Ausztráliába mentem, majd jövök…

blog a kivándorlásról – azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Mortdale

Akiben esetleg felmerült a kérdés, hogy ugyan minek panaszkodom a Mortdale-i hidegre, az most megkapja a választ. A hétvégén ugyanis ide költöztem, egy kellemes surburb kellemes szobájába.

Előbb-utóbb ugyanis meg kellett lépnem ezt a költözést is, hogy közelebb legyek a jövőbeli munkahelyemhez. Most így egy olyan környéken lakom, ami csak 15 perces sétára van a cégtől, ez reggelenként még jól is fog esni. Ha este nem lenne kedvem sétálni, 3-4 megállót kell csak jönnöm a busszal, és már otthon is vagyok.

Mortdale egy déli kerülete Sydneynek, vonattal reggel 25 perc alatt benn van az ember a Centralnal, és 5-10 percenként jönnek a járatok. Ez azért egy nagy jó pont. Busz közlekedés a környéken elég jó, kocsival meg aztán főleg remek. Ha az ember kocsival menne a városba, használhatja a 3-ast, az 5-öst, vagy a Princes Highwayt, bár ezek reggeli forgalmáról nincs saját tapasztalatom. Lényeg, hogy közlekedés szempontjából sem rossz a hely, bár tény, hogy nem belváros.

A szoba, amit a szombati megtekintés után ki is vettem, egy bútorozott egyágyas. Mikor vasárnap beköltöztem, a tulaj mondta, hogy rendel nekem új asztalt, mert hát a mostani elég rozoga. Mondtam ugyan neki, hogy ne aggódjon miatta, de végülis az IKEA-tól még aznap meg is rendelte, plusz székeket és egy ebédlő asztalt is vett, mert azt az előző lakó elvitte.

Tegnap tehát otthon vártam a szállítókat, délután meg is érkeztek, és rendben fel is pakoltak. Én meg rögtön neki is álltam összerakni a cuccokat, mert eléggé örültem az új asztalnak. Mikor a lakótársam hazaért, és látta, mit csinálok, nagyon rácsodálkozott. Hogy én, nő létemre, itt szerelek… Hát mondom, tudod, hogy mérnök vagyok, nincs ebben semmi különös. De hogy hát én, nőként, most azt csinálom, ami az ő dolga lenne, várjak, segít.

“Hol van a szerelési útmutató?” – kérdezte. Mondom, mi otthon nem élünk ilyenekkel, magyar ember fejből rakja össze. Jó oké, nem volt egy bonyolult feladat a négy lábat az asztallaphoz csavarozni. Ezen megint dobott egy hátast, és ketten pikk-pakk összedobtuk az asztalt. Előtte már egy széket a 4-ből összeraktam, úgyhogy azt is tudtam, hogy kellett, megint csak nagyokat pislogott, amikor mondtam, mit hová és hogyan.

Amikor az asztal volt soron, már csak annyit mondott, hogy mondjam, mit csináljon, én úgyis jobban tudom. Mondjuk szegény ázsiai létére biztos elbabrált volna vele egy darabig, ketten együtt meg gyorsabban haladtunk, nekem jól jött a férfi erő, amikor meg kellett húzni a csavart, cserébe meg nem szóltam egy szót se a ferde menetekért és hibás összeállításért. 1-2 óra alatt össze is raktunk mindent, úgyhogy most már 2 asztallal és 4 székkel gazdagabbak vagyunk.

Mutatok is pár képet a mostani szobámról, szerintem elég otthonos. A szekrényt már kidekoráltam pár képeslappal meg otthonról hozott fényképpel, a nyomtatóm végre nem a földön csücsül, és az otthonról küldött pakk pedig éjjeli szekrényként funkciónál. A szekrényekben tök jól elférek, egyedül az akasztóval vagyok egy kicsit bajban, hogy hova is rakom majd.

De ami tök jó, hogy nagyon világos a szoba, reggel besüt a nap, tehát keleti fekvésű. Sajna kicsit hűvösebb van Mortdalen, mint Glebe-ben volt, de a kis fűtőegységem pár perc alatt felfűti a szobát a megfelelő hőmérsékletre.

A lakáson osztozom a tulajdonossal, aki egyébként elég rendesnek tűnik így elsőre, korrekt meg minden. Az is jó, hogy mivel ő a tulaj, elég rugalmas volt a bonddal meg fizetéssel kapcsolatban, meg írásban visszaigazolta, hogy megkapta a pénzt, plusz egy kézzel írott bérleti szerződést is kaptam, ami az első ilyen dokumentumom. 🙂 Itt általában szobabérlésnél inkább a szóbeli megállapodás érvényes, de ezzel kapcsolatban eddig sem volt problémám, úgyhogy csak örültem az írásbeli megállapodásnak, de nem vettem nagyon komolyan. A szobám ajtaja egyébként kulccsal zárható is, és mondta is a tulaj, hogy zárjam ám, de igazából nincs mitől tartanom szerintem.

A környék nagyon tetszik, igazi kisvárosi jellegű. Az a fajta hely, ahol a kávézóban a keresztnevén szólítják a vendéget, és rólam is tudták már a második betérésemnél, hogy mit iszom és hány cukorral. Az ilyen apróságok jól esnek azért az embernek, a belvárosban nem nagyon tapasztaltam ilyet. Amikor ma a postára meg a bankba mentem ügyeket intézni, ott is kedélyesen eltársalogtam az ügyintézőkkel, akik nagyon kedvesen fogadtak, amikor mondtam, hogy most költöztem ide. A bankban a csajjal megtárgyaltuk, hogy milyen volt a nyaralása Olaszországban, és kiveséztük a dolce vita titkát 5-10 percben.

Délelőtt sétáltam egyet a környéken, és készítettem pár képet. A környező utcákban elég vegyes a felhozatal ingatlanból, vannak társasházak és családi házak is. Elég sok fa és növény van az utcákon, ezek többségén nem nagyon látszik a tél nyoma, csak néhány hullajtotta le a levelét. Olyan szép környék, kedvem lenne reggelente futni egy jót, de valahogy a 4°C mindig megakadályoz benne. Majd ha egy kicsit felmelegszik az idő, akkor bevezetem a korán keléssel egybekötött futást.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

12 hozzászólás »

Védett: Távlati tervek

Ez a tartalom jelszóval védett, megtekintéséhez alul meg kell adni a jelszót:

A hozzászólások megtekintéséhez meg kell adni a jelszót.

Ingatlan ügyek

A pénteki napom is nagy részben a lakhatási problémám megoldására szántam. Továbbra is a Gumtreen kerestem kiadó szobát, kicsit az árat feljebb emelve valami olyan lehetőséget néztem, ami azért vállalható. Persze nem mondhatom, hogy hemzsegnek a nekem való hirdetések, sőt. Kettőt találtam, az egyik Bondi beachen, a másik Redfern közelében. A redferni hirdetésben meglévő csapat keresett egy új bérlőt a házukba, míg a bondi címen a tulaj(?) hirdetett egy szobát.

Ezen kívül eltökéltségemet egy saját hirdetéssel is biztosítottam, melyben leírtam, hogy ki vagyok és mit keresek. Persze kaptam néhány lesajnáló választ, amiben szolidan körberöhögték az igényeimet, mert hogy ilyen áron nem találok semmit, nem hogy amit keresek. Éljen az optimizmus. De nem nagyon törődtem vele, mert egyszer csak jött egy email, hogy 3 lányos házba keresnek egy bérlőt, és ha érdekel, írjak vissza. Költségek ugyan 10%-al több, mint amit belőttem, de még belefér. Huhú, izgatott lettem, beszéltem is a levélíróval személyesen, megbeszéltük, hogy akkor rögtön indulok is, megnézni a helyet és majd személyesen beszélünk. Nos, Leichhardt Newtontól tippem szerint 25 percre lett volna, sajnos azonban a valóságban inkább a 40-hez állt közel. Végülis csak egy vonatot és egy buszt kellett beiktatnom a címig, de a vonatra 15 percet kellett várnom, szóval ez volt a probléma. Na mindegy, lényeg, hogy nagyon ügyesen megtaláltam a helyet, ami kertes házas övezetben lévő ház volt.

A jelenlegi bérlők közül 2-en fogadtak, egyikük 27, másik 24 azt hiszem. Mindegyik lány dolgozik. A hely maga hál’ istennek elég tiszta volt, és rend volt, és nem volt büdös, szóval nagyon tetszett. Van két macskájuk, de szerencsére nem nagyon láttam macskaszőrt, úgyhogy ez jó jel. Szóval a tisztaság meg a macskák miatt arra következtettem, hogy valószínűleg nincsenek patkányok, nagyon remélem, hogy igazam van. A szoba, amit kiadnak, nem kicsi, nem nagy, kellemes, van benne ágy meg egy asztal székkel, mást venni kell. Van egy ablaka is, szóval világos, ami külön tetszett. A két lány elég komolyan meginterjúztatott, hogy mi borít ki az együttélésben, meg hogy hogy zajlik egy napom, reggeli pacsirta vagyok-e vagy éjjeli bagoly… Sok mindent kérdeztek, meg én is próbáltam nagyon érdeklődő lenni, mert igényelték, hogy kérdezzek tőlük, komolyan, mint egy állásinterjú. De mindent egybevéve nagyon kellemesen éreztem magam, mert olyan nem egymás életébe mászós típusnak tűntek, meg normálisnak látszottak. (NORMÁLIS …. annyira vágytam már valami normálisra…) Szóval abban maradtunk, hogy megbeszélik a harmadik lánnyal, és aztán jelentkeznek. Jó lenne, ha összejönne, de majd kiderül.

Ezután a bondi beachi helyre mentem. Ezelőtt még sose voltam Bondi beachen, amit itt furán bondájnak mondanak, amit nem szeretek. Van valami király azért a helyben, úgy értem, mégiscsak Sydney, és nagyváros, de ugyanakkor meg homokos tengerpart, kis turistaparadicsom jelleggel. Király lenne itt lakni, rengeteg kávéző, étterem, bolt, stb. Mikor megtaláltam a címet, ami egy mediterrán jellegű hatalmas családi háznak tűnő épület volt, első körben nagyon bizakodó voltam. Aztán ahogy beléptem, rögtön kiderült, hogy ez egy hostel szerű szállás volt, ahol 8-10 szoba volt, mind különálló ággyal. Nem pont az, amire számítottam, de hát az ár ugye meghatározó. Nem is lett volna baj egyébként a hellyel, mert nagyon jópofa volt, az emberek iszonyat közvetlenek, körülmények so-so, de ezért az áron, ráadásul Bondi beachen, több, mint okés. Épp csak egy bibi volt, nekem túl pörgős. Oké, hogy tele fiatalokkal, de mind vagy szörfösök, vagy working holidayesek, szóval jófejek meg minden, de nem éppen a felelőségteljes, 10kor ágybabújós kategória. És nekem most valami nyugis hely kéne, ahol tudom a dolgaimat csinálni. Szóval megköszöntem az egyébként irtó aranyos házinéninek a mutogatást, és eljöttem.

Este pedig a mostani hostommal – aki tök aranyosan tovább is vendégül lát, mert közben a következő host bemondta az unalmast – elmentünk kicsit lazítani. Ez azt jelenti, hogy kicsíptük magunkat, és a lelátogattuk a környék bárjait illetve szórakozóhelyeit. Kezdetnek pooloztunk egyet az egyik bárban pár koktél társaságában, majd némi táncolás reményében elmentünk a Zanzibarba, utána pedig a Bank Hotelbe. Hm, igazából felejthető volt, mert nem volt valami nagy élet, de nagyon jó volt kicsit kimozdulni és lazítani. Kicsit stresszes ez a se meló se lakás állapot, de majd megoldódik. No worries, ahogy itt mondják.

piros szemű bestiák 🙂

Hozzászólás »

Albérlet Sydneyben

Jelenleg épp couchsurfingelek ugyan – még április végéig – , de nem tudom elkerülni, hogy lassan keresgetni kezdjek valami állandó megoldás után.

Lássuk, akkor, mik is a lehetőségeim itt, Sydneyben ingatlan ügyben. Először is, tudni kell, hogy Sydney az egyik, ha nem a legdrágább város Ausztráliában, ami persze rányomja a bélyegét az ingatlanpiacra is. Sőt, mi több, az ingatlan eleve egy luxuscikk itt Aussieban, azt tapasztaltam, hogy nem általános annyira, hogy egy fiatal felnőttnek saját pecója legyen,  mindenki inkább bérel. Ennek az oka persze az, hogy eleve az ingatlanok nagyon drágák, valószínűleg az ország fejlettsége és egyéb adottságai miatt. Meg persze az élő munka drágasága miatt, gondolom. Szóval, a drága ingatlan magas bérleti díjakat is eredményez, főként az olyan frekventált helyeken, mint Sydney, Melbourne, és a többi nagyváros. Sydney és Melbourne elvileg a legdrágább, aztán jönnek a kisebb-nagyobb városok, mint pl. Brisbane, Adelaide, Perth, satöbbi. (Ezek persze nem hivatalos adatok, csak amit felszedtem innen-onnan.)

Milyen albérlet lehetőségek közül lehet választani? Több opció is van. A legolcsóbb az ún. shared room, vagyis közös/osztozkodós szoba. Ez azt jelenti, hogy az ember egy szobában alszik 1-3 másik emberrel, mint mondjuk otthon egy koleszban. Általában sok ilyen shared roomot hirdetnek két lánynak, vagy egy párnak, de láttam olyat is, hogy 4 diák került egy szobába. Egy ilyen shared room esetén általában több szoba is van a lakásban / házban, és a közös helyiségeket (1-2 fürdőszoba, konyha, nappali, étkező) mindenki használja. A hely méretétől függően az együtt lakók száma is változik, olyan kb. 4-5 főtől akár 15-20 főig. Előnye, hogy az ember sosincs egyedül, és olcsó. Hátránya, hogy az ember sosincs egyedül.

A következő szint a saját szoba bérlése. Ez már valamivel drágább, ha tippelnem kéne, azt mondanám, kb. 30-40%-al, ugyanolyan körülményekhez viszonyítva. Talán többel. Nem tudom. Szóval, a saját szobában az a remek, hogy csak a tiéd, zárhatod, akkor jössz-mész, amikor akarsz. Néhány helyen, például az első szállásomon is, van egy darab zárható szoba, és a közös helyiségek közösek, így a fürdőszoba, konyha, nappali, ebédlő. Máshol, mint a mostani helyemen, a szoba egyben a háló, a nappali, és a konyha is, csatlakozik hozzá egy fürdőszoba, tehát összkomfortos.

Ha valaki ennél még többre vágyik, bérelhet egy egész apartmant/lakást, hálóval, nappalival, konyhával, fürdőszobával, kocsibeállóval vagy garázzsal. Nem egy helyen egy pofás ingatlan mellé jár az is, hogy a bérlő használhatja az épület medencéjét, fitnesz termét stb. Jó lenne egyszer egy ilyen helyen élni, azért az már egy nyugis szint, szerintem.

Minden ingatlan illetve bérleti forma elérhető bútorozott és bútorozatlan kivitelben, persze a bútorozott drágább. Itt is érvényes, ami mindenhol, hogy minél inkább bent van az ember a városban, annál inkább mennek fel az árak. Ugyanaz az ingatlan 5 megállóra egymástól simán kerülhet kétszer annyiba.

És, hogy mennyibe kerül az albérlet Sydneyben? Változó. Tényleg. Mondjuk itt a távolságok is nagyok, szóval a külváros az a kategória, mint mondjuk Hornsby, ami fél óra intercityvel, két óra busszal. Nehéz példát mondani tényleg, mert épp kerestem valamit, de annyira eltérőek az árak. Lényeg, hogy kicsit külvárosi, vagy nagyon külvárosi saját szobát kb. 150 170 dollártól lehet találni, és ebben benne van az összes számla is. Legalábbis remélem, hogy lehet, mert ez a cél. Shared roomot kb. 90 100 dollártól talál az ember. Ezek a legalsó összegek, határ a csillagos ég.

A fizetés általában hetente történik, két hét kaukciót szoktak kérni, van ahol többet. Szerződés amennyire tudom vagy van, vagy nincs. Nem feltétlenül kötelezik az embert egy szobabérlésnél, hogy élete végéig ott maradjon, tehát nem kötelező aláírni fél évet vagy ilyesmi. És emiatt pörög is az albérlet biznisz, egy nap 200-250 hirdetés kerül fel a Gumtree-re, ami az itteni apróhirdetés portál. Be is linkelem, hogy akit érdekel, megnézhesse az aktuális hirdetéseket: Sydney albérlet

További fejleményekről hamarosan!

Addig is, egy témába vágó bejegyzés Adelaideből: Állandó lakcím nélkül senki vagy.

2 hozzászólás »

Új élet Svédországban

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Travel Sandwich

Travel, photography, and the stories in between

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

The eccentric Cook

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Kate Kendall

Entrepreneur and writer ✈️

pappito.com

Új-Zéland

Subdimension

From beyond

bandirepublic

autók, cola, rock ‘n roll, zen és intergalactic

bezzeg a svédek!

bandirepublic a svéd királyságban

%d blogger ezt kedveli: