Ausztráliába mentem, majd jövök…

blog a kivándorlásról – azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Vivid Sydney

Múlt héten kezdődött és kb. jövő hét végéig tart a fények, ötletek és zene fesztiválja, a Vivid Sydney. A pénteki megnyitó után ezen a héten a kulturális és interperszonális feltöltődés volt soron, de minderről a maga idejében.

Pénteken a fesztivál nyitónapján részben ismerősökkel megbeszéltük, hogy találkozunk a Circular Quay-nél, mivel ott illetve a Rocks környékén koncentrálódik a Vivid Sydney legnagyobb része. Én már délután 5 körül ott voltam, lévén semmi más dolgom nem volt, meg aztán úgy voltam vele,  hogy előbb egyedül körülnézek, aztán majd csatlakozom a többiekhez.

A Circular Quay-nél sok különös installációra illetve szoborra találtam, egy részük már világított, mozgott, működött is, míg mások valószínűleg várták a naplementét. Az egész környék egyébként fantasztikus volt, mindenhol színes fények és installációk, zene és rengeteg ember mindenfelé.

Ahogy besötétedett, 6-kor elkezdték a vetítéseket is. Az Operaházra egészen különleges showt készítettek, 3D hatású épületvetítéssel azt az illúziót keltették, hogy az épület összedől, de volt amikor különböző alvó emberek forgolódtak rajta, mint valami hatalmas párnán. Eszméletlen volt tényleg, érdemes videón megnézni – bár élőben azért jobb volt.

Persze még számos épületre vetítettek, a kortárs művészetek múzeumára, a vámházra, stb., mindegyik nagyon-nagyon látványos és érdekes volt. Sajnos közben a levegő eléggé lehűlt, így vettem egy forró csoki a Hungry Jack’s-ben (Burger King itteni neve). Fölslattyogtam vele az emeletre, és rögtön felvillanyozódtam, mert az emelet ablakán keresztül premier plánban lehetett látni a Custom’s House fényeit, tömeg és kitakarások nélkül, ráadásul melegben.

Utána persze találkoztam az ismerősökkel, és csináltam pár képet az esti sötétben világító installációkról, például a műanyagkannákból épített igluról, vagy a klímaváltozást szimuláló lufis szerkezetről.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A héten pedig az Apple Store-ban jártam, a nagyban, ami a George Streeten van. Itt is rengeteg programot rendeznek a Vivid Sydney keretén belül, beszélgetéseket, előadásokat, ilyesmiket. Én egy olyan eseményen vettem részt, aminek a címe Etsy, Technology and Local Artists volt, és azt próbálta bemutatni, hogy hogyan használják a helyi művészek, designerek a technológiát a saját művészetükben. Jó, kicsit többre számítottam, mint ami lett belőle, mert lényegében ők a technológia alatt csak az internetet és a social networkinget értették, de azért jó volt. Például volt egy csaj, aki textíliákra tervez különböző designokat, majd megszitázza az anyagokat. Itt a szita most nagyon megy, rengeteg ilyen terméket láttam Etsyn. A másik művész meg ékszereket készít, na ő azért tényleg tud valamit, nagyon jópofa és kreatív dolgokat láthattam tőle.

Ma pedig kivételesen kihagytam a piacot – anyagi és egyéb megfontolásokból. Helyette inkább a SPARC kiállításra izzítottam, mert úgy meg volt hirdetve hogy ilyen meg olyan kreatív meg szuper installációk, stb. Őszintén, nekem a Marking Time sokkal jobban bejött, de mivel ez is az MCA-ben (Museum of Contemp. Art) volt, ezért elmentem. Kicsit csalódtam, de legalább még egyszer be tudtam lesni a kedvenc kiállításomra, és lefényképeztem az egyik kedvenc installációmat Jim Campbelltől. Ő nem csinált mást, mint vett egy csomó fehér ledet, és sorban fellógatta őket. A turpisság ott van a dologban, hogy úgy vezérli őket, hogy a falról visszavert fény távolabbról nézve fekete-fehér képet ad ki, ráadásul ez ugye időben változtatva mozgókép lesz. Ő így mutatja meg a világnak a saját gyerekkori felvételeit.

1 Hozzászólás »

The Rocks

Múlt hét csütörtökön délelőtt Sydney belvárosának északi részén jártam, olyan szép idő volt, muszáj volt sétálnom egy kicsit. A Circular Quay-től indulva hamarosan a The Rocksnál kötöttem ki, ami Sydney legrégebbi negyede. Ez a rész, mely hagyományosan az öböl egy rakpart szerű részét jelenti, ma már csak inkább történelmi jelentőségű, illetve turistalátványosság, kétlem, hogy bárki bármit itt pakolna ki a hajójából.

Tulajdonképpen a Circular Quay és a Harbor Bridge közötti részen láthatjuk azokat a régi épületeket, ami hagyományosan ehhez a körzethez köthetők. Ha a rakparttól kicsit eltávolodunk, de még mindig a fent említett két hely között maradunk, ugyanúgy a Rocks negyedben vagyunk.

Amikor először hallottam erről a helyről, nem teljesen értettem, hogy akkor most ez egy hely, vagy egy látványosság, vagy egy negyed, vagy micsoda. Igazából mindegyik, mert nevezhetjük egy nagyon pici negyednek is, de tulajdonképpen pár utcányi helyről van szó. Ha a legszűkebb értelmében vesszük, akkor pedig a régi raktárépületek előtti rakparti / sziklás részt hívják The Rocks-nak.

Ami szép ebben a környékben, hogy láthatunk több régi épületet is, és a régi alatt az 1700-as, 1800-as éveket értem. Ráadásul kőépületek, tehát van egy kis európai. klasszicista jellegük, ami kellemes nagyon. A környéken egyébként szombat reggelenként kirakodó vásár is van, erről már korábban írtam, az is jópofa.

Hétköznap pedig a galériákat nézhetjük meg, ugyanis rengeteg művészeti galéria van itt. Gyakorlatilag az egyik utcában, ahol sétáltam, majdnem mindegyik kapualj egy galériáé volt. Festőművészek, grafikusok, szobrászok önálló galériákat tartanak itt fenn, ami egyrészt jó a turistának, mert mégiscsak ingyen művészet, másrészt meg csak jó a festőnek is, mert itt árusítja is a műveit. De láttam olyan galériát is, ahol aboriginal művészek alkotásait lehetett megvenni. Nekem nagyon tetszenek az aboriginal festmények, de sajnos nem lehet őket lefényképezni, ez olyan kicsit vallási dolog. Nagyon-nagyon jópofák és szépek tudnak lenni, és látszik, hogy rengeteg munka van benne, nem csak a képen, az árán is. Egy nagyobb kép, mondjuk 50×70-es könnyen érhet $1000-t, de nem ritkán inkább $2000-et, és a még nagyobb, egész falat betöltő alkotások ára is igen borsos, akár a $10,000 dollárt is elérheti. És csak egy kis utcai boltban voltam.

1 Hozzászólás »

Új élet Svédországban

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Travel Sandwich

Travel, photography, and the stories in between

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

The eccentric Cook

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Kate Kendall

Entrepreneur and writer ✈️

pappito.com

Új-Zéland

Subdimension

From beyond

bandirepublic

autók, cola, rock ‘n roll, zen és intergalactic

bezzeg a svédek!

bandirepublic a svéd királyságban

%d blogger ezt kedveli: