A-ból B-be Sydneyben

A helyi tömegközlekedés nem csak, hogy másabb, mint a budapesti, de még kerületenként és társaságonként is hatalmas különbségek vannak. A BKV-val ellentétben ugyanis, talán Sydney mérete miatt, nem egy társaság üzemelteti a szolgáltatást, hanem több társaság karöltve. Általában elmondható, hogy az egyes társaságok elég ügyesen hangolják össze a járataikat, ezert nem is tűnt fel az első hetekben, hogy ennyire komplex lenne a rendszer, bár azért a különböző színű és típusú buszok gyanúsak voltak.

Sydneyben három fajta tömegközlekedési eszköz elérhető, a villamos, vagyis light rail, a busz, és a vonat. A vonat érdekes módon nem csak egyértelműen vonat funkciót lát el, hanem egyben metró és HÉV is, tehát közlekedik a belvárosban a föld alatt nagy járatsűrűséggel és sok, egymáshoz közeli megállóval, valamint az egyes suburbökbe is jár a belvárosból kicsit ritkábban, és itt mar a megállók közötti távolságok is nagyobbak. Természetesen a központi pályaudvarral pedig indulnak vonatok 50-100 km-re is, úgymond vidékre, de ha a megfelelő vonatvonalon lakunk, ezeket elcsíphetjük anélkül is, hogy be kéne jönnünk a varosba. Az egyes vonatvonalak sugárirányban találkoznak a belvárosban  a Central Station-ön vagy a Town Hall-nál, de bizonyos esetekben egy külsőbb állomáson is átszállhatunk egyik vonalról a másikra.

A buszok ezzel ellentétben kicsit bonyolultabban működnek  ezek biztosítják ugyanis azon területek lefedettséget, ahol jellemzően nincs vonatállomás 1-2 km-es körzeten belül. Ha az ember egy ilyen helyet szeretne elérni a belvárosból  általában a következőt kell tennie: felül egy vonatra a Centralnál, elvonatozik egy nagyobb állomáshoz  ami a kinézett hely 3-5 km-es körzetén belül van, és onnan szinte biztosan (99%) talál olyan buszt, ami leteszi a célállomástól max. 10/15 percnyi sétára.  Ha pedig szomszédos kerületek között kell közlekednie ahol a vonatvonalak nem találkoznak úgy (lévén sugaras elrendezésűek), akkor két busszal általában elég jól elérhető az állomás, az átszállás pedig ismét az említett nagyobb vonatállomáson történik.

A bejegyzés apropója pedig, hogy leven, hogy tavasz van, újra elkezdődtek a vonatfelújítási munkalatok a varosban. Nem tudom, itt a tél miért jelent gondot, de hát végülis ők tudjak, mindenesetre legalább hétvégére időzítik őket. Így is minden hétvégére jut valami munkalat, amikor egy vagy több vonatvonal nem közlekedik részlegesen vagy teljes hosszában. Lehet, hogy otthon teljesen ki lennek akadva, ha a 3-as metró egy egész hétvégén nem járna  itt azonban eleg jol megoldjak ezt a problémát és emiatt egyáltalán nem frusztráló, bar tény, hogy egy kicsit kellemetlen.

Két hete a lakhelyemhez közeli vonatvonal egész hosszan végeztek a munkalatokat, vagyis egyáltalán nem járt  Ráadásul az eső is esett, így kicsit szorongva buszoztam az állomásra, hogy most hogy is jutok be akkor a városba. Szerencsére semmi okom nem volt az aggodalomra, ugyanis nagyon jól megoldotta a társaság a logisztikát. A dolog ott kezdődik, hogy mindenkit nagyon részletesen és segítőkészen tájékoztatnak a helyzetről, és hogy milyen megoldásokat választhat az utazó helyette. Minden érintett állomáson van legalább egy, de inkább több, nagy sárga tábla, ami a vonatpótló buszhoz (train bus) navigál, ezek opciónként eltérnek. Vannak általában expressz buszok a nagy állomásokra, limited stop jelzésűek melyek nem minden helyen állnak meg, és persze vannak a minden egyes kis megállóra kitérők is. A buszokat olyan ügyesen keverik, hogy elég jó járatsűrűséggel könnyen és a fennakadáshoz képest gyorsan elérhető a kívánt állomás.

Ha ez nem lenne elég minden állomáson van legalább egy, állomás méretétől függően több láthatósági mellényt viselő ember, aki csak azért van ott, hogy útbaigazítsa azokat, akik a) vagy nem tudnak olvasni, b) vagy nem tudjak értelmezni a totál logikus táblákat, c) szimplán lusták vagy nagyon sietnek (Hétvégén. Itt Ausztráliában .. ugyan mar.). Az elso kettoben lehet valami, mert az angolul beszélő és író-olvasó emberek aranya itt Sydneyben, hat, szerintem kisebb, mint elsore gondolna az ember. Szóval ezek a nagyon kedves sárga ruhás segítők hatalmas türelemmel és elég jól szervezetten igyekeznek minden nehézségtől megszabadítani az utazót, ami pláne jó érzés.

A rossz idő miatti aggodalmam pedig szintén felesleges volt, hiszen a cityrail gondolt erre is, a megállókba sátrakat állítottak fel, hogy legyen mi alá beállni, ha eleredne az eső.

Kétségek

Essen most szó arról a pár dologról, amit otthonról én is máshogy gondoltam, és valószínűleg sokaknak újdonság lesz. Mert Ausztrália messze van, nem csoda, ha sokan azt hiszik, le kell mondaniuk egy-két otthon alapvetőnek számító dologról. Meglátjátok, nem teljesen van így.

Az egésznek az az apropója, hogy pár hete Anyukám megkérdezte, mit vacsoráztam, és mondtam, hogy túrós-tejfölös tésztát. Ezen aztán nagyon elcsodálkozott, és rákérdezett, hogy ott van tejföl? És túró is?

Túró és tejföl Ausztráliában

Természetesen van mindkettő, sőt, választék is van bőven. A legjellemzőbb márkák a Dairy Farmers, a Weightwatchers és a Bulla, plusz a Coles és a Woolworth sajátmárkása. Ezek között is vannak különbözők, zsírszegény meg satöbbi. Mint otthon is, mindegyiknek kicsit más az íze, én valahogy otthon a Bakonyt csíptem, azt hiszem. Szóval érdemes többel kísérletezni, én eddig a Dairy Farmerst, a woolisat és a coles sajátmárkását próbáltam, az utóbbi volt a befutó. Ez állagra is ízre is akár otthoni is lehetne, a többi inkább csak utánzat.

Túróból csak kettőt próbáltam, a Dairy Farmerst meg a Coles hidegpultjából a Farmer’s cottage cheese-t, ez utóbbi állagra és ízre szintén hasonló az otthonihoz, bár nem a “házihoz”, hanem inkább a bolti előrecsomagolt változathoz. Tehát állagra egy kicsit lágyabb és kevésbé darabosabb, de pont jó lesz a hétre tervezett túrógombócomhoz.

Ha már túrógombóc, természetesen a zsemlemorzsa, gríz szintén adott, nem tudom, ez mennyire triviális. Amit én használok grízt, annak egy kicsit másabb az állaga, mert selymesebb, és például nekem így jobban ízlik belőle a tejbegríz, mint az otthoniból, de biztos találni rusztikusabbat is, ha valaki kicsit keresgél.

Ami a zöldségeket és gyümölcsöket illeti, mindig minden van, csak az árak változnak. A szokásos otthoniakhoz ráadásul csatlakoznak a környék különlegességei is. De visszatérve az otthoni ízekre, a hagyma ugyan nem makói, de van egy csomó fajta, bár a paradicsomnak most nincs annyira itt szezonja, de ki lehet fogni finomat, és paprikából is van ezer féle. Az utcámban például kápia paprikát láttam a minap.

Kápia paprika Mortdale-ben

A kenyér egy másik kényes téma szokott lenni. Ha valaki csak a szupermarketben keresgéli a jó kis Erzsébet kenyeret, ne is várjon csodát. De ha benéz egy-két kisebb pékségbe, vagy előtte célirányosan tájékozódik itteni magyaroktól, hogy a környékén hol lehet finom kenyeret venni, akkor természetesen van az is. Választék szintén minden mennyiségben, nekem a helyi péknél a “bécsi” kenyér tetszik. Ha valakinek egyik se nyeri el a tetszését, akkor persze vehet egy kenyérsütőgépet a dagasztáshoz, és sütheti maga. Így még talán olcsóbban is kijön.

Kenyérválaszték a helyi péknél

Ami a húsárut illeti, ott azért vannak vad dolgok. Alapvetően a húsokat itt máshogy porciózzák az ausztrálok, erről korábban írtam is. Ha valaki az autentikus európai szabványt szeretné megkapni, akkor a helyi lengyel/szerb/egyéb kelet-európai henteseket kell megkeresnie, ott pedig még kolbászt és mindenféle felvágottat is kaphat. De mondjuk speciel a kolozsvári szalonnáért elég a Woolworthbe elmenni, Alexandra tippje alapján.

Szalonna Alexandra ajánlása alapján 🙂

Vannak a speciálisan európaiakra kihegyezett delik is, amik egy vagy több ország termékeit kínálják. Ezekről az itt élők folyamatosan tapasztalatot cserélnek, ki nem merülő téma, hol lehet éppen piros paprikát, piros aranyat és hasonlókat beszerezni. Itt Sydneyben például a Kemeny’s az egyik legismertebb ilyen bolt, ahol az alapanyagok mellett remek borokhoz is hozzájuthatunk.

Glebe marketi reggeli

Aki pedig mellőzni szeretné a sütés-főzést, és mégis ragaszkodik a hazai ízekhez, annak is vannak opciók. Ha lángost vagy jó kis tyúkhúslevest enne grízgombóccal, ott a 21 espresso Double Bayen. Kürtős kalácsért pedig szombat reggel a Glebe marketre kell menni, ott sütik frissen, helyben.

Ha netán valakinek kétségei lettek volna azzal kapcsolatban, hogy vajon az otthoni ízekről hogy fog majd tudni lemondani, remélem sikerült eloszlatni őket. Nem kell lemondani semmiről. Bár Ausztrália messze van Magyarországtól, de azért nem egy másik bolygó. Van minden. Egy városi legenda szerint Melbourne-ben valaki még házi túró rudit is árul…

lángos a 21-ben

Ha Sydney Budapest lenne…

Valaki megkérdezte tőlem a minap, hogy ha Budapesthez kéne viszonyítanom Sydneyt, melyik környék minek felelne meg. Ahogy jobban belegondoltam, az eddigi tapasztalataim alapján egyes kerületek többé-kevésbé elég jól megfeleltethetőek bizonyos otthoni helyszíneknek, és ezért gondoltam megosztom, hogy a nevek mellé érzetet tudjatok társítani.

Sydney a Wikipedia szerint 23-szor akkora, mint Budapest,  ezt nyilván az agglomerációval együtt értik Sydney esetében, mert a belváros csak 25 km2. A várost kettészeli a Paramatta-folyó torkolata, északi és déli részre. A folyó torkolata elég széles már a belvárosi részen, ezért amikor öbölről és tengerpartról írok, néha igazából a folyó partjára gondolok, de igazából sosem figyeltem, hogy hol sós a víz.

Az északi rész kicsit olyan, mint Buda. Az ingatlan árak magasabbak, a közlekedés inkább kocsival kényelmes, de reggel egy halál végigülni a dugót a belvárosba. Hegyes-dombos-völgyes vidék, gyönyörű környezettel és sok családi házzal. Az itt élők általában a jobban keresők közé tartoznak, ezért nem ritka a saját hajó vagy drágább autó.

A déli rész ezzel szemben nagyon sokszínű, inkább Pestnek felel meg. Síkabb a terület, mint az északi részen, van olcsóbb és drágább környék is, az összetétel legalább annyira változó, mint Pesten. A kulturális programok, a látnivalók, a nyüzsgő belváros sok embert kötnek ide, és általában a frissen érkezettek is ezt a részt ismerik meg először. A CBD területe körülbelül a pesti V. kerületnek felelhetne meg, lehetetlen a parkolás és aranyárban mérik, mégis, ha valamit itt kell elintézni, muszáj bejönni a belvárosba. A tömegközlekedés itt sokkal célrevezetőbb, sokan lerakják a kocsijukat egy peremterületen, és egy expresszel 20-30 perc alatt bevonatoznak, hogy napközben ne kelljen parkolást fizetni.

A vonatok két csomópontba érkeznek, az egyik a Central, vagyis a központi pályaudvar. Ebből a szempontból ez olyan, mint a Nyugati, sok közlekedési lehetőség kapcsolódik egy ponton. Az épületek ugyan nem, de az átmenő forgalom abszolút emlékeztet az otthoni élményekre, csúcsidőben tömeg, de ha egyik pontról akarsz eljutni a másikra, nagy valószínűséggel érinted.

Egy megállóval feljebb a Town Hall található, ami tipikus Deák, ha a belvárosba mész, itt szállsz le, ha át akarsz szállni, itt is megteheted, és ha ügyintézni jöttél, akkor ez a te helyed. Rengeteg egyéb lehetőség gyűrűzik a környékén, vásárlás, étel-ital, üzletek és cégek találhatók itt. Ha gyalogosan közlekedsz a környéken, biztos érinted, ez az a hely, amin mindenki áthalad. Ha találkozót beszélsz meg, valószínűleg vagy itt, vagy északabbra a CBD-ben beszéled meg, mert gyorsan és könnyen elérhető minden.

A látványosságok tekintetében nekem a Domain olyan, mint a Margitsziget. A nagy rétre sokan kijárnak pihenni, piknikezni, sportolni, könnyű elérni napközben is, és kis nyugis zöld sziget a belvárosban. Bár ilyen alapon a Városligethez is hasonlíthatnám, a Galery of NSW miatt. A Rocks nem pont ugyanolyan, de talán kicsit hasonló a Vörösmarty tér-Ferenciek tere és a Duna közötti részhez. Kis utcák, boltok, galériák, ételbárok, sok különböző apróság teszik különlegessé ezt a részt.

Ha a többi belvárosi részt nézzük, a Haymarket, mely nem messze található a a Centraltól, egy olyan piac illetve bevásárló központ, ami engem a Vásárcsarnokra emlékeztetett. Van itt minden, zöldség-gyümölcstől kezdve a húsokon át a kedves turista megtalálja a kötelező szuveníreket is, és mivel a Kínai negyed közepén van, bóvli és kevésbé igényes ruhákból, kacatokból is van bőven kínálat.

Budapesti látványosságok Sydney belvárosára vetítve 🙂
Térkép forrás: seeksydney.com

Lakhatás szempontjából a Central és környéke olyan, mintha valaki a 7-8-ik kerületben lakna a Nagykörút mentén. A közlekedés kiváló, de a többi részhez viszonyítva hangos és kicsit koszos. A lakásokban nagyon nagy a szórás, de általában az jellemző, hogy elég drága és lepukkant helyeket lehet bérelni, ami viszont szép és jó, azt csillagászati árakon mérik. Nem véletlen, hogy a diákok, bevándorlók bérelnek szobát ezekben a túlzsúfolt, többemeletes bérházak lakásaiban.

Ha egy kicsit eltávolodunk a belvárostól, több érdekes negyedet is találunk. Newtown például nincs nagyon messze a belvárostól, ez a környék olyan, mint Pesten a Gozsdu udvar környéke. Most épp nagyon felkapott, rengeteg fiatal lakik itt. A főutca akár Király utcának is beillik, a környéken rengeteg a kávézó, étterem, dizájner bolt. Izgalmas és pezsgő negyed, a házak általában régiek, de belülről többet felújítottak. A közlekedés szempontjából közepesnek mondható, kocsival reggel dugó van, vonattal könnyen be lehet jutni a központba, szóval ez amolyan átmenet a messzi és közel között.

Glebe, ahol korábban laktam, kicsit Ráday utca környéke. Vannak éttermek és kávézók, de nem olyan menő, mint Pesten az V. kerület. Árban is ehhez viszonyultan olcsóbb, mint Newtown, és vannak nyugisabb részei is, mint mondjuk Glebe Point, ahol laktam. Itt már találkozik az új és a régi, laknak itt fiatal diákok és friss házasok, vannak kis családi házak és nem túl régi bérházak. Nekem egyébként szimpatikus volt, mert vannak parkok is, bár a közlekedés kicsit nehézkesebb, hiszen csak busszal lehet bejutni a központba.

Körülbelül innen indul egyébként a Paramatta Road, ami kifelé visz a városból, és egy az egyben Hungária. Teljesen mindegy, hogy helyenként 2-szer 4 sávos, reggel úgy be van dugulva, hogy az ember az összes haját kitépi, mire bejut rajta. Van, amikor egy szakaszt megtenni 16 perc, ha nincs forgalom, máskor meg 1-1,5 óra. Persze a lámpák és a keresztező forgalom se segít a helyzeten.

Ashfield és Burwood eléggé lehangoló környék, itt főként bevándorlók laknak, ázsiaiak és mindenfélék. Elég koszos környékek, kicsit lepukkantak. Már az a kategória, ahonnan a közlekedés a belvárosba már nekem problémás lenne, de még csak nem is szép vagy jó, amiért megéri itt lakni. Ez a rész talán Kőbánya, (annak a kevésbé szép része), nem túl új építésű házak, nincs semmi érdekes, csak az lakik itt, akinek oka van rá. Például a környéken dolgozik és nincs lehetősége vagy nem akar szebb környéken lakni.

Strathfield nekem kicsit olyan, mint Újpest. Messze van igazából mindentől, és elég változatos. Alapvetően semmi extra, de ki lehet fogni szép lakásokat, mert sok új ház épül itt. Ha az ember egy új építésű ingatlanban lakik, azt sokkal olcsóbban megússza, mint a belvárosban, csak ezért be kell vállalnia  kevésbé vonzó környéket. Az északi részén van családi házas övezet is, ami úgy-ahogy akár szépnek is mondható. A belvárosba vagy gyorsvonattal juthatunk be innen, vagy végigüljük a dugót a Paramattán.

Ahol most lakom, Mortdale olyan, mint Pestszentlőrinc/Pestszentimre. Innen az ember nem járkál be csak úgy a belvárosba, hacsak nincs ott dolga. Viszont minden adott az élethez, kellemes környezet, kielégítő mennyiségű és minőségű szolgáltatások, és persze lokál patriotizmus. Kellemes, hogy itt mindenki ismer mindenkit, az emberek kedvesek és nyitottak az újonnan érkezők felé. Családi házak és pár emeletes ház is található itt, az árak konszolidáltak, és abszolút nyugis környék.

Hurstville pedig a déli rész Kőbánya-Kispestje, ide futnak be a buszok, és itt szállhatunk át a vonatra, ha a belvárosba mennénk. Nekem Hurtsville kicsit kevésbé volt szimpatikus eddig, mint Mortdale, több a bevándorló és a környék sem olyan szép. A közlekedés viszont jobb, és a környék bevásárlóközpontja is itt van. Szóval bizonyos szolgáltatások jobban elérhetők itt, de én inkább buszozok pár megállót a bevásárlásért, mint hogy ott lakjak.

Ezek persze saját benyomások, és nem kell a saját véleményemen megsértődni senkinek, én szerettem Budapest egészét és többnyire szeretem Sydneyt is. A fentiekben tehát nem ítélkezem egyik környék/kerület felett sem, csak leírtam, én hogy látom. Persze mindenki majd kialakítja a saját nézőpontját az ügyben 🙂

Forrás: johomap.com

Az a fránya időeltolódás

Tegnap este egy ismerősöm olyasmire világított rá, amire igazából előbb is gondolhattam volna, de valahogy elkerülte a figyelmem. Nem csupán arról van szó, hogy itt Ausztráliában X óra az időeltolódás Magyarországhoz képest, ó, ennél azért jóval bonyolultabb a történet.

Kezdjük ott, hogy ugye mivel Ausztrália elég nagy, itt is több időzóna van. Az időzónák területenként illetve államonként változnak, az alábbi térkép szerint:

Itt ugye a UTC szerint jelölték az eltérést, ami az egyezményes koordinált világidő, vagyis többé-kevésbé a greenwichi középidő (illetve annak leszármazottja, de ez most a történet szempontjából mindegy). Ez a fenti térkép még abszolút érthető és elfogadható, automatikusan következik belőle, hogy akkor, ha Magyarország +1 óra, Sydney meg +10 óra, akkor a két hely különbsége 9 óra, tehát ha ti reggel 9-kor felhívtok engem, én este 6-kor fogom felvenni a telefont. Így van, ugye? Nem egészen.

A történet ugyanis bonyolódik. Mivel Ausztrália a déli féltekén van, ezért itt pont fordítva vannak az évszakok. Nekem eddig csak az a láncszem maradt ki, hogy ezért a nyári időszámítás is máshogy van, tehát borulnak egy kicsit az időeltolódások. Hogy a dolog ne legyen egyszerű, nem minden állam illetve terület tartja ezt a hóbortos szokást, mint a nyári időszámítás. Nyáron így változik az időeltolódás:

Ha még mindig nem vesztettétek el a fonalat, azért tudom még tetézni. Nevezetesen azzal, hogy itt bizony nem pont akkor van a váltás a téli és nyári időszámítások között, mint Magyarországon. Így lehetséges, hogy ha ti reggel 9-kor felhívtok engem, akkor lehet, hogy én este 5-kor, 6-kor vagy 7-kor veszem fel a telefont. Na, ez milyen?

Lássuk csak kicsit pontosabban.

Amikor itt tél van, mint például most, Magyarországon nyár. A magyar zóna miatt a középidőhöz képest 1-el kevesebb, nyári időszámítás miatt meg plusz még 1 órával kevesebb van ott, itt meg standard van, ezért a helyes számítási mód: +10-1-1=+8 óra. Tehát ha reggel 9kor hívtok, itt délután 5-kor veszem fel a telefont.

Amikor jön a tavasz Ausztráliában, október 7-ikén majd előre kell állítanom az órámat, egy órát vesztek majd ilyenkor. De mivel még Magyarországon a nyári időszámítás lesz érvényben, ezért az időeltolódás +11-1-1=+9 óra. Ekkor a reggel 9-es telefon este 6-kor talál majd meg.

Ahogy Magyarországon beköszönt a tél, és az ország áttér a téli időszámításra, az eltérés a középidőhöz képest +1 óra lesz. Itt Ausztráliában marad a nyári időszámítás egészen márciusig, ezért az eltérés a két hely között: +11-1=+10 óra.

Március vége és április eleje között pedig az a szituáció áll elő, hogy a magyar időszámítás már nyári, és még az ausztrál is – ez naptári évtől függően 5-7 napra igaz egy évben. Ekkor az időeltolódás Budapest és Sydney közt +11-1-1=+9 óra.

Ne is menjünk bele, mi van a többi államban, ahol vagy van nyári időszámítás, vagy nincs, vagy ugyanakkor van átállás, mint Sydneyben, vagy nem. A legegyszerűbb dolog ezentúl, ha fel akartok hívni valakit Ausztráliában, az, ha kiguglizzátok az adott város helyi idejét. Ez a leggyorsabb módja, hogy megtudjátok, mennyi is az aktuális időeltolódás Magyarország és az adott ausztrál térség között.

Mit vigyek magammal a kivándorláshoz?

A 10 legfontosabb dolog, amit tilos kifelejteni a poggyászból, ha az ember egy új világban készül letelepedni

Április elején érkeztem Ausztráliába, és az első hónapok alapján az alábbi tárgyakat találtam a legfontosabbnak:

1. Laptop

Enélkül meghaltam volna!!! Komolyan, valószínűleg tényleg a legfontosabb tárgy most az életemben. Kommunikációhoz elsődleges, email, skype, üzenetváltás mind az otthon maradtakkal, mind az itteni új ismerősökkel. A mindennapi élethez is nagyon fontos, a közlekedés megismeréséhez, ha az ember el akar jutni A-ból B-be, felmegy a cityrail oldalára. Vagy ha szállást keres, legyen az egy hostel vagy egy albérlet, ezt mind neten teszi. A munkakereséshez, az állásportálokhoz, a cégek honlapjához mind-mind internet, na meg persze egy számítógép kell. Emellett persze ha önéletrajzokat kell gyártani, vagy valamilyen gyors designt/dokumentumot összedobni, vagy bármi munkához kapcsolatos dolgot kell létrehozni, általában kell hozzá a gép. Ráadásul a pénzügyeimet is ezen vezetem, az irataimat, a szakmai portfóliómat, minden fontos dokumentumom digitális változatát ezen tartom. Nem számít hány kiló, vagy milyen lassú, nem indulnék el nélküle.

2. Okostelefon

Második leghasznosabb dolog 🙂 Nekem egy Samsung Galaxym van, nem a legújabb modell, de a célnak tökéletesen megfelel. Van benne GPS, egy jó kis navigációs program, a Sygic Aura. Ennek a fizetős, de elég olcsó programnak az az előnye, hogy nem kell hozzá internet, hogy különböző infókat tudjon a környékről, mert egy pakkban letölt az elején mindent a szerverről az adott országban. Ezért nagyon-nagyon hasznos, ha a városban gyorsan kell valamit megtalálni (cégek, bankok, ATM-ek, látnivalók, tömegközlekedési eszközök megállói, stb.), és persze segít, hogy ne vesszünk el a nagyvárosban. A fényképezőjével gyorsan lehet fotózni, legyen szó menetrendekről, információs térképekről vagy akár új élményekről. Email olvasás napközben is fontos lehet, és a városban sok helyen van nyílt WiFi. Letölthető rá pénzügyi segédszoftver, mint mondjuk az Expense Manager, de rengeteg helyszín illetve programspecifikus alkalmazás is elérhető.

3. Fényképezőgép

Mégiscsak egy új helyről, egy új életről beszélünk. Érdemes megörökíteni minél több dolgot, később nagyon bánnák, ha ezek most kimaradnának. A turista látványosságokat érdemes végiglátogatni, mert ha beindul a szekér, nem lesz időnk ilyesmire. Ha pedig mégsem jön össze, már lehet, hogy nem lesz rá lehetőségünk, hogy az összes látnivalót megnézzünk, amit szeretnénk. Sydneyben elég sok mindent sikerült látnom, ezekről bővebben a városnézés kategória alatt olvashattok, a fényképek pedig a facebook oldalamon elérhetők.

4. Írószer

Egy füzet vagy jegyzetfüzet, esetleg napló, A/4-es lap-ok, pár toll, vonalzó. Szintén nagyon hasznosnak bizonyultak. Van egy füzetem, amit mindenhová magammal viszek. Szerencsére ez egy olyan speciális füzet, amiben több fajta lap is van, négyzetrácsos, vonalas, sima, összevissza fűzve. Mindent ide jegyzek le, a napközbeni költéseimtől kezdve az útvonal terveken át, egyszerűen mindent! A sima lapok jók, ha egy gyors skiccet vagy térképet akarok rajzolni valamiről, a vonalasra meg minden más kerül. Néha, ha borús idő van, a GPS-em nem működik, így egy tartalék térkép a füzetben mindig jól jön. Ráadásul a füzetembe kis borítékok is vannak fűzve, ahová a bérleteket és pár blokkot gyűjtök.

5. Elegáns ruha

A jó megjelenés nagyon fontos, ha állást keresünk. Nem számít, hogy ha kicsit túlöltözünk, így is úgy is rögtön tudják rólunk, hogy nem erről a kontinensről valók vagyunk. Inkább legyünk egy cseppet elegánsabbak, mint hogy farmerben kelljen megjelenni egy interjún. Ez nem kiskosztümöt és öltönyt jelent, csak megfelelő minőségű, elegáns öltözetet, szövetnadrág inggel vagy blúzzal mondjuk. Persze ez ugye szakmánként változó, én azt írom, ami rám, mint mérnökre vonatkozik. Én szoknyával inkább nem próbálkoztam, így is elég nagy kihívás egyeseknek, hogy gépészmérnökként egy szőke, kék szemű, csinosnak mondott ( 🙂 ) lány vagyok. Persze egy fix helyen vagy szakmai eseményen már más a helyzet, de addig inkább maradok a nadrágnál. Lányok figyelmébe ajánlanám a smink cucc összepakolását is, egészen máshogy bánnak az emberrel, ha normálisan felöltözik és kicsit kifesti magát.

6. Túlélő szett

Így hívom a különböző praktikus dolgokból összeállított csomagot, amit itt nehéz lenne beszerezni az első hetekben, mert vagy nem tudja az ember, hol lehet venni, vagy nem kerül rá sor, hogy használja, de amikor kell, akkor nagyon kell, és jó, ha van. Lássuk mit raktam a túlélő szettembe: cérnák, tűk, körömvágó olló, papírvágó olló, mérőszalag, bicska, sebtapasz, hajgumi. Amit még beletehettem volna, de azóta félig-meddig pótoltam: cellux és/vagy kétoldalas ragasztó. Hasznos dolgok, nagyon, az elmúlt hetekben én mindegyiket használtam. és még csak 5,5 hete vagyok itt.

7. Gyógyszer

Bár a készlet egy részét már elhasználtam, vannak még tartalékaim. Jó érzéssel tölt el a tudat, hogy ha baj van, tudok mihez nyúlni, és nem kell rögtön orvoshoz rohanni. Főleg, hogy itt az egészségügy ugye nem olcsó mulatság, és bár van biztosításom, az általában úgy biztosít, hogy én kifizetem, majd otthon nekem kifizetik. Na hát ezért is hasznos, ha az ember feltankol otthon a legszükségesebbekből. Én otthon ezeket pakoltam be: C-vitamin (kevésnek bizonyult a pár szem, lehetett volna több), Algopirin/rubophen/aspirin általános fájdalom/lázcsippalítok illetve gyulladáscsökkentők, mindenkinek ízlése szerint, én már nem emlékszem melyiket hoztam, és az első hétvégi megfázásomnál már el is használtam őket. Egy doboz cataflam fogfájásra és egyéb nagy fájdalomra, egy doboz augmentin antibiotikum durva esetekre. (Persze az antibiotikum használata előtt konzultálnék az otthoni orvosommal.) Cataflamból 2 szemre volt eddig szükségem, a bölcsességfogam néha rendetlenkedik. Szóval bár ezeket itt is meg lehet venni, ha az ember beteg, nem biztos, hogy ezekért akar szaladgálni, meg kitalálni, hogy mi nem vény köteles itt.

8. Bevásárló táska

Eltettem két darab kicsire összecsomagolható bevásárló táskát a bőröndömbe, hogy csak jó lesz majd valamire. Az egyik legjobb döntésem volt. A bevásárlásoknál csak gyenge, vékony műanyag szatyrokba pakolnak, és ha nem a melletted lévő házban van az üzlet, nem valószínű, hogy kitartanak hazáig. Szóval egy-egy erősebb táska nagyon nagy segítség, főleg, ha mindig kéznél van. Ha élénk színű, nagyobb az esélye, hogy nem hagyod otthon, amikor bevásárolni indulsz. Én a decathlonos gömbbe csomagolhatóra szavazok, 5-6 kilót elbír, és hatalmas az űrtartalma. Mondanám, hogy otthon érdemes előtte tesztelni, de nem hiszem, hogy ez sokunknak eszébe jut.

9. Átalakító és elosztó

Nem véletlenül szerepelnek a lista vége felé. Igazából itt is, illetve a köztes reptereken is lehet átalakítót venni, talán még olcsóbban is. Persze, fontos, mert enélkül az elektromos készülékeket nem lehet használni vagy tölteni, de könnyen pótolható eszköz. Én kettőt hoztam, csak egyet használok. Ami inkább lényeges és hasznos, az az elosztó, a mi csatlakozásunkhoz, mert így egyszerre több eszköz is tölthető. Hiszitek vagy sem, a hosteles élményeim során meglepődve tapasztaltam, hogy erre csak én gondoltam. A hostelekben általában annyi konnektor van a szobában, ahány ágy, tehát mindenkinek egy jut. Mégis, csak én voltam, aki egyszerre tudta tölteni a mobilját, a laptopját és a fényképezőgépét. Most, hogy bérlek, a szobában csak egy konnektor van. Lassan nem ártana vennem egy itteni elosztót, mert most vagy töltök, vagy fűtök, és nem tetszik ez a párosítás.

10. Otthoni emlékek

Elraktam pár fényképet családról és barátokról, meg egy-két képeslapot Budapestről, és egy üdvözlőlapot, amit még nagyon régen írt nagymamám névnapomra. Ezek az apróságok nem foglalnak sok helyet, nem jelentenek komoly súlyt, de mivel nagyon közel állnak a szívemhez, örülök, hogy elhoztam őket. Most a szobámban vannak, a párnám mellé kirakva, így esténként mindig vetek rájuk egy pillantást. Valahogy kicsit arra emlékeztetnek, hogy bár itt nincs senkim, azért nem vagyok egyedül.

Plusz, hogy egy kis valós adalékot is hozzáadjak a fentiekhez, megmutatom, én miket gondoltam pakolni a bőröndömbe első körben. Az áthúzottak végülis nem kerültek bele, de a kész csomag kevesebb volt, mint 20 kg, ezért egy-két extra ruhadarab is került bele. Így utólag lehet, hogy egy pulóverrel és egy plusz pár cipővel jobban jártam volna.

Hiányszakmák és fizetések

A tegnapi poszt folytatásaként ma az ausztrál munkalehetőségek szakma specifikus részéről írok, főként a diplomás munkavállalók szemszögéből. Ha érdekel a 6 számjegyű fizetés, és hogy milyen topszakmákkal lehet ezt megkeresni, olvass tovább!

Ha valaki részletesen kíván tájékozódni a szakképesítéses és diplomás foglalkoztatással kapcsolatban, ajánlom neki a Fair Work Australia kutatásait, ami itt lehet letölteni. Ebben az anyagban az ’Award reliance and differences in earnings by gender’ című műből szemezgetek – többek között.

Ausztráliában a tanulmány szerint jelenleg kb. 737 610 szakember dolgozik, – állandó jelleggel, nem vezetői/menedzseri pozícióban. 56%-ban nők, ami meglepő, ugyanakkor, ha megnézzük a részmunkaidősök arányát már, valamivel tisztább lesz a kép, ugyanis az összes szakember 38%-a részmunkaidőben dolgozik csak, és ezeknek a 76%-a nő. Tehát aki szakképesített vagy diplomás nő, nagy valószínűséggel csak részmunkaidőben dolgozik. Az teljes munkaidőben dolgozók, akik kb. 460 ezren vannak, 57/43%-os arányban férfiak és nők, ami már közelebb áll az általam megszokott és elképzelt képhez.

Az, hogy egy 22 milliós országban csupán 460 ezer ember dolgozik teljes munkaidőben valamilyen szakmát – és ebben sokszor a fodrászok, pincérek és asztalosok is benne vannak – eléggé tömören összefoglalja, hogy miért van Ausztráliában hiány szakemberekből. Ennek ellenére nem buzdítanék mindenkit, hogy ha van akármilyen szakmája, akkor vágjon neki, mert sok buktató lehet. Vannak azonban olyan szakmák, amik kiemelt kereseti lehetőséget biztosítanak, nagy eséllyel szerepelnek a bevándorlási hivatal hiányszakmás listáján, és az iparágak cégei tárt karokkal fogadják a jelentkezőket. Lássuk, mik ezek:

a kép illusztráció az ahecon.com oldalról

1. Mérnökök

A gazdasági fejlődés hozadéka/velejárója, hogy nagyon nagyon sok mérnökre van szükségük az ausztráloknak. A bányászat virágzik, az ipar erős, és a népesség növekedésével illetve a városfejlesztéseknek köszönhetően az építőipar szénája is jól áll. Igazából ahogy tapasztaltam, minden mérnökre elég nagy a kereslet, legyen az gépész, villamos, mechatronikai vagy egyéb. Persze a nagyon specifikus, szakterületbe vágó tudás néha alapfelvétel egy-egy állásnál, ugyanakkor főleg a bányaiparban akkora a kereslet, hogy ettől eltekinthetnek. Ha van egy mérnök diplománk (lehetőleg 5 éves), akkor érdemes nézegetni az állásportálokat – mert bár helyi tapasztalat nélkül szinte biztos, hogy visszautasítanak – mégis, jó, ha látja az ember, hogy mire van kereslet.

2. IT-sok

Nem feltétlenül kell ahhoz mérnöknek lenni – bár előny – , hogy az ember IT illetve telekommunikáció területen helyezkedjen el. Itt inkább kérnek valódi, használható tapasztalatot, egy-egy nyelvben való jártasságot, mint papírokat. Bár ez inkább csak tipp a hirdetések alapján, nem vagyok túl jártas ezen a területen.

3. Magas beosztású vezetők

Természetesen, aki nagyon profi otthon, olyannyira, hogy mondjuk egy nagyvállalat vezetőségében dolgozik, annak itt is van esélye ilyen pozíciót betölteni. Azt hiszem, ez a kivándorlók kisebbik részére jellemző. De tény, hogy közép, felsőközép vezetői szinttől nagy az igény a jó munkaerőre, főleg, ha a delikvens megfelelő tapasztalattal és ajánlásokkal rendelkezik.

4. Kutatók és tudósok

Az erős ipari fejlődés húzza magával a K+F tevékenységeket is, ezért nagy az igény tudományos fokozattal rendelkező munkaerőre is. Persze a másik ok, amiért erős ez a terület, az az oktatás. Rengetegen jönnek ide tanulni, nagy részük doktori fokozatot szerez, és aztán itt is marad. Ők vagy oktatnak, vagy kutatnak, vagy az iparban helyezkednek el. Mindenestre ez is egy lehetőség.

És most azokhoz a hölgy olvasóimhoz szólnék, akik eddig kitartottak. Mind tudjuk, hogy a nők ugyanabban a pozícióban, ugyanannyi munkával kevesebbet keresnek, mint a férfiak. Ha az ausztrál munkaviszonyokat nézzük, ez sajnos itt is igaz, az összes munkavállalót tekintve 2011-ben a nők 18-36%-al kerestek kevesebbet a férfiaknál. De ha az ember lánya diplomás, a helyzet megváltozik. A tanulmány szerint ugyanis azok a nők, akiknek legalább egy Bachelor diplomájuk van, legalább annyit, vagy többet keresnek, mint a férfiak. Úgyhogy csajok, még egy ok, amiért érdemes Ausztráliába kivándorolni.

Kereseti viszonyok és a gazdaság

Hétvégén bukkantam rá a Fair Work Australia egyik legújabb jelentésére, az Annual Wage Review-ra. A továbbiakban ebből szemezgetek, vagyis kiderül, mennyi az annyi Ausztráliában, és mire elég ez.

A Statistical Report – Annual Wage Review letölthető az FWA honlapjáról innen. Igyekeztem legjobb angoltudásomat elővenni, és kihámozni a számok és szövegek mögül a lényeget, de az esetleges félreértésekért illetve a szövegből kiragadott egyes részletek pontatlansága miatt nem vállalok felelősséget.

Ahogy a tanulmány elején is megjelenik, Ausztrália gazdaságára egy ciklikus hullámzás jellemző. A grafikonból (1.1) az látszik, hogy általában a naptári év elején megfigyelhető egy jelentősebb visszaesés, aztán körülbelül szeptembertől újra erősödik a GDP, és év végére, december-január környékére várható a csúcs. Persze ez borult 2007-2010 között, nagy összevisszaság van itt az adatokban, főként a 2008-as év végén látszik a visszaesés. A 2011-es év a jelentései alapján azt a szintet hozta körülbelül mint a válság előtti mutatók, de majd meglátjuk a 2012-es évet.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Új állást érdemesebb szeptember-december között keresni, mert akkor van annyi munka, hogy a cégek alkalmaznak. Mit jelent még? Itt is volt válság, talán még tart is, nem lehet tudni, de bizakodhatunk az eredmények alapján.

Grafikon a Fair Work Australia – Annual Wage Review jelentéséből

Az elmúlt időszak negyedéves GDP értékei nemzetközi viszonylatban is jól festenek (1.2 grafikon), egyértelműen az látszik belőle, hogy Ausztrália elég erősen produkál az Egyesült Államokhoz, Japánhoz, Kanadához, és a nagy nyugati államokhoz képest. Sőt, erősebb is, mondjuk az USÁhoz képest, ha a 2011-es eredményeket nézzük, ugyanakkor nem tagadhatjuk le az ország Ázsia-függőségét, hiszen a 2011-es márciusi japán földrengés elég erősen kihatott az ausztrál GDP-re is.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Míg Európában még mindig ingadozik a GDP növekedés, ami elég jól jellemzi a gazdasági bizonytalanságot a régióban, USA és Ausztrália fejlődik, Kanada pedig többnyire tartja erős pozícióját. Ha valaki olyan helyre akar kivándorolni, ahol gazdasági növekedés van, ezek az országok jöhetnek szóba. Ugyanakkor nem szabad elfelejtkezni a munkanélküliség arányáról sem, ami most esett 5% alá Ausztráliában, míg az Államokban ez 8% felett van, Kanadában pedig 7,3%. Tehát nyilván a legkirályabb hely Ausztrália, ebből a szempontból is. 🙂

Ahogy kicsit előrébb haladunk a tanulmányban, a 4.1-es grafikonban megfigyelhetjük, hogy az infláció mértéke követi a GDP növekedésre jellemző hullámzó jelleget. Ugyanolyan ciklus szerint változik, az elmúlt 10 évben az éves adatokat tekintve 1,2-5% között. 2011-ben 2,7-3,6% között mozgott, és 2012-ben eddig folyamatosan esett 3%-ról. Emellett a bérek növekedése ugyan 2008-09 környékén 1%-os visszaesést mutat, de azóta megint növekszik, és szép lassan ismét beáll a megszokott évi 4%-os növekedésre (5.1-es grafikon).

A minimálbér jelenleg $15,5 óránként, ami $589,3 egy hétre. Ebből a nettó, készhez kapott érték heti $537 körül van. Az átlagfizetés az utóbbi három évben heti $1000-1100 körül mozgott a 8.1-es táblázat szerint. Ha az embernek gyerek is van, ehhez még hozzájön a családi pótlék illetve egyéb családtámogatási segély. Például a múlt héten jelentette be a miniszterelnök, hogy idén egy általános iskolás után $410, középiskolás után $810 beiskolázási segély jár, plusz ha a családban legalább két gyerek van, akkor még 600$. Tehát egy háromgyerekes családban, ahol két középiskolás és egy általános iskolás van, ez plusz 2600 dollárt jelent. Persze itt az iskolák fizetősek, de a kormány elég sok segítséget megad ahhoz, hogy ez ne legyen gond mondjuk a gyerekét egyedül nevelő szülőnek. Szóval ha olvastátok mondjuk a Havi számvetés című bejegyzést, tudjátok, ez mire elég, és hogy szépen lehet belőle élni. Nem is problémáznak a megélhetés miatt. A 2008-as felmérés során – a válság kellős közepén – a teljes válaszadók 69%-a egyáltalán nem vagy csak alig aggódott pénzügyi helyzete miatt, míg azok, akik kicsit vagy közepesen aggódtak, 28%-ot tettek ki. Nagyon csak 2,4% stresszelt ilyenek miatt, valószínűleg ők voltak a kelet-európai közösség.

Persze itt a fontossági sorrend is más, mert ha esetleg mégse lenne elég pénzük, csak 3-5%-uk spórol a kaján vagy a fűtésen. Inkább a számlákat fizetik be később, ezt 15,7%-uk teszi, vagy később fizetnek albérletet / lakáshitelt, a válaszadók 8-9%-a.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Ha szeretnél egy olyan helyen élni, ahol a fizetésed követi az inflációt, ahol a minimál bér is biztos megélhetést jelent, akkor Ausztrália a te országod. Mindemellett egy olyan közeg ez, ahol senki nem aggódik a megélhetés miatt, mert valahogy csak lesz. A rendes munka rendes életet jelent, ahol nem azért dolgozol, hogy megélj, hanem azért, hogy még jobban élj. Nagy különbség. Talán ez az a különbség, ami élhetővé teszi az országot.

A holnapi posztban a szakképzett és diplomás munkavállalók, valamint a férfi/női kereseti viszonyokat tárgyalom, úgyhogy ha érdekel, holnap nézz vissza a folytatásért.

Hogyan írjunk jó önéletrajzot?

Hadd osszam meg veletek ezt a rendkívül hasznos bejegyzést az Ausztrál önéletrajzról, amit egy adelaide-i sorstárs, Marietta írt:

Az Üveghegyen is túl

Arról megint írhatnék egy kisregénnyit,  hogy párom fogott vagy 4 kilónyi halat (az aktuális “sztár” a tommy ruff névre hallgató típus), tele a fagyasztó, és kéne valami jó receptet is vadászni ebből, de most nem erről lesz szó.

Ma részt vettem egy ingyenes, a Skills Recognition Services (55 Currie Strt, Adelaide) által szervezett önéletrajz-írási tanácsadáson. Életemben írtam már párat (nem csak magamnak), meg okos kislány lévén a neten is meg tudom találni az elvárásokat és a tippeket, de szerintem elég hasznos volt ez a 2 óra. Először is megtudtam, hogy Dél-Ausztrália még ilyen szempontból is különbözik, nem csak, hogy a tengerentúltól, de még Ausztrália többi részétől is. Mivel Adelaide viszonylag kisváros (kb. 1.5 milliós lakosával), nagyjából mindenki ismer mindenkit, így nem akarnak feleslegesen túlfényezett okosságokat olvasgatni egymásról.

Éppen ezért a következőkre kell figyelni: a) a teljes nevedet írd le, pontos ausztrál címet adj meg (házszám, utca, kerület, állam, irányítószám), ausztrál…

View original post 1 001 további szó

Havi számvetés

Régóta készülök erre a bejegyzésre, egyrészt szerintem hasznos a kívülállóknak másrészt meg érdekes lehet mindenkinek. A piszkos anyagiakról fogok írni, vagyis, hogy mennyibe kerül a bevándorlás első hónapja Ausztráliában.

Aki követi a blogomat, tudja, hogy teltek a napjaim, látjátok, körülbelül, mikre költöttem. Volt részem remek turista programokban, voltam szórakozni, de a hónap nagy részét olcsó vagy ingyen szálláson töltöttem. Őszintén, a kaján úgy érzem többségében spóroltam, egy hasonló korú pasi biztos többet költött volna rá. Igyekeztem mértéktartó lenni, de azért néha-napján megengedtem magamnak egy kis bűnözést, mint egy finom koktél vagy egy fagyi a parton. Lássuk, mire jutottam.

Napra lebontva, tételesen vezettem a költségeimet, ezért most elég konkrétan tudok arról írni, hogy mire mennyit költöttem. Előre bocsátom, hogy centre pontos dollárokról nem lesz szó, de aki kicsit is figyelt, vagy egy picit utána néz a neten, ki tudja okoskodni, hogy mennyi az annyi. Igazából teljesen mindegy, a nagy egészre kell koncentrálni

Tehát, ahogy a fenti diagramon is látszik, a legtöbb pénz a szállásra ment el. Erről ugye azt kell tudni, hogy 3+4 napot töltöttem hostelben, plusz egy hetet a mostani szobámban, illetve itt a költségek között szerepel a két hét bond vagyis a depozit is. Igazából az ugye visszajár, és ezért nem költség, de most hiányzik a pénztárcámból, és ebből a szempontból releváns. Plusz, ha nem abból a szerencsés helyzetből indul ki az ember, hogy 2-2,5 hetet couchsurfingel, akkor meg még inkább rendben van az a 45%.

Jelentős összeg ment el még az étkezésekre illetve bevásárlásokra és az utazásra. Az étkezésekről azt kell tudni, hogy naponta egyszer legalább meleg ételt ettem, étteremben nem voltam, gyorskajáldákban néha, igyekeztem többször főzni. Marhahúshoz csak a Mekiben jutottam, szóval mostanában az kicsit kimarad az étrendből – állítólag nem is olyan jók a vörös húsok, nem igaz? – a sertés meg amúgy se a kedvencem. Több zöldséget és gyümölcsöt eszem szerintem, mint otthon, lévén hogy olcsók és finomak.

Utazással kapcsolatban: hát, igen, ezek a benzinárak… 🙂 Nem, viccet félretéve, busszal és vonattal közlekedem, egyesített bérletet használva az első zónára, illetve ezen kívül ugye voltak a külterületi kiruccanásaim, ahová plusz vonatjegy kellett, pl. Blue Mountains vagy az Easter show. Néha egy-egy buszjegy is befigyelt, mert próbáltam a bérlet érvényességi idejével kombinálni, ha egy nap csak egy helyre kellett mennem. Szóval, igen.

Az egyéb költségek fedik le azokat a dolgokat, amik máshova nem passzoltak 🙂 Például kellett vennem egy esernyőt, de mondjuk nyilván költöttem képeslapokra és bélyegre (az egyéb költségek 18%-át), vagy például nyomtatásra, scannelésre, fénymásolásra, ilyesmikre. Fontos volt még az elején a csomagmegőrző is a pályaudvaron, az a költség is ide került. Tisztítószerek a lakásba, közös használatra, és az új szobámba az IKEÁs cuccok.

Szórakozásaim során egyszer kávéztam a Lindt kávézóban a Martin Placen – kb. mint nálunk a Gerbaud, – valamint ittam 2 koktélt, 1 pohár bort a bulik során, belépőre nem költöttem. Vettem egy üveg bort vendégségbe meg egy doboz cigit. Ide vettem a Blue Mountains-i Scenic World belépőm árát is, mert ez egy jelentősebb összeg volt.  Talán ide soroltam egy fagyizást a parton.

A következő diagramon pedig azt láthatjátok, miért volt olyan fontos nekem a költözés:

Na ugye, a diagram azt mutatja, hogy hogyan változtak a napi kiadásaim az idő elteltével. Ebben a diagramban kivettem a depozitot a költségek közül, mert csak rontott az összképen. A diagram maximuma ugyebár a beköltözésem, amikor egy heti bérleti díjat ki kellett fizetnem, másnap pedig az IKEÁs vásárlásom napja, ami szintén jelentősebb összeg volt. De ha az utána lévő szakasz megfigyelitek, azóta nem nagyon kellett költenem szinte semmire.

Ami még megfigyelhető, azok a csúcsok 5-ikénél, 13-ikánál, 20-ikánál. Nos, ezek a bérletek vásárlásainak napjai, ami utoljára 28-ikán volt. Ezek a napi költések kb. 60%-át tették ki, innen is látszik, mennyire erősen befolyásolja a közlekedés a mindennapi életemet.

Az elmúlt egy hónapban kb. az elköltött pénz kevesebb, mint 1%-ának veszett nyoma, elhagyott apró, rossz kerekítések, vagy pontatlan jegyzés miatt. Ezzel az egy százalékkal inkább nem foglalkozom, hanem lezárom ezt a hónapot, és remélem a következő kicsit olcsóbb lesz. Elvégre már van egy fix helyem, és bár Ausztrália nem egy olcsó ország, de ha ügyes vagyok, ki tudok jönni a tartalékaimból.

Aussie árak a Coles-ban

Szombaton meglátogattam az egyik ausztrál szupermarket lánc, a Coles üzletét, és tüzetesen megvizsgáltam, mi mennyibe kerül. A listát itt találjátok, kb. 232-es dolláron át is számolva forintba, persze nem lehet megfeleltetni így egy az egyben, de azért…

Termék	Ár	Forintban
Toast kenyér, 70 dkg	$2,50-3,00	580-700
Normál kenyér, 80 dkg	$4,50-5,00	1000-1200
Péksüti, kb. 40 dkg	$2,50-4,00	580-930
Tej, sajátmárkás, 1 l	$1,80	420
Tej, 2l	$3,00-6,00	700-1400
Flora margarin, 500 gr	$3,00	700
Túró, 0,5 kg	$3,00-5,00	700-1160
Felvágott, 10 dkg	$3,00-4,00	700-930
Marhacomb kockázva, 1 kg	$16,50	3830
Sertés szűzérme, 1 kg	$21,00	4870
Csirkemell filé, 1 kg	$16,50-17,00	3900
Lazacfilé, 1 kg	$35,95	8300
Kenguru husi, 1 kg	$16,95	3900
Tojás, 1 tucat	$5,50	1300
Paradicsom, 1 kg	$5,00	1160
Eper, 25 dkg	$4,00	930
Szőlő, 1 kg	$2,68	620
Gyümolcslé, 100%, 1,5 l	$4,50	1050
Lipton Ice Tea, 1,5 l	$3,60	830
Coca-cola, 0,5 l	$3,00	700
Coca-cola zero, 1,5 l	$2,95	690
RedBull, 2,5 dl	$2,69	624
RedBull, 4,7 dl	$3,99	930
Lipton fekete tea, 25 filteres	$1,97	457
Lipton fekete tea, 50 filteres	$2,85	660

Na és akkor itt ezennel be is fejezem az árakról való értekezést, akit bővebben érdekelnek, keressen meg privátban. Sajnos a marha húsokon nem nagyon lehet eligazodni, mert nem az van rá írva, hogy melyik része a marhának, hanem hogy mit lehet belőle készítene. Például a schnitzel rántott húsnak való, kiklopfolt husi. Vagy az említett – gondolom comb – kockázott gulyáshús néven fut. Lesznek itt még kalandok.