Ausztráliába mentem, majd jövök…

blog a kivándorlásról – azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Pakkot kaptam

Pont úgy érzem magam, mint karácsonykor. Napok óta vártam, és ma végre megérkezett otthonról a csomag, amit szüleim küldtek. Egy kisgyerek izgatottságával bontottam ki dobozt, amit délelőtt hozott a postás.

Az előzményekről:

Már hetek óta ácsingóztam pár melegebb ruhadarabra, részben be is szereztem átmeneti jelleggel egy dzsekit és egy sálat, de ezt nem nevezném hosszú távú megoldásnak. Ősszel, ha hűvös van, esetleg fúj a szél vagy esik az eső, ahogy az elmúlt hetekben többször is, elég hideg tud lenni Sydneyben. Jó, oké, nem olyan hideg, mint otthon, de azt biztos, hogy a nyári cuccaim nem igazán tartottak melegen. Mint korábban írtam, csak egy pulcsit pakoltam, itt aztán még jó pár hete egy garage sale-n vettem egy másikat, de egyik se volt valami meleg. Főleg, hogy a lakásban nincs fűtés, meg hogy a városban járkálva fúj a szél, valami megoldás kellett. Ezért drága jó szüleim utánam küldtek egy mentőcsomagot, hogy júniusban ne fázzak annyira.

Egyik hétvégén skype-on keresztül kiválogattam, miket szeretnék, és az egészet összecsomagolták, és feladták EMS-el. Egy vagyonba került, de tényleg már nem lehetett tovább húzni a dolgot. Egy hét alatt érkezett meg, és házhoz hozták a csomagot, aminek külön nagyon örültem, mert elég nehéz lett volna a 16 kg-os pakkot gyalog hazacipelni akárhonnan. Lehet, hogy csak az “utca végén” lévő postáról kellett volna elhoznom, nem tudom, de azért az is 2 km. És nem egyenes szakasz, hanem dimbes-dombos 🙂 – szóval, egy szó mint száz, örültem, mint majom a farkának, amikor csengetett a postás.

A csomag netes követéséről csak annyit, hogy alig ér valamit. Múlt hét pénteken vették fel a csomagot Pesten, és még aznap fel is adták. De azután se híre, se hamva nem volt, elvileg csütörtökön kellett volna házhoz hozniuk, de se szerdán, se csütörtökön nem jelezte a rendszer, hogy egyáltalán Ausztráliában lenne a cucc. Szóval ezzel kapcsolatban ne legyenek senkinek hiú reményei, attól, hogy valamit ígér a posta, hiába fizet az ember egy vagyont, még nem biztos, hogy betartják a saját vállalási idejüket.

A csomagban főként ruhát küldtek, ugyanis az őszi ruhák, amiket hoztam, kezdték megadni magukat az időjárásnak. Igazság szerint a fehér edzőcipőm húsvétkor átázott és kilyukadt, meg hát valami melegnek se lehetett nevezni, és néha már elég hűvös volt. Bár már tél van, nappal többnyire jó idő van, ha nem esik, éjszaka eddig 10-12°C-ra hűlt le az idő, de ma éjszaka 6°C lesz kinn. Ez egy központi fűtés nélküli életben kellemetlen tud lenni.

Úgyhogy nagyon-nagyon örültem a pulóvereknek, az “új” átmeneti cipőnek és  csizmának. Ma este már bele is bújtam a frissen kapott pizsamámba, aminek otthoni öblítő illata van. Rég kaptam ilyen ajándékot, aminek ennyire örültem 🙂

A doboz ráadásul már éjjeli szekrénnyé avanzsált, külön köszönet érte Györgyinek és Vivinek a fóliázásért, nagyon patent lett 🙂 és remekül megy a szobám berendezéséhez. (Just for the reckord – amiben egyébként még mindig nincs semmilyen bútor a beépített szekrényen kívül.)

8 hozzászólás »

CBD

A napokon át tartó semmittevésnek úgy döntöttem, ma véget vetek. Persze ennek a fő oka nem az, hogy bármi problémám lenne az otthon tespedéssel, sokkal inkább a bűntudat hajtott, hogy nem tudok mit írni 🙂

Felkerekedtem hát, és összeszedtem pár intézni valót, hogy legyen valami okom a kirándulásra. Bank, posta, teljesen átlagos dolgok, ha az ember él valahol, mégis különleges, ha csak látogat valahova. Tegnap este ugyanis kaptam egy emailt, hogy megérkezett a bankkártyám a bankba – mellesleg 3 munkanap alatt, az eredetileg ígért 5-7 helyett. Úgyhogy befáradhatok érte.

Egy másik régi adósságomat is le akartam tudni, mégpedig a képeslapok feladását. Igazából ezeket már rég megvettem, csak hát a lustaság… Szóval csütörtök este erőt vettem magamon, és megírtam, megcímeztem őket, hogy pénteken feladhassam. Szóval így kerültem a CBD-be.

A CBD, vagyis Central Business District Sydney üzleti negyede a belvárosban, a központi pályaudvartól északra dekszik, és majdnem az öbölig húzódik.

Gyakorlatilag ez az a hely, ahol lenni kell. Itt vannak a fontos tárgyalások, a legmenőbb helyek és a legdrágább márkák. Ha az ember Guccit, Armanit, Tiffanyt, Jimmy Choot, vagy valami hasonlót keres – és miért tagadnánk, hogy milyen fontos ez egy turistának 🙂 – akkor azt biztos itt találja meg. Észak-déli irányban átsétálhatunk rajta a George streeten vagy a Pitt streeten, mely egy részen bevásárló-sétáló utcává változik, tele régi és új épületekkel, kávézókkal és butikokkal. Ha egy kicsit megpróbálunk kiszakadni a felhőkarcolók közül, könnyen a Martin Placen vagy a Hyde Parkban találhatjuk magunkat. Előbbi a negyed egy különösen tágas tere, mely a város jellegét követve lépcsőzetesen terül el, összekötve a magasabban fekvő Sydney Hospitalt a George Streettel.

Ez az a negyed, ahol az ember mindent elintézhet. Bankfiókok, posták, a bíróság egyik épülete, megannyi toronyház ki tudja milyen irodákkal, és számos bevásárlóközpont várja a sikeres és elfoglalt üzletembereket. Itt fényképeztem első napjaim egyikén azt a képet, amikor öltönyös apukák ebédidőben csokitojásért álltak sorban a gyerekeiknek.

Természetesen a negyed nem csak a helyieket, a turistákat is vonzza, így az utcák általában  tele van emberekkel. A mai nap még fokozottabb volt a helyzet, ugyanis ma volt az őszi szünet utolsó napja, így a gyerekek szüleikkel járták a belvárost néhol édességért vagy egy új ruháért kérlelve őket.

Az egész CBD-t kiismerni kicsit több idő, mint amennyit én ott töltöttem. Kívülről kevés épület árulkodik róla, hogy mit rejt belül, így csak a szerencse kérdése, hogy mikor talál rá az ember a negyed azon arcára, amit tulajdonképp keres. Nekem ez tetszett benne a legjobban.

Hozzászólás »

Új élet Svédországban

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Travel Sandwich

Travel, photography, and the stories in between

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

The eccentric Cook

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Kate Kendall

Entrepreneur and writer ✈️

pappito.com

Új-Zéland

Subdimension

From beyond

bandirepublic

autók, cola, rock ‘n roll, zen és intergalactic

bezzeg a svédek!

bandirepublic a svéd királyságban

%d blogger ezt kedveli: