Ausztráliába mentem, majd jövök…

blog a kivándorlásról – azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

A botanikus kert

Sydneyben rengeteg park van. Mégis, a botanikus kert valami egész különleges, olyan, amit nem csak turistaként keresnek fel az emberek. Talán a sokszínűsége miatt, vagy pont azért mert annyi különleges növénnyel van tele, de remek program kicsiknek és nagyoknak, városiaknak és külföldieknek egyaránt.

A botanikus kert, teljes nevén The Royal Botanic Garden Sydney, a Domain parkhoz csatlakozva a belváros északi részén, az öböl partján helyezkedik el. Az 1816-ban alapított botanikus kert 30 hektárján majdnem 9000 növényfajt találhatunk meg, a legkülönbözőbb tájakról. Tematikus vagy származás szerinti csoportokban gyűjtve találunk itt Herb Gardent, ami fűszernövények gyűjtőhelye, vagy épp dél-kelet ázsiai részleget a Rainforest Walk környékén, vagyis az esőerdő sétányon.

Herb Garden - Royal Botanic Garden Sydney

Herb Garden (nem saját kép)

Nem elhanyagolható, hogy a botanikus kert sokszínűségének köszönhetően, illetve persze maga Ausztrália speciális körülményei miatt is, rengeteg különleges állatfajt is megfigyelhetünk itt. Ilyen például a gyümölcsevő denevér – saját fordítás -, amit itt fruit batnek hívnak. Ezek a kb. 20-30 cm nagyságú denevérek napközben a magas fák ágain lógva pihennek, néha-néha csupasz szárnyukkal legyezve magukat, ha nagyon süt a nap, este pedig elvileg rajban repülve élnek társadalmi életet. Nappal is repkednek néha, és bár többnyire ártalmatlannak vallják őket, azért meglehetősen félelmetes érzés egy európai számára, ha egy 40-50 fesztávú denevér elsuhan felette. És ez vörös szőr! Hát, nem  túl szimpatikusak egyelőre, legyenek bármennyire is vegetáriánusok.

A kevésbé szimpatikusoktól eltekintve pedig, vannak itt természetesen más állatok is. Például a gyanúsan veszélyesnek tűnő 10 cm átmérőjű színes-csíkos póktól kezdve a már-már unalmasnak ható íbiszen át a valódi újdonságot jelentő, még nem ismert madárfajokon keresztül sok fajjal találkoztam itt. Ha pedig a látogatókat nem kötné le eléggé a növény és állatvilág, igyekeznek őket programokkal vagy egyéb lehetőségekkel kiszolgálni. Vezetett séták, információs pontok, tájékoztató brosúrák és térképek segítik a kert megismerését, ha megéheztünk egy étteremben vagy egy kioszknál vehetünk valamit. A botanikus kert boltjában nem csak helyes szuveníreket gyűjthetünk be az otthon maradt családtagoknak, hanem ismeretterjesztő könyveket és albumokat, kertészkedéshez szükséges eszközöket is megvásárolhatunk. Ha pedig valódi sydneyi lakosok vagyunk, a kert egy távoli pontján elhelyezkedő növényvásáron beszerezhetjük a kertünkbe álmodott virágot. Én magam ezt most kihagytam, helyette inkább a pálmaházba berendezett művészeti kiállítást néztem meg, ami amatőr festők akvarelljeit mutatta be. Persze csak én gondolom, hogy amatőr festők, illetve remélem, hogy nem ebből élnek…

Szóval, ha az ember Sydneyben jár, a botanikus kertet érdemes beiktatnia a városnézésbe, mert szép, kellemes, és különleges élményt ad. Mind látványosságnak, mind egyszerű kikapcsolódásnak remek, és nem csak, hogy központi jellege miatt könnyen hozzáférhető, de ráadásul ingyenes is 🙂

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Reklámok
Hozzászólás »

Jolly Swagman

Jolly Swagman a nem hivatalos ausztrál himnusz főszereplője, ami egy vándorról szól, aki ellopott egy bárányt, és nem akarta visszaadni, ezért inkább vízbe fojtotta magát.

És mellesleg ez a hostel neve is, amiben épp ezeket a sorokat írom. Mik is történtek velem eddig? Sok minden, és semmi különös. Csütörtök reggel megérkeztem Sydneybe, beültem egy félreeső utca félreeső kávézójába, 10 dollárból ittam egy kávét, ettem egy sütit, meg vettem egy üdítőt. Jól nem laktam, de legalább egy kis internethez jutottam. Aztán elkezdtem bejárni a várost, elsőként a bankba mentem, ami a belvárosban volt. Ez a Martin Placen van, ami igazi business negyed, maga a bank is gyönyörű volt, igazi régimódi, stukkókkal és aranyozással díszítve. Itt, mint már említettem, nagyon kedvesen segítettek aktiválni a bankszámlámat, amit otthonról nyitottam. Rögtön rá is tettem a pénzem nagy részét, de mivel még 5-7 munkanapig nem lesz bankkártyám, ezért egy kisebb részét magamnál tartom. Kiderült most már, hogy jól is tettem.

Ezek után sétáltam tovább a környéken, kitaláltam, hogy megnézem a botanikus kertet. Ehhez keresztül kellett mennem a sydneyi korházon, amiről mutatok is mindjárt pár képet, igazi kis csoda, nem? Tiszta Disneyland, ki nem akarna ide jönni?

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A botanikus kert is gyönyörű volt persze, tele különleges növényekkel és pálmafákkal. Igazából egy hatalmas park, amiben az emberek futnak, fociznak, piknikeznek, sétálnak, pihennek. Remek hely, én is lecsücsültem a fűbe, és ott tervezgettem a továbbiakat. Ekkor tűntek fel ezek a furcsa fekete-fehér madarak, amik fel-le sétálgatva, hosszú csőrükkel a fűben matatva ebédeltek. Nagyon jópofák voltak, és még sosem láttam ilyeneket, úgyhogy sok-sok fotót készítettem róluk.

A parkban áttanulmányoztam az ingyenesen begyűjtött Sydney úti kalauzt és térképet, pár ötletet keresve, hogy mivel is töltsem a napjaim. Ki is néztem pár helyet, mint például az Australian Museum, a Taronga Zoo, az Art Gallery of NSW, vagy a Susannah Place. Ugyanakkor a beugrók elég borsosak, így megfelelően kell majd ütemezni a látogatásokat. Például egy állatkertbe kicsit sokallom a 45 dolláros belépőt, de például a Sydney Aquariumba is olcsóbbak lesznek a jegyek április végétől, úgyhogy ebben reménykedem.

Ami az egyéb pénzügyeket illeti, valóban elég drága minden. A belvárosban inkább nem vettem szendvicset 8-9 dollárért, akkor már inkább kerestem egy bevásárló központot, és ott a kaja részen ettem csibefalatokat sült krumplival 6,50-ért. Nem volt valami nagy adag, de legalább meleg kaja volt. Itt rögtön az jutott eszembe, hogy eddig mennyire nem okozott gondot otthagyni a gyorséttermi vagy önkiszolgálós kaját, ha nem kívántam. A folyadékfogyasztás is necces, de szerencsére a parkokban és közhelyeken, mint a múzeumok is, vannak ivó kutak, és nagyon finom a víz.  Az árak egyébként nagyon változóak. Ebben a bevásárló központban a legalsó szinten volt egy ázsiai üzlet, ott vettem legolcsóbb fél literes vizet 0,55-ért. Ugyanez a víz most a Kings Crosson 2,20 volt! Milyen durva! Ami még kellemetlenebb, hogy egy kis boltban semminek nincs kirakva az ára. És az árun sincs rajta. Ciki. Asszem, keresnem kell egy olcsó bevásárló helyet, és ott venni kaját.

Szóval, megebédeltem, majd lassan ideje volt, hogy találkozzak az első vendéglátómmal, Rubyval. Rubyról azt kell tudni, hogy egyetemre jár, mellette pincérkedik vagy valami ilyesmi, és azt írta, a központban lakik. Ööö… Az utolsó azért nem teljesen volt igaz, bár lehet, hogy pár hét múlva revidiálnom kell ezt a mondatom. Nagyon kedves lány, a Central Stationön találkoztunk, ami azért is jó, mert reggel ott hagytam a bőröndöm, hogy ne kelljen cipelnem egész nap. Majd elmentünk hozzá, és neki aztán dolgoznia kellett mennie, én meg addig aludtam a szobájában. A szállásról inkább nem írok, legyen elég annyi, hogy ez is megvolt. Ruby azt mondta, szereti ezt a helyet, mert nincsenek patkányok. Tényleg nincsenek.

Hozzászólás »

Új élet Svédországban

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Travel Sandwich

Travel, photography, and the stories in between

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

The eccentric Cook

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Kate Kendall

Entrepreneur and writer ✈️

pappito.com

Új-Zéland

Subdimension

From beyond

bandirepublic

autók, cola, rock ‘n roll, zen és intergalactic

bezzeg a svédek!

bandirepublic a svéd királyságban

%d blogger ezt kedveli: