Ausztrália bizony messze van. Néha azért megrökönyödöm rajta, amikor erre páran rácsodálkoznak. Itt máskor vannak az évszakok és a napszakok is pont ellentétesen alakulnak, ezért nem ritkán kapok olyan visszajelzéseket, hogy ja, tényleg, nálatok most este van. Vagy ja tényleg, nálatok most jön a tavasz! De jó neked!
Nos, azért nem eszik olyan forrón a kását, például az nem sokaknak jut eszébe, hogy már október van, és még nem volt idén se tavaszom, se nyaram, szóval az első igazán jó időt, mint amilyen most jön, vagy már van, azt utoljára majdnem másfél éve éreztem. A sydney-i időjárással kapcsolatban is eddig kicsit téveszmében éltem, valahogy azt hittem, hogy itt milyen meleg van állandóan, aztán télen igenis volt, amikor fáztam. Két-három hete pl. havazott NSW-ben, ezt elvileg az origo is megírta, csak azt felejtették ki a történetből, hogy 1000 m magasan, a hegyekben. De mindegy is, nem olyan lényeges.
Azért az meglepett, amikor a lakótársam tegnap említtette, hogy jégeső volt a városban, ami azért itt se gyakori, de néha előfordul. Kicsit elcsodálkoztam, hogy itt, Sydneyben, jégeső? Igen, mondta, nem túl gyakori, de azért jó párszor előfordult már. Szóval az általános “ez tuti egy mediterrán hely” megítélésből kezd formálódni a véleményem egy “óceáni, kicsit kontinentális beütésű” időjárású véleménnyé. Ami rendben van, ehhez kell, hogy az ember sok időt töltsön itt. De elvileg idén forró nyarunk lesz, és egy barátom szerint még egy hónap és mehetünk fürdeni.
A távolság másik velejárója az időzónák eltérése, ami még mindig meglep egyeseket. Tudom, hogy ha belegondolnak, akkor ők is rájönnek, hogy mikor mennyi az idő, csak egyszerűen sokaknak nem jut eszébe elsőre. Érdekes, hogy én hozzászoktam, hogy tudom, mikor mennyi idő van Budapesten, a sok hónapnyi kommunikáció és a netes szféra kapcsán. De egy pár hónapja volt ebből egy kisebb afférom, mert az illető azonnali választ várt volna a kérdésére, csak arra nem jött rá, hogy itt hajnali 3-4 óra volt, egy hétköznap, én meg álmomban ha akartam se tudtam volna kitalálni, hogy mit szeretne.
Valahogy mégis, igazán nekem az furcsa, ahogy különbözőképp viszonyulunk ehhez a távolsághoz. Nekem valahogy nem tűnik olyan messzinek Magyarország, persze ésszel tudom, hogy kb. pont a világ másik fele, de az internet, az ismerősökkel való napi kapcsolat, a hírek, a blogok, a facebook valahogy mind összeköt mindennel, amit ott hagytam. Ha azt nézem, hogy emellett például 2-3 órát töltök hétvégén utazással, hogy egy barátommal találkozzak, akkor igazából a korábbi kényelmes életem tűnik kicsit furcsának. Persze Pesten is volt, hogy ingáztam, és reggel egy órát ültem a dugóban, de mégis, ott valahogy kisebb távolságnak tűnt az egész. Nem tudom biztosan, hogy ezt csak beképzelem magamnak, vagy valóban így van, de gyanítom, hogy Pesten nem tettem meg 40-50 km-t (oda-vissza) egy találkozó kedvéért.
Nem csoda ezek után, hogy sokan eléggé elszigetelődnek a várostól és a városi élettől itt Ausztráliában illetve Sydneyben. A külvárosokban sok minden szebb és jobb, mint a belvárosban, például a tengerpart, a strandok, a kis boltok, fesztiválok, vásárok, és még az árak is alacsonyabbak lehetnek. Ha meg valami intézni valójuk van, egy-két óra alatt fent vannak a Cityben, így igazából állandóan úgy tudnak élni, mintha nyaralnának. Kell ennél több? Pont mint a mesében.