többet tartottak vissza a béréből (adóra), mint igazából kellett volna, és a különbséget vissza tudja igényelni. (Azért írom ezeket ilyen nagyon egyszerű formában, mert hátha van még, akinek életében először itt kell adót bevallania, mint nekem. Szerencsére otthon nem hárultak rám ilyen felelősségek.)

A bevezető után már gondolom sejthető, miért vártam annyira az év végét, egyrészt tavaly Marietta nagyon felcsigázta az érdeklődésem az online rendszerrel kapcsolatban, másrészt kíváncsi voltam, hogy mennyi az annyi. Nagyjából voltak ötleteim, de aztán végülis jobban jártam, mint reméltem.

Az a helyzet, hogy egy csomó mindenre lehet visszaigényelni az adóból, például elég sok munkával kapcsolatos költségre. Ha például az ember mosógép szerelő, és munkahelye nem biztosít neki szerszámokat, és ezt saját költségén kell megvennie, akkor az összeget (többnyire) nyugta ellenében visszaigényelheti. Azért mondom, hogy többnyire, mert 300 dollárig azt hiszem nem nyugtaköteles a dolog.  Számomra a munkáltató mindent biztosított, így csak az egyenruhám mosásának költségét tudtam elszámolni. Vissza lehet igényelni az adományokra szánt pénz egy részét is azt hiszem, de 10 dollár felett az is nyugtaköteles.

Az adminisztratív része a dolognak úgy zajlott, hogy július első pár hetében megkaptam a “group certificate”-emet, ami egy egy oldalas nyomtatány arról, hogy mennyit kerestem az évben, és mennyi adót tartottak vissza. Az enyém is pont így néz ki, csak a számok mások rajta:

AUS_payg_tax

Ezután felmentem az ATO honlapjára (itteni adóhivatal), és kitöltöttem a “kell-e adót bevallanom?” kérdőívet – mintha nem tudnám előre az eredményt…. Persze, hogy kell. Ezek után letöltöttem az idei e-tax adószoftvert, abban a reményben, hogy majd én is könnyen és gyorsan megcsinálom, és pár nap múlva már kapom is a pénzt.

A dolog két helyen bukott el. Az egyik, hogy a rendszer valószínűleg nagyban támaszkodik az előző év adataira, meg arra, hogy az adózó legalább PR. Aki nem szerepel a Medicare rendszerében (mint ugye az ideiglenesek), annak az adatait onnan nem tudja lekérni a program, és csomó extra dolgot kell kitölteni. A másik probléma persze a felhasználó volt, vagyis én. Ha egy kérdőív alapú programot 3 óráig kell kitöltenem, úgy hogy még a felénél se járok, és ha félúton eltévedek, de nem lehet visszalépni, hanem újra kell kezdeni, akkor a hiba nem csak a rendszerben van. Vagyis hogy pontosítsak, én nem tudok egy kérdést válasz nélkül otthagyni. Ha nem értem a kérdést, elkezdem guglizni, vagy beleolvasok a help-be. Na, hát ezt a programot nem a hozzám hasonló felhasználóknak találták ki.

Kétségbeesésemben – mert hát a folyamatról mindenki azt mondta, hogy milyen egyszerű –  elkezdtem faggatni a lakótársakat és barátokat, hogy ki hogyan csinálja. Az egyik lakótársam, aki lakótársnak kiváló, de a közös számlát nem tudta napra bontva szétosztani köztünk – azt mondta, hogy neki tök egyszerű az egész. (Képzelhetitek ezek után mennyire bosszantott a dolog….) Segítségemre a kiwi barátnőm sietett, ő is könyvelővel csináltatta a sajátját, egyszerűség ide vagy oda. Vannak egyébként olyan könyvelők is, akik a díjukat csak a visszaigénylésből kérik, vagy következő évben leírhatod az adódból.

Szóval, bejelentkeztem a könyvelőhöz, vittem minden papíromat, ami kellhet: fizetési papírok, group certificate, banki kivonatok, satöbbi satöbbi – ugye ismerős? Valahogy még mindig bennem van, hogy nekem mindent bizonyítanom kell 6 különféle módon, hogy megállja a helyét az ügyem. Lehet, hogy az immi, de az is lehet, hogy a magyarországi adminisztrációs dolgok élnek bennem. Perszer túlságosan is készültem, valóban csak a group certificate kellett. A könyvelő persze rögtön tudta, hogy a többszáz rubrikából melyik négyet kell kitölteni, és 5 percen belül kész is volt az igénylésem. Bosszantott is volna a $140-os díj nagyon, ha a segítségével nem majdnem a kocsim árát kaptam volna vissza.

Egy tipp az ideigleneseknek: ha temporary resident vagy, és a munkáltatód fizeti utánad a Medicare Levyt (amit elvileg köteles), akkor annak az összegét visszaigényelheted, azért, mert te meg fizeted saját magad után a privát egészségügyi biztosítást – a vízum feltétele. A Medicare Levy  a fizetés 1,5%-a, így ez több ezer dollárt is jelenthet az adóév végén. Ehhez azonban be kell adni egy mentességi kérelmet a Medicare-hez, amiről itt lehet olvasni.

A könyvelői időpont után egyébként általában 10 nap- 2 hét, mire megérkezik az ember számlájára a pénz, nekem ez előbb történt, minthogy az adóhivataltól egy ehhez hasonló értesítést kaptam volna:

noticeofassessment

ui.: persze ezek csak rám vonatkoztak, nem ezek alapján kell bevallani, de ha anno nekem nem mondják, miket igényelhetek vissza, eszembe nem jut bővebben utánajárni. Érdemes szerintem kifizetni egy hozzáértőnek a pénzt, mert elég sokat kaphat vissza így az ember.

1 Hozzászólás »

Csendesebb vizeken

Ígértem, aztán nem sok lett belőle. Ezért elnézéseteket kérem, megint az az időszak volt, amikor történik is valami, meg nem is.

Augusztusban továbbra is maradt a munkakeresés, elsőként szakmában, majd szakmán kívül. Ha hiszitek, ha nem, annyira nem egyszerű egy sima eladói állást megcsípni, persze lebutított önéletrajzzal, de azért mégis. Szóval hiába adtam be jó pár helyre, nem mondanám, hogy sikerrel jártam. Ma három hete viszont megkaptam egy újság kiszállítós munkát, lényegében szórólapokat meg katalógusokat kell kivinni egy környék postaládáiba. Lehetett körzetet választani, és bár most Connells Point-on lakunk, én Mortdale-t kértem, mert a mi környékünk túlságosan dombos, és családi házas övezet. Mortdaleben meg jóval több a lakóépület, szóval könnyebbnek gondoltam.

Pár szót erről a szórólapos munkáról. Amikor interneten jelentkeztem még talán júniusban, akkor csak lakcímet meg elérhetőséget kell megadni. Talán rákérdeztek egy formon, hogy van-e jogod itt dolgozni, de ezt azóta se ellenőrizték. A munka abból áll, hogy hétfőn felveszi az ember a heti szállítmányát, ami több fajta katalógus, és azt szerda estig kiviszi a kerületében az összes olyan postaládába, amin nincs No Junk Mail felirat. Elég egyszerű, az én területem 6 tömbből áll, tehát 3szor 2 utca, és 591 címem van. Ez azt jelenti, hogy ha van 4-5 fajta szórólapod vagy újságod, akkor az 2-3000 példány.

A fizetés úgy néz ki, hogy az első újságra kap az ember 18-19 dollár körül 1000 darabonként, majd minden további szórólapra/újságra 10 dollárt 1000 darabonként. Tehát ha egy héten mondjuk 4 fajtát kapok, akkor az (18.6+30)*0,591 kb 29 dollár, ami adózatlan, de a bevallás úgyis csak jövőre lesz, ha…

Ahogy nő a lapok száma, úgy lesz komplexebb a feladat, mert ha mondjuk kap az ember 8 fajtát, azt már otthon össze kell rakni egy pakkba, hogy gyorsabban menjen a szórás. Arra is lehet számolni pár órát, hogy 4-5000 példányt összeválogass… inkább ami a múlt héten megterhelő volt, hogy 8 kiadványt kaptam, amiket ha összeraktam egy pakkba, darabja 20 dkg volt. Még úgyis, hogy a szórást szétosztottam két napra, eléggé megfájdult a hátam. Ráadásul jóval többet kellett fordulni, mint első héten, mert kevesebb pakkot bírtam el ugye cipelni, egy blokkot 2-3 kör volt megcsinálni általában.

Gyors számolás hogy ez időben és pénzben hogy nézett ki ezen a héten:
munkára fordított idő (kb): felvétel+szállítás 1 óra, szortírozás+pakolás 4 óra, kiszállítás 5 óra, durván tehát 10 óra munka.
leszállított mennyiség: 7*591 kiadvány + 1*801 szórólap + 8 címzett magazin 6 tömbben tehát kb 100 per háztömb
súlyra vonatkoztatva: alsó becslésben 120 kg 5 óra alatt….
fizetésben: 0.591*18.6+ 0.591*10*6+ 0.801*10+8*0.16= $47,75 …. kijön tehát kb a 4.8 dolláros órabér. Amivel még mindig nem lenne semmi baj, ha egy kicsit könnyebbek lennének azok a katalógusok….

Még egy fordulást csinálok szerintem belőle aztán nem gyötröm magam tovább. De a sétálás részét szeretem nagyon, meg a igazából a munkát is, csak kicsit gyenguszka vagyok.

Kértétek, hogy írjak, hát ez jött össze. Ez van most velem, ezzel meg a sulikkal töltöm a napjaimat.

art-junk-20mail-620x349

 

PS: kaptam kérdést, hogy a suli a vízum gyáros-e. Nem az, azért járok, hogy kicsit képezzem magam, kedd és csütörtök esténként, plusz egy online kurzust csináltam, ami teljesen ingyen volt. Emellett azért napközben mindkettővel kell rendesen foglalkozni, ha szeretném hogy valami megragadjon. Most hogy az online-nak vége, más online órákat tervezek beiktatni, de azok nem egy kurzus részei, inkább kiegészítés a meglévő tudáshoz.

15 hozzászólás »

Kulturális különbségek 3.

Bár beindult a hét rendesen, rászántam magam a következő részre, és hogy tartsam az ígéretem, az üzleti élet különbségeiről írok most. Kicsit nehezen álltam ennek neki, mert pár hónap munkatapasztalattal ugyan nem sok még a konkrétum, de ez is több a semminél.

Az álláskeresésem során alkalmazott módszerekkel (canvasing) kicsit tartottam azért tőle, hogy hogyan fogadják majd a cégek, hogy ismeretlenül odaállítok hozzájuk. Ennek ellenére mindenhol kedvesen és támogatóan kezeltek, és ami érdekes volt, hogy sokan – általam konkurenciának vélt – cégeket ajánlottak további kérdezősködésre, vagy, ami még jobb, volt, ahol kontaktot és telefonszámot is kaptam. Ez alapján talán elmondható, hogy az ausztrálok hisznek abban, hogy ha segítenek a potenciális üzleti kapcsolatuknak, akkor nekik is jobb lesz, mert az üzleti élet is boldogabb és sikeresebb lesz.

Ugyanezt a mentalitást tapasztalom a munkahelyemen is, ahol az ügyfél az első, és mindent megteszünk, hogy elégedetté tegyük. Ez sok mindenben megnyilvánul, nem csak abban, hogy folyamatosan tájékoztatjuk róla, hogy éppen hogy áll a munkája, hanem hogy ha további kérései vagy problémái vannak, azon megpróbálunk segíteni. Ha közvetlenül nem tudjuk megoldani, akkor általában ismerős, megbízható céget ajánlunk, akiről tudjuk, hogy profin végzi a munkáját. Tehát az ausztrál cégek egymás között igyekszik nyomni az ismerős és megbízható partnereiket az ügyfelek felé, ezzel is védve az ausztrál piacot és ezáltal a gazdaságot. Kína közelsége és jelentős befolyása miatt ugyebár erre eléggé szükség is van.

Ha a munkahelyi hozzáállást nézzük, bár csak egy helyről van személyes tapasztalatom, azért kicsit beleláttam már más cégekbe is. Az alapvető hozzáállás az, hogy a maximumot kell hozni, ezerrel dolgozni, ha meló van, de azért nem a magánélet illetve a személyes igények rovására. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy többnyire flexibilis a munkaidő illetve a hozzáállás, vagyis vannak olyan időszakok, amikor az ember éjt nappallá téve dolgozik, azért, hogy tartson valamilyen határidőt vagy teljesítsen egy kitűzött feladatot, máskor, amikor nincs semmi komoly dolog, elfogadott a kicsit lazább légkör és a pár nap pihi. Oké, a pihi azt jelenti, hogy azért a 8 órát így is úgy is le kell dolgozni, de elő lehet venni a kevésbé fontos feladatokat, és nem hajt senki, hogy mit csinálsz épp vagy mikor végzel ezzel vagy azzal.

Nagyon nagy figyelmet szentelnek a produktivitásnak, (bár lehet, hogy csak az én szakmámban), mivel a munka legnagyobb értékét az ember illetve a munkaerő jelenti. Ez alapján fontos, hogy az ember ideje jól be legyen osztva és mérhető legyen, mivel mennyi időt foglalkozik. Ez az én szakmámban illetve alapvetően a mérnöki tevékenységeknél azért fontos, mert a munka jelentős része nem anyagköltség vagy mechanikus munka, hanem szellemi erőfeszítés.

A munkahelyi hozzáállás a mi cégünknél nagyon emberközpontú, vagyis az egyénre fókuszál a munkakör helyett. Ez több dologban is megjelenik, egyrészt a feladatok kiosztásában, másrészt a kollégák közötti kapcsolatban. A reggel vagy a hétfő nálunk egy kisebb beszélgetéssel kezdődik, először a magánéletről, (mit csináltál tegnap, mi volt hétvégén), aztán átbeszéljük a projekteket és kezdődhet a munka. A reggeli “bájcsevejnek” azért van értelme és azért fontos, mert ez határozza meg, hogy aznap éppen milyen formában vagy, és ez jó kapaszkodót ad a többieknek is. Tehát ha pozitív élmények érnek a magánéletedben, ha jó lábbal keltél fel, akkor a munkahelyeden is tudod hozni a maximumot. Ezért figyelnek nagyon oda a magánélet és a munka egyensúlyára, mert tudják, hogy egy boldog és kipihent dolgozó sokkal jobban és hatékonyabban dolgozik, mint egy morcos és fáradt. Nagy hangsúlyt fektetnek még a munkahelyi légkörre, amit apróságokkal tesznek még élvezhetőbbé, ezek cégenként változnak, nálunk például a 10:30-as kávé, az ingyen süti és a pénteki lazulás a bevált módszerek. A süti részlegen néha én is besegítek, néha én sütök vagy dobok össze valamit otthon, és beviszem a többieknek.

Ha a céghez ügyfél jön, illetve ha telefonon lép kapcsolatba velünk, igyekszünk a legnagyobb jókedvvel és odafigyeléssel bánni vele. Általában egy személyes találkozás esetén kávéval kínáljuk, ha épp sütis nap van, akkor azt is ajánlunk hozzá, egyébként néha az ügyfelek is hoznak ezt-azt. Ez mindig kedves gesztus, és én például nagyon értékelem, ha tízóraira (vagyis morning teare) valamivel beállít egy ügyfél. De hát ki ne örülne a sütinek!

Az új üzleti partner illetve az új belépő személy esetén általában az a helyzet, hogy meg kell várni, amíg valaki bemutat a másiknak. Ha tehát adott Ádám és Béla, akik ezer éve ismerik már egymást, és már 10 éve dolgoznak együtt bizonyos projekteken, és jön Cili, akit Béla nem ismer, de Ádám igen, akkor majd Ádám bemutatja Bélának Cilit, hogy ez itt Cili, mostantól ő is segít. És akkor Béla nagyon kedvesen üdvözli Cilit, és elfogadja, mint új csapattagot. Ugyanakkor Cili jogosan várhatja el, hogy Ádám bármilyen ismeretségét, ami releváns, szép lassan bemutassa Cilinek, mert így Cili munkája is könnyebb lesz, ha nem kell Ádámon és még ki tudja hány emberen keresztül elérnie azt az egyet, akivel beszélnie kell a projekt kapcsán.

A cégek és emberek közötti kommunikációról elmondható, hogy miután az üzleti részt letudták, szívesen beszélgetnek általános vagy személyes dolgokról, persze csak ha olyan a viszony. Ez szintén kapaszkodóként szolgál azzal kapcsolatban, hogy mennyire volt sikeres a találkozó üzleti része. Ha a másik fél megoszt személyes dolgokat, akkor az egy pozitív visszajelzés, ha pedig nem, akkor az intő jel. Ez a rész persze csak a személyes találkozókra vonatkozik, skype beszélgetésre nem.

A skype-os hívások és különböző webinarok elég elterjedtek – a szakmámban legalábbis -, ilyenkor vagy az ország másik felével beszélünk, vagy külföldi partnerekkel. Mivel ezek általában valamennyire napközben vannak, mindenki igyekszik normális időkeretek között letudni, mert az idő pénz, és a fecsegést nem fizeti ki senki. llyenkor érdemes nagyon határozottan és a keretek között maradva a tárgyra térni, tisztázni pontosan, hogy mit vár a másik fél, és mi mit várunk a másiktól. Nem szeretik a kertelést, inkább meg kell mondani, ha nem tudjuk valamire a választ, nem illik a másik idejét húzni különféle mellébeszéléssel.

A pontossággal kapcsolatban elmondható, hogy szeretik tartani magukat a határidőkhöz és a megbeszélt időpontokhoz, de 5-10 perces késés belefér, ha időben szólunk, hogy késni fogunk. Az ennél több az udvariatlanságnak számít itt is, mert a másik ideje bizony pénz. Az illetőt pedig elég sokféleképp értesíthetjük, mobilon, vonalas telefonon vagy emailben, mindenhogy elfogadott.

Ha már idő, akkor bizony nekem is mennem kell dolgozni, úgyhogy legközelebb folytatom azzal, hogy ki mit mond és az mit jelent, illetve, hogy milyen nonverbális jelekből olvashatunk akár magánéleti akár üzleti kapcsolat esetén.

18 hozzászólás »

8 óra munka

Most már több mint két hete dolgozom teljes munkaidőben az álomcégnél, és a mézes hetek még mindig tartanak. Remélem, hogy még sokáig tartani is fognak, nem hiszem, hogy ez csak a kezdeti lelkesedés lenne, hiszen alapvetően imádom a munkám és a területem minden részletét.

Annyi mindent írhatnék, hogy miért szeretek itt dolgozni, sok apróság van, amik nem is összeadódnak, hanem megsokszorozzák egymást, és ezek miatt egyszerűen öröm felkelni minden reggel, és öröm munkába menni. Talán illene mégiscsak összeszednem párat a kedvenceim közül, a konkrétumok óvatos elkerülése mellett.

Az egyik legfontosabb dolog a légkör. Baráti, családias, laza, vagy ahogy itt mondják: “easy going”. A cég méretéből adódóan ismerek mindenkit, és nem csak szakmailag, emberileg is becsülöm őket. Jól el lehet beszélgetni a munkatársakkal, kellemes arányban keveredik a munka és a magánélet. Jól megértjük egymást, és emiatt a közös munka is nagyon jól megy, én legalábbis így érzem. Ügyesen segítünk be a másiknak, ha épp úgy kell, és semmi nem egyoldalú, kölcsönösen számíthatunk a másikra. Persze azért néha előfordul, hogy egy homlokráncolás előfordul valakinek az ügyetlensége miatt, de nem nagyon kapjuk fel rajta vizet, mert tudjuk, hogy mindenki a tudása legjavát teszi bele a projektekbe, és ezért inkább a problémamegoldásra összpontosítunk a bűnbak keresés helyett. Szerintem a légkör az egyik legfontosabb oka, hogy olyan sikeresek lehetünk a munkánkban, amilyenek vagyunk.

A másik legfontosabb dolog, a szakmai háttér. A szakmai vezetőm hihetetlen tudással rendelkezik, nagyon jó tanulni tőle, és elég jól is adja át a tudását, bár néha úgy érzem, csak morzsákat csipegetek, mert hát a több, mint tíz éves tapasztalatot azért nem lehet két hét alatt átadni. De nagyon lelkesen jegyzetelem, akár írásban, akár fejben, ha új dolgot hallok, és igyekszem minden apróságot megjegyezni illetve hasznosítani a munkám során. A tudás mellé persze társul a technika is, rengeteg olyan eszközzel és szoftverrel dolgozhatok, amiről régebben álmodni se mertem volna. Szakmailag olyan fejlődési lehetőséget kaptam, amiért nem lehetek elég hálás a sorsnak, ezért igyekszem minden pillanatot kihasználni.

Az emberi tényezők és a rugalmasság azok a dolgok, amik különösen megérintettek az elmúlt két hétben. Kezdőként nyilván követek el hibákat, nyilván még máshogy csinálok dolgokat, illetve több időre van szükségem a feladatok elvégzéséhez, esetleg többet kell gyakorolnom. Nagyon támogatnak ezekkel kapcsolatban, eddig egy rossz szót nem kaptam semmiért, pedig biztos csináltam butaságokat, sőt, tudom, hogy volt, amit elrontottam. Amikor ilyen volt, azt mondtam, nem baj, nekiállok újra és megcsinálom rendesen, és másodjára jobban és gyorsabban sikerült véghez vinni a feladatot. A pozitív hozzáállás nélkül biztos sokkal nehezebben venném ezt az időszakot, főleg, hogy néha kicsit túl maximalista vagyok.

Épp tegnap beszélgettünk egyébként a főnökkel arról, hogy bizonyos apróságok hogy megkönnyítik a munkát. Ha az ember megteszi azt a bizonyos “extra milet”, vagyis nem csak a kötelezőt, hanem az ajánlottat is elvégzi, akkor nagyon megkönnyíti nem csak a környezete, de a saját dolgát is. Vannak azok az apróságok, amik nem kerülnek pénzbe, de sikeresebbé teheti az ember életét. Ilyen, ha az ember elpakolja az eszközt, amit a másik elöl felejtetett, vagy nem csak a saját bögréjét mosogatja el, hanema másikét is. Ezek fontos és jó dolgok, mert tudod, hogy legközelebb, ha te hagysz elöl valamit, vagy a sok meló miatt nem jut időd a mosogatásra, más majd megteszi helyetted. Sok apróság szövi át a napjaimat, amik miatt boldoggá tesz a munka, és hiába fagy le a gép vagy omlik össze a rendszer és emiatt 6-szor kell valamit újra csinálnom, nem stresszelem magam miatta. Csak megyek tovább az úton, tanulok és gyakorolok, fejben illetve a billentyűzeten pedig igyekszem gyakran használni a  Ctrl+S-t.

5 hozzászólás »

Az első napom

Tegnap sikeresen elbírálták végre a vízumkérelmünket, így délután már el is dőlt, hogy ma munkába állhatok. Még mielőtt ezt megtettem volna, azért online jelentkeztem az adóhivatal honlapján adószámért, ami sajna nem tudom, mikor érkezik majd meg, de elvileg maximum 28 nap. Enélkül elvileg nem kaphatok még fizetést, meg kell egyébként is adminisztratív okokból a munkáltatómnak, meg még csomó oka van, hogy kell, de lényeg, hogy letudva, majd valamikor megjön.

Szóval este egy szerény otthoni ünneplés  után (igyekeztem megosztani az örömöm azokkal, akik az elmúlt hónapokban messziről támogattak) felkészültem a mai napra, előkészítettem az egyenruhám. Én kifejezetten örültem az egyenruhának, mert van abban valami jópofa, ahogy egy szőke csaj beöltözik acélbetétes bakancsba meg munkásnadrágba. Persze praktikus okai is vannak a munkaruhának, például előfordulhatnak olyan körülmények, amikor jól jön a biztonsági tényező a bakancs orrában, vagy a környezet olyan koszos, hogy csak tönkretenné a kedvenc farmerem. És az ecetes olló nem a barátom.

Szóval ma reggel 8 órai kezdést beszéltünk meg, természetesen ott voltam előtte 10 perccel, nyilván hat lóval se lehetett volna visszatartani a korai kezdéstől. Az első nap a szokásos dolgokkal telt, adminisztráció, a céges dolgok áttekintése, munkavédelmi oktatás, és még ezernyi dolog, amivel próbáltam lépést tartani, jegyzetelni, megjegyezni, de azért nem hiszem, hogy mindent vissza tudnék most mondani. Egy kisebb feladatot is kaptam már mára, amit úgy érzem sikeresen meg is oldottam, az biztos, hogy tudásom legjavát adtam.

Este hazafelé végig vigyorogtam az utat hazáig, igazából már úgy kellett hazaküldeni, hogy talán menjek haza egy kicsit, majd holnap folytatjuk. Nagyon-nagyon boldog vagyok most, nagyon szeretem az új munkám, emberileg is és szakmailag is szerintem a legjobb helyre kerültem, remélem gyorsan belerázódok a szerepkörbe is, és jól kijövünk majd. Az biztos azért, hogy az első pár hónap nagy kihívás lesz, mert nem csak a munkába kell visszarázódnom így fél év után, hanem szakmailag is elég magas a léc, ráadásul ez az első munkaköröm, amit kizárólag angolul kell ellátnom. Az első pár hétben biztos nehéz lesz majd, ma észrevettem például, hogy délután már fáradtam, és néha majdnem magyarul válaszoltam egy-egy kérdésre.

Nem tudom, hogy hányan vannak még, akiknek ilyen jól sikerült az első napjuk a munkahelyükön, de én alig várom, hogy megint reggel legyen. Még egyelőre a lelkesedésem miatt eléggé lefáraszt azért a dolog, de majd igyekszem hírt adni az életem többi eseményéről is, amint van egy szusszanásnyi időm. De azért, ezt gondoltam érdemes megosztanom.

20 hozzászólás »

Nem csak a húszéveseké a világ

A héten a leendő főnököm nekem szegezte a kérdést, hogy akkor melyik nyugdíjbiztosítót is fogom választani, hova fizessék majd a kötelező hozzájárulást. Nyilván csak pislogtam, mert titkon reméltem, hogy majd valaki kiválasztja nekem, majdnem mindegy is, hova megy az a 9%-a a béremnek, lévén messze még a nyugdíj, és ki tudja, látok-e valaha belőle egy centet is.

Persze ez nem túl felelősségteljes hozzáállás, és nem is vagyok ám ilyen nagyvonalú a pénzügyekben, ezért a hétvégén részletesen áttekintem a lehetőségeimet, hogy a legjobb döntést hozzam. Több opcióm is van, ezeket kell elemeznem, aztán az összeszedett információk alapján kitalálnom, mi legyen.

Az egésznek az az alapja, hogy a munkáltató köteles munkabér 9%-ának megfelelő összegben nyugdíjbiztosítást fizetnie az alkalmazottja után. A képlet tehát úgy áll össze, hogy van egyszer a bruttó bér, ami legyen mondjuk 55,000 dollár, ez után fizet mondjuk durván 5,000 dollárt az államnak superre (nyugdíjbiztosítás), és az $55,000-et fizeti az alkalmazottnak. Az alkalmazott kézbe nem ennyit kap, mert automatikusan leveszi róla a munkáltató a személyi jövedelem adót, ami sávosan változik. Így ha valaki évente $55,000-et keres, az kézbe kap kb. $45,500-at, ez a nettó jövedelme éves szinten. Ez heti bontásban nagyjából 875 dollár.

Az alkalmazott kiválaszthatja, hogy hova szeretné fizettetni a nyugdíjjárulékát a munkáltatóval, melyik társasághoz. Természetesen nagyon sok szolgáltató van, nem is kis feladat kiválasztani, hogy melyik a legjobb. Persze érdemes a személyes célokat és lehetőségeket áttekinteni, hogy milyen kockázattal és milyen célokkal számolunk. A neten találtam egy nagyon jó kis összehasonlító alkalmazást, ami az elérhető szolgáltatásokból a megfelelő adatok megadásával összehasonlítja az opciókat.

Mivel én még fiatal vagyok, és lehet, hogy változtatni szeretnék a pénzügyi terveimen a következő pár évben, valami rugalmasra van szükségem. Ugyanakkor abszolút nem számolok a befektetett pénzzel a következő 5-10 évben, így nem zavar, ha néha az összeg ingadozik a piaci változások miatt. Azt is látom, hogy bár az ausztrál gazdaság most nagyon erős, 5-10 év múlva valószínűleg azért nem lesz ennyire kimagasló helyzetben a nemzetközi piacokhoz képest, így nem szeretném, ha a pénzem főként az ausztrál piactól függne.

A fenti programmal a saját igényeim szerint végülis két opció közül kell csak választanom, mindkettő hosszútávra szól és kicsit a kockázatvállalóbb befektetőre hajaz. Az egyik az Australian Super, a másik a Commonwealth Group superje. Itt azért kicsit bejön a képbe a személyes faktor is. Eddig a pénzügyeimet a Commonwealthnél vittem, és meg voltam velük elégedve, jó az ügyfélszolgálatuk, kedvesek voltak mindig velem, és biztonságban érzem magam velük. Persze, most néhányan felszisszenhetnek, akik kizárólag csak a számokat nézik egy befektetés során, de azt hiszem, a női intuíció az üzleti életben is sokszor szerepet játszik. Ahogy korábban olvastam egy cikkben, a nők hajlamosak hosszútávon jobb befektetéseket választani, mert sok szempontot figyelembe vesznek, az anyagi biztonság helyett a kényelmes életmódra helyezik a hangsúlyt és összességében kevesebb kockázatot vállalnak.

Fejben már meg is van, hogy ezek alapján melyik lesz a nyerő, de azért alszom még rá egyet. Még egy lépéssel közelebb a célhoz…

11 hozzászólás »

Augusztus 20-ika és a munka ünnepe

Ami Magyarországon épp egy hosszú hétvége, és az ország egyik legnagyobb ünnepe, az itt Ausztráliában csak egy átlagos hétfő. Odaát most sokan kihasználják ezt a három napot, esetleg meg is toldják 1-2 szabadnappal, míg itt ez nem túl gyakori. Az ausztrál munkakezdésem előtt már a lehetséges szabadságok és a következő nemzeti ünnepen jár az agyam, gondoltam, megosztom veletek, itt mi a módi.

Ausztráliában mindenkinek alapvetően 4 hét fizetett szabadság jár, erre vannak kötelezve a munkáltatók. Ezen felül megállapodás szerint (illetve szerződés alapján) adható több is, ez általában közép- és felsővezetők esetében fordul elő, bár pont ők azok, akik akkor se hagyják ott a munkájukat, amikor megtehetnék. Bár a négy hét így egyben soknak tűnik, valójában 20 munkanap, amit részarányosan lehet kivenni attól függően, hogy mennyit dolgozott az adott évben valaki.

A fizetett szabadsághoz jönnek még hozzá a munkaszüneti napok – vagyis nagyrészt az ünnepnapok. Ezek neve, dátuma és megtartása (természetesen) államonként eltér, itt, New South Walesben szám szerint 9 van belőlük. Kronológiai sorrendben a következő időpontokat várom:

Labour Day – a munka ünnepének itteni megfelelője. Azt ünneplik, amikor valamikor régen sikerült a szakszervezeteknek kiharcolnia, hogy maximum napi 8 órát kelljen dolgozni. Ennek örömére október első hétfőjén nem dolgoznak az ausztrálok. De azért a boltok nyitva vannak.

Karácsony – December 25-26. Itt karácsony napját 25-ikén tartják, mi otthon 24-én ünnepeltük a szentestét, de ez van. 26-ika az ún. Boxing Day, ami angolszász hagyomány alapján kapta a nevét, régen a gazdagok ezen a napon ajándékozták meg a szegényeket. Újabb keletű megfogalmazás szerint ez az a nap, amikor a haszontalan karácsonyi ajándékokat visszacsomagolod és visszaviszed az üzletbe, hogy helyette más válassz. Vagy esetleg megküzdj az aznap hatalmas leárazásokat kínáló üzletekben a többi vásárlóval.

Újév – Január 1-e természetesen munkaszüneti nap, de előtte 31-ike normális munkanap.

Australia day – január 26-ika nemzeti ünnep, az Australia Day az országot ünnepli, egészen pontosan annak az emlékét, amikor 1788-ban elsőként értek telepesen a Sydney-i öböl partjaihoz. Mellesleg ez pont az egyik kedvenc sydney-i negyedemben történt, a Rocks-nál.

Húsvét – az egyetlen normális hosszú hétvége a naptárban. Nagypéntektől húsvét hétfőig munkaszünet van, a boltok eléggé korlátozottan vannak nyitva pénteken és hétfőn. Érdemes előtte bevásárolni, az a biztos. Az ünneplés itt elég máshogy zajlik, inkább csak a vallásosokat érinti, locsolás természetesen nincs, de csokitojás és csokiwallaby van. Csokinyuszi az angolszász hagyományok miatt azért előfordul.

Anzac Day – április 25. Nemzeti ünnep az ausztrál és új-zélandi katonák tiszteletére. Jó kis ünnep, írtam is korábban róla itt, a várost feldíszítik, mindenkiben a nemzeti öntudat lángja lobog, és nagyon pozitív az egész megemlékezés.

A királynő szülinapja – június második hétfője. Nem esik egybe az angol királynő valódi szülinapjával, viszont jellemzően monarchikus hagyomány, pl. van ilyen a hollandoknál is. Ha engem kérdeztek, ezt csak azért tartják meg az ausztrálok, mert nélküle nagyon karcsú lenne a szünnap listájuk.

Ugyan van még augusztus első hétfőjén egy Bank Holiday nevű valami, de az csak a pénzügyi területen dolgozókat érinti, illetve aznap bizonyos bankok és pénzintézetek zárva vannak. Ezen kívül ha karácsony bármelyik napja, január elseje vagy az Australia Day hétvégére esik, akkor a hétvégét követő hétfő kötelező munkaszüneti nap, de akkor a hétvégére eső nap munkanap.

Ami itt értelemszerűen nincs: március 15-ikei, augusztus 20-ikai és október 23-ikai ünneplés. Szintén nem tartják illetve nem ünneplik a mindszentek napját október 31-én, sem a halottak napját november 1-én. Nincs tehát Halloween és Thanksgiving sem. A pünkösdöt a többség nem is ismeri, inkább csak a bevándorlók.

Nincs olyan, hogy a hétköznapot ledolgozzuk előre, és akkor lesz egy 4-5 napos hosszú hétvégénk. A munkáltató elvileg nem szabályozhatja, mikor veszi ki az ember a szabadságát, de mivel nagyon sok cég bezár karácsony és újév környékén, a legtöbben ehhez alkalmazkodnak. Mindent összevetve tehát itt van 20 nap szabadsága az embereknek, amiből kb. 10-et el is lő a karácsony környékén, meg 9 munkaszüneti napjuk.

Ráadásul, ami szerintem nagy különbség, hogy Magyarországon olyan szépen el vannak oszlatva az ünnepek az évben, hogy mindig tud neki örülni az ember. 2-3 havonta egy-egy nap annyira szép, és mindig jókor jön, pont, amikor már nagyon várod. Itt, december, január és április kivételével csak júniusban és októberben van egy-egy hétfő. Nem annyira jó.

Ha a korábbi helyzetemmel kéne összehasonlítanom, akkor itt Ausztráliában 2 nap hátrányban lennék szabadságok terén akkor is, ha egész évben dolgoztam volna. Ha elkezdenék dolgozni mondjuk szeptember elsejével, akkor is maximum 7 napot tudnék kivenni, ami a karácsonyi zárást se nagyon fedezi. Ez van, be kell látni, hogy nem minden tekintetben jobb Ausztrália, mint Magyarország. Bár, ha azt nézem, hogy itt hétvégén 1 óra alatt kinn vagyok a homokos tengerparton, akkor mégse annyira vészes a helyzet.

12 hozzászólás »

Hétvégi lapszemle

smh.com.au

Vasárnap a kávém mellé elfogyasztottam a Sydney Morning Herald hétvégi számát is, gondoltam megosztom, mik foglalkoztatják mostanában az ozzikat. Mindjárt meglátjátok, hogy lehet aggódni a dübörgő gazdaság és az erős ausztrál dollár miatt.

Az üzleti rovat egyik címlap sztorija az, hogy a Reserve Bank (RBA), ami körülbelül az otthoni jegybanknak felelhetne meg, mennyire aggódik az ausztrál dollár rendkívüli erősödése miatt az elmúlt időszakban. Az ausztrál dollár 1983-as bevezetése óta 40%-ot erősödött az amerikai dollárhoz képest, 2009 januárjához viszonyítva pedig a héten elérte a 64%-os emelkedést. Még azoknál is, akik nem foglalkoznak napi szinten a világgazdasággal, ez azért biztos kiveri a biztosítékot. Nálam legalábbis így történt.

De az erős dollár sok félelmet kelt a helyiekben, melynek okai a gazdaság és a foglalkoztatás körében keresendők. Egyrészt az RBA és egyéb piaci elemzők szerint a dollár erősödése a külföldi igényeknek megfelelően alakult így, ami akár jó is lehetne. Ugyanakkor az ipar és a szakszervezetek félelmeiknek hangot adva arra kérték a kormányt és az RBA-t, hogy avatkozzanak be a folyamatba, mert a dollár erősödése negatívan hat az exportra illetve – szerintük – a gazdaságra.

Több helyen arról cikkeznek, hogy a piaci növekedés 1991 óta nem volt ennyire lassú, annak ellenére, hogy 2009-től számítva az utóbbi két negyedévben a kiskereskedelmi értékesítés növekedése a maximális 1,4%-os értéket érte el. A 2012/13-as gazdasági évre körülbelül 3,5%-os belföldi növekedést prognosztizálnak, míg az infláció valószínűleg 2-3% között lesz. Ez jelentősen magasabb, mint a 2011-es 1,9%-os infláció, melynek oka a frissen bevezetett carbon taxben keresendő. A carbon tax a nagyrészt gyártókra és szállítmányozókra kivetett új környezetvédelmi adó, mely a cégek üzemanyag fogyasztását és egyéb, nem megújuló energiaforrás felhasználását sújtja. Bővebben a carbon taxról ezen a honlapon. Az erős dollár problémája ezzel úgy függhet össze, hogy a gyártási és export folyamatokra még több rakódik rá, ezzel csökkentve az ország versenyképességét nemzetközi viszonylatban.

Ausztrália egyébként egyike azon kevés országoknak, melyek megtartották a legmagasabb, AAA minősítésüket mindhárom nagy hitelbíráló intézet szerint. Az ország jó minősítése egyébként elég viccesen hat, ha az ember figyelembe veszi, hogy a kormányzati adóssága körülbelül 209 milliárd dollár körül volt 2011 végén, és az előrejelzések szerint a költségvetés hiánya is csak nőni fog 2013-ig. (Megjegyzés: még jó, hogy jövőre választások lesznek. Az ozziknak eléggé tele van a … hócipőjük a mostani kormánnyal.)

Csak úgy, mint a kormány, az átlagember se nagyon tud mit kezdeni az adóságával. Általános vélemény itt – tehát már többektől hallottam –, hogy az ausztrálok képtelenek tartalékolni. Mindegy, hogy valaki 600 dollárt vagy 1600-at keres egy héten, az utolsó garasig elkölti, aztán megy a bankba hitelért. Az újságban több cikkben is foglalkoznak a háztartási és jelzálog hitelekkel, illetve azok leküzdésének módjával. A héten például kb. 240 ingatlant árvereztek el az államban több mint 110 millió dollár értékben. A probléma ugyanis az, hogy az emberek a nagyon drága ingatlanokra hosszú lejáratú hiteleket vesznek fel, de a mindennapokban elmegy erre-arra a pénz, és a törlesztőre meg a számlákra már nem futja.

A cikkek televannak jó tanácsokkal, hogy mit tegyen és mit ne tegyen az átlag ozzi, ha boldogulni szeretne. Egy-két tipp szerintem is hasznos, ilyen például, hogy érdemes megnézni a mindennapi, kis költségű kiadások kamatlábait, mert azok magasak lehetnek. Például ha az ember autót vesz, vagy áruhitelt vesz igénybe, ezek nagyban befolyásolhatják a vásárlói erőt és a pénztárcánkat. Többek között azért is, mert a kamat kis összegű hitelek és folyósítások során jóval magasabb, mint az egy nagyobb összegben felvett, hosszú lejáratú hitelek esetén.

Vannak általánosan értelmezhető tanácsok is, amik elég triviálisak, pl. ne költs, tartalékolj, és lassan próbálj meggazdagodni. Nos, igen, könnyű ezt mondani, másrészt meg egy ozzinak aztán kicsit felesleges is. Bár az elmúlt években kicsit javult a megtakarítási kedv, 2011-ben már 10% volt, aminél magasabb korábban csak a pénzügyi válság során volt, akkor 13%. Ez egyébként fura nekem, de érdekes adat, az biztos. Mindenesetre az egyik legfontosabb tanács szerintem, hogy nem a legnagyobb adósság miatt kell aggódni – vagyis az ingatlan törlesztőjével –, hanem épp ellenkezőleg, az összes többi miatt, mert bár az ingatlan hitele a legnagyobb, de szerencsés esetben annak értéke évről-évre nő, ezért ezt a legfontosabb törleszteni.

A gazdasági stagnálás illetve lassú növekedés – ami ugye nézőpont kérdése, és a mindennapi életet állandóan befolyásoló hitelek törlesztése csak egy dolog lenne, de ott van még a munkanélküliség is, ami aggasztja az embereket. Mint korábban írtam, az ausztrál munkanélküliség relatíve kicsi a világ többi országához, illetve Európához és Amerikához képest. A statisztikai hivatal elmúlt 7 hónap adatai alapján átlagban 5,2%-os munkanélküliséget jelentett 2012-ben. Ez aztán a remek hír, nem igaz? Nos, nem teljesen.

A valóság ugyanis néha kicsit mást mutat, mint a statisztikák. Ross Gittins remek cikke alapján a helyzet az, hogy a valós érték ennek körülbelül a duplája, tehát 10,4% körül van. Ez azért lehetséges, mert a hivatal azokat is munkavállalónak tekinti, akik csak egy vagy pár órát dolgoznak egy héten, de ugye sokan vannak, akik többet dolgoznának, ha tehetnék. A részmunkaidőben dolgozók nagy része ugyanis szívesebben dolgozna teljes munkaidőben, de erre nem mindenkinek van lehetősége. Ha összegezzük tehát a teljes munkanélküliségi rátát azokkal, akik pár órával többet dolgoznának, illetve teljes munkaidőben dolgoznának szívesebben, akkor máris 12,6%-ot kapunk. Ha azonban levonjuk a pár túlórára vágyók számát, akiknek az életkörülményein nem sokat változtat az az extra pár dolcsi, akkor megkapjuk a reálisan teljes munkaidőben kívánó dolgozók számát, ami így kb. 10,4%.

Az új munkahelyek illetve az állásajánlatokat tekintve se valami fényes a helyzet, az egyik cikk szerint ugyanis az új pozíciók főként a nőket célozzák meg 6:1 arányban a teljes munkaidő, 11:1 arányban pedig a részmunkaidő esetén. Ez nem azt jelenti, hogy mennyivel több nő dolgozna, pont ellenkezőleg, egy olyan országban, ahol a nők főként csak kereset kiegészítésként dolgoznak (ha már családjuk van, mert általában az apa a főkereső), ez inkább azt jelenti, hogy kevés a munka. Ennek ellenére azért sikerült 12 oldalnyi álláshirdetéssel teletömni a számot, szóval azért akkora gáz nincs.

A helyzet tehát a következő: az átlag ausztrálnak azért jelent gondot, hogy erős a dollár, mert hatására a munkahelye rosszabb helyzetbe kerülhet, a fizetése nemzetközi viszonylatban sokba kerül, ezért féltenie kell a munkáját, és pontosan tudja, hogy nem olyan fényesek ám az álláskeresési kilátásai, mint azt első blikkre a statisztikák sugallják. Ráadásul tele van adósággal, (a többség legalábbis), amit szép lassan vagy kifizet, vagy a bank elveszi tőle a házát, hogy aztán eladja – sokszor épp külföldi bevándorlóknak befektetőknek. Az egyetlen megoldás persze az lenne, ha vagy ő, vagy a felesége többet dolgozna, de ugye ez nem egyszerű. Azért nem olyan vészes a helyzet, a GDP jó, az életszínvonal bőven a kielégítő fölött van, úgyhogy mindent összevetve szerintem megéri Ausztráliában élni. Az erős dollár ellenére is. 🙂

9 hozzászólás »

Életjelek

A várakozás felőrölhetné az idegeimet, de nem teszi. Nyugodt vagyok, még kiélvezem a hátralévő napokat, amik előttem állnak a munka kezdetéig. Persze igyekszem hasznos és haszontalan dolgokkal is telezsúfolni a napjaim, van, amikor ez sikerül, van, amikor kevésbé.

Hétfőn elmentem a tüdőszűrésre, mit ne mondjak, kicsit más, mint amire a ködös emlékeim alapján emlékeztem Magyarországról. Lehet, hogy most felhördültök, de otthon csak egyszer voltam, még azt hiszem általános iskolás koromban. Az az egy élmény valahogy elvette a kedvem a folytatástól, azt hiszem, nem a legjobb ötlet egy tinit félmeztelenül egy hideg fém laphoz állítani, mert valahogy elég mély nyomot hagyott bennem, és ezek után inkább elkerültem a kötelező szűrést.

Na itt azért több minden más, a környezet modern és kényelmes volt, persze ezért az árért elvárható. Az ügyintézés – egy kis mizériát leszámítva – pörgős és hatékony volt, igazából onnantól kezdve, hogy megszereztem a hiányzó infót telefonon, 15 percen belül már végeztem is mindennel, mehettem haza. A tüdőszűréshez nekem egyébként a 160-as űrlapot kellett előre kitölteni, de nem aláírni, ezt küldik majd tovább a hivatalnak a röntgen felvétellel együtt.

A vizsgálathoz először bevezettek az öltözőfülkékhez – külön részlegek a nőknek és a férfiaknak – és kaptam egy papír eldobható rucit, amit át tudtam venni a vizsgálathoz. Akasztó illetve válfa is volt a ruháknak, de ki volt írva, hogy minden értéket tessék bevinni magunkkal, mert ők felelősséget nem vállalnak. A vizsgálónénik (lányok) kedvesek voltak, még mosolyogni is tudtak, megmutatták hogy álljak a készülékhez és mit fogjak meg, és már kész is voltam. Megköszönték, és közölték, hogy mehetek haza. Köszi 🙂

A héten ezen kívül nem sok minden történt, a szokásos hétköznapi dolgokkal foglalom el magam – mosás, főzés, takarítás a hasznosakból, és olvasás, netezés, filmezés a haszontalanokból. Van, hogy erőt érzek magamban egy kis testmozgáshoz, aztán máskor meg épp, csak teszek-veszek, és el is megy a nap. Ez már nem sokáig lesz így, tudom, úgyhogy most nem bosszantom magam emiatt egyáltalán.

A napokban egyébként több bevándorlással foglalkozó oldalt is nézegettem időtöltés és tájékozódás gyanánt. A bevándorlási hivatal hivatalos blogján például ezt olvastam:

“Employer sponsored visa categories, including the 457 visa program, have the highest processing priority, which means skilled workers can be deployed more quickly into the Australian workforce where they are most needed.”

Tehát a 457-es vízum a feldolgozási folyamat során a legmagasabb prioritást élvezi, vagyis a munkavállalók így gyorsabban munkába állhatnak, mint más vízumok esetében. Én legalábbis ezt vettem le belőle. Remélem ez a valóságban is így van, eddig a jelek is ezt mutatják.

A héten a leendő munkáltatóm például kapott egy furcsa telefont, a vonal végén ugyanis valaki engem keresett. Az egyik főnök szerint az Immi lehetett, hogy letesztelje, nem dolgozom-e már ott véletlenül. Hehh, erre ráfaragtak. Ha eddig kihúztam, most már bizony nem hagyom, hogy holmi fekete munkán megbukjon a történet! Nem dolgozom addig náluk, amíg nem lesz meg a szükséges papírmunka, és nem is tervezek semmilyen szabálysértést elkövetni. Jó persze, ez triviális, meg hát az eddigi beszámolóim alapján is lejöhetett, hogy erre nem került sor, csak gondoltam megosztom veletek ezt az apró információt.

A másik, hogy közben bekértek elvileg tőlük még valami plusz papírt, úgyhogy nem tudom pontosan, mi zajlik a háttérben, de a lényeg, hogy foglalkoznak az üggyel. Szóval semmi okom az aggodalomra, amíg plusz információkat kérnek, az csak jó jel, mert mutatja, hogy pörögnek a dolgok. Ha nagy csend van, na az a nem túl jó. Így is, hogy pár nappal a beadás után már történik valami, ez számomra nagy pozitívum.

Kíváncsi vagyok, tőlem kérnek-e még plusz iratokat illetve űrlapokat, de igyekszem előre felkészülni minden eshetőségre. Olvasok és kutatgatok a témában, ha majd kérik azt, amit lehet, hogy kérnek, akkor majd megírom azt is. Addig, amíg releváns dolog nem történik az ügyben, nincs nagyon miről beszámolnom. De azért tudjátok, hogy élek.

1 Hozzászólás »

457

kép az irishecho.com.au-ról

Kicsit körbejárom az épp ügyintézés alatt álló vízumomat, mely így most a második szintet jelenti a bevándorlásom folyamatában. Itt azért jelezném, hogy ez semmiképp sem jelent pontos útmutatást illetve bevándorlási tanácsadást az idekészülőknek, egyrészt azért, mert minden eset más, másrészt azért, mert hivatalos információt csakis a bevándorlási hivatal adhat a témában. Plusz fogódzónak azért jól jöhet, meg egy kis személyes betekintést is nyújt a vízumügyintézés témakörébe.

A 457-es, teljes nevén Sublcass 457 – Business (Long Stay) Visa egy ideiglenes, munkáltató által szponzorált vízumtípus. Ez a vízum lehetővé teszi, hogy egy külföldi állampolgár ideiglenesen éljen és dolgozzon Ausztrália területén 1 nap és 4 év közötti időintervallumban. A vízumhoz kell egy olyan cég, ami alkalmas arra, hogy szponzorálja a külföldi állampolgár munkavállalását, tehát vagy alkalmas a szponzorációra, vagy rendelkezik érvényes szponzori státusszal.

A vízum folyamata a következő: az adott cég rengeteg papírmunka árán szponzori státuszt szerez a bevándorlási hivataltól, majd jelöli a külföldi munkavállalót a rendszerben, hogy Gipsz Jakabot szeretné alkalmazni valamilyen pozícióra. Ez a második lépcsőfok a nomination. A nomination során is több feltételnek kell megfelelni, csak olyan állásra lehet jelölni a munkavállalót, ami rajta van a bevándorlási hivatal által közzétett hiányszakmák listáján (abból is csak az egyik, szűkített listán). Ezekkel párhuzamosan, vagy ezek után a munkavállaló pedig beadhatja a kérelmét a 457-es vízumra. Ha minden gromek, akkor pár hét alatt (a hivatalos tájékoztatás szerint 6-8 hét az átfutási idő) a munkavállaló szépen el is kezdhet dolgozni az adott cégnél.

A 457-es szép és jó vízum, de sokan óva intenek/intettek tőle. Több kikötés is van ugyanis, ami miatt erősen megfontolandó a vízum. Az egyik ilyen, hogy az ember csak annál a cégnél dolgozhat, ami őt szponzorálta. Ez azt jelenti, hogy addig, amíg a munkaszerződés szól, az ember tulajdonképpen (kicsit) ki van szolgáltatva a munkaadónak, mert odaköti a szerződése. Ha a munkaadó időközben valamiért felmond, akkor a bevándorló vagy szépen elhagyja az országot 28 napon belül, vagy keres gyorsan egy másik céget, aki hajlandó ugyanezt végigcsinálni.

A másik oldalról viszont a munkaadó kötelezve van többek között arra is, hogy ha felmond a munkavállalónak, vagy valamiért felbontják a szerződést, akkor köteles gondoskodnia róla, hogy a munkavállaló elhagyja az országot. Tehát repjegyet kell vennie. Emellett a szerződés időtartama alatt folyamatosan ellenőrizhetik a céget, hogy tartja-e magát a vállalt egyéb feltételekhez, tehát például folyamatosan biztosítja-e az azonos feltételeket a külföldi és az ausztrál munkavállalóinak, vagy fordít-e elegendő pénzt a képzési hozzájárulásra stb.

Látható, hogy bizony nem a legsimább utat választottam – ismét. Ugyanakkor nekem számos szempontot kellett figyelembe vennem. Az egyik ilyen a vízum átfutási ideje. Sokan nálam jóval régebben elkezdtek készülni az ausztrál életre, ami több éves folyamatot jelent. Való igaz, hogy ha az embernek van annyi tartaléka és ideje, hogy rögtön önállóan pályázzon meg egy PR (állandó lakosi) vízumot, akkor bizony sokkal jobb dolga van, mert ugyan hosszú idő alatt van meg, de több lehetőséget és szabadabb életet biztosít.

A gyakorlatban nekem erre se energiám, se pénzem nem volt. A szakmaelismertetés egy vagyon, a tapasztalatom nem volt elég, és mindent összevéve nem is akartam a PR vízumra 1-2 évet várni, amíg otthon szenvedek. Ezért vágtam bele a turista vízummal, lesz, ami lesz alapon. Így utólag, hát, lehet, hogy csinálhattam volna okosabban is, mondjuk egy diákvízummal, de az is elég drágának tűnt otthonról, meg aztán így legalább az első pár hónapban nem volt rajtam az a nyomás, hogy belefeccöltem egy csomó pénzt, muszáj itt maradnom. Ebből a szempontból jó volt a turista vízum.

A másik dolog az elköteleződés kérdése. Lehet, hogy sokaknak furcsa lehet, hogy én itt 4 évre aláírtam egy szerződést, amihez tartanom kell magam. Nos, én abszolút nem érzem rosszul magam emiatt. Élek-halok a munkáért, amit csinálok, és részben azért utaztam többezer kilométert, hogy azt csinálhassam, amit szeretek. Persze a munkavállalásnál nagyon tudatosan “válogattam” a lehetőségek között, olyan állást céloztam meg, amit tudtam, hogy szívesen csinálnék 4-5 évig. Ez szerintem egy sarkalatos pont ennél a vízumtípusnál, mert így a kötöttségek nem hogy hátrányt, hanem előnyt jelentenek.

A cég, aki szponzorál, teljes mértékben kielégíti a szakmai igényeimet. Szakmailag hatalmasat lehet fejlődni náluk, egyszerűen kiválóak abban, amit csinálnak, a technikai paraméterek és az eszközök egyedülállóak – szerintem a világon sincs túl sok olyan cég, mint ők. Az emberi oldaláról tekintve pedig keresve se találhattam volna kedvesebb és rendesebb embereket, mint a leendő főnökeim, ezzel is nagyon szerencsés vagyok.

Ha így nézem tehát, akkor a 4 éves szerződés, nem hogy nyűg, hanem egy hatalmas lehetőség. Egy biztos pont, hogy négy évig itt lehetek és csinálhatom, amit szeretek, ráadásul fejlődhetek. Mivel az MSc-met csak elkezdtem, nem fejeztem be, egy kicsit úgyis tekintek erre a 4 évre, mint egy továbbképzésre, mely még jobban elmélyíti a tudásom ezen a szakterületen. Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy így összehozta a dolgokat, persze a szerencse mellett kitartás és sok munka is kellett hozzá.

A vízum adminisztratív részét tekintve munkavállalói oldalról sok papír kell illetve kellhet az ügyintézéshez. A bevándorlási törvények minden évben változnak, jelenleg a következőket kellett igazolnom:

  • személyazonosságom – útlevél, születési anyakönyvi kivonat, bármely egyéb ilyesmi dokumentum
  • megfelelek a hiánylistán szereplő, és a jelölt munkapozíció betöltésére – szakmai tapasztalatom, önéletrajz, tanulmányok, diploma, munkáltatói igazolás vagy referencialevél formájában stb.
  • megfelelek a nyelvi követelményeknek – érvényes IELTS vizsga, minimum 5-ös pontszámmal minden kategóriában
  • egészségügyi követelmények – orvosi igazolás, hogy nincs TBC-m (tüdőröntgen a Medicare által megszabott intézményben), illetve privát egészségügyi biztosításról igazolás

Kérhetnek még, de remélhetőleg nem fognak:

  • szakmaelismertetés, nekem ezt az Engineers Australia csinálná, de elég hosszú az átfutási ideje, meg hát nem két forint
  • “proof of good character” – vagyis hogy nem vagyok sorozatgyilkos, – erre a magyar hatósági erkölcsi bizonyítvány a válasz, ez már megvan, és le is van fordíttatva az Offi által, jelenleg postán várom. Egyébként ez is kell a munkámhoz is, szóval… hasznos, na.
  • extra orvosi vizsgálatok – nem valószínű.
  • akármi, ami eszükbe jut. Én készültem pluszba még ilyesmikkel: szakmai tapasztalat igazolása portfólióval, szakcikkekkel, szakmai honlap, bankkivonat, photo ID, lakcímigazolás, stb.

A pontos lista egyébként a kötelező dokumentumokról elérhető az Immi honlapján, egész pontosan itt.

Tehát miután összeraktam a szükséges dokumentumokat, kitöltöttem az 1066-os és a 956-os űrlapokat, az összes anyagot az ügynök interneten keresztül benyújtotta. Hétfőn megyek az orvosi vizsgálatra, ahová viszem kitöltve a 160-as orvosi űrlapot, ahol majd jól bejegyzik, hogy nincs semmi komolyabb bajom. Ezt csatoljuk a jelentkezéshez hétfőn, és várhatóan gyorsan lesz valami eredmény.

Természetesen a fejleményekről majd igyekszem folyamatosan beszámolni, remélem lesz valami történés jövő héten. Nem tudom, milyen gyorsan reagálnak az ügyemre, az ember hall mindenfélét, meg ígérgetnek is dolgokat az ügynökök, de a valóság néha más. Majd kiderül, mindenesetre most úgy érzem, mindent megtettem, amit lehetett, szóval innentől kezdve nem tőlem függnek a dolgok.

A nyugodtságom egyébként annak is betudható, hogy időközben ügynökváltás történt, és a mostani kicsit pörgősebb és gyorsabban intézi a dolgokat. Ez az új ügynök ugyanaz, akivel előtte már együtt dolgozott a munkáltatóm, és ezért az ő oldalukról minden papír megvolt nála. Plusz, szerencsére a további költségeket végülis nagyvonalúan átvállalta a cég, úgyhogy a következő hetekben a nagy kiadásoktól megkíméltek. Ez azért jól esik, mert a várakozásban a pénzügyek azért nyugtalanítottak egy kicsit, annak ellenére, hogy itt a blogon nem adtam neki hangot az utóbbi időben.

De ezzel kapcsolatban az az igazság, hogy az elmúlt pár hónapban eléggé megváltozott a hozzáállásom a pénzügyekkel kapcsolatban. Voltak nagyon gázos szituációk az elmúlt hetekben, de egyrészt a munka miatt kicsit megnyugodtam, hogy nemsokára újra keresni fogok, másrészt meg úgy vagyok vele, hogy valahogy úgyis lesz, felesleges idegeskedni olyanon, amin nem tudok változtatni.

Szóval most kihasználom a hátralévő időt, lélekben készülök a munkára, igyekszem visszaszokni a napi kerékvágásba. Gyakorolok, teszek-veszek, igyekszem a szervezetemet felkészíteni a 8 órás melóra, meg ilyesmik. Ugyan otthonról nem gondoltam volna, hogy fél év is kell, mire Ausztráliában munkába tudok állni, de úgy néz ki, lassan a végére érek ennek a hosszú menetnek. Vajon akkor most ezt már hívhatjuk bevándorlásnak?

6 hozzászólás »

Új élet Svédországban

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Travel Sandwich

Travel, photography, and the stories in between

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

The eccentric Cook

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Kate Kendall

Entrepreneur and writer ✈️

pappito.com

Új-Zéland

Subdimension

From beyond

bandirepublic

autók, cola, rock ‘n roll, zen és intergalactic

bezzeg a svédek!

bandirepublic a svéd királyságban

%d blogger ezt kedveli: