Ausztráliába mentem, majd jövök…

blog a kivándorlásról – azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Kereseti viszonyok és a gazdaság

Hétvégén bukkantam rá a Fair Work Australia egyik legújabb jelentésére, az Annual Wage Review-ra. A továbbiakban ebből szemezgetek, vagyis kiderül, mennyi az annyi Ausztráliában, és mire elég ez.

A Statistical Report – Annual Wage Review letölthető az FWA honlapjáról innen. Igyekeztem legjobb angoltudásomat elővenni, és kihámozni a számok és szövegek mögül a lényeget, de az esetleges félreértésekért illetve a szövegből kiragadott egyes részletek pontatlansága miatt nem vállalok felelősséget.

Ahogy a tanulmány elején is megjelenik, Ausztrália gazdaságára egy ciklikus hullámzás jellemző. A grafikonból (1.1) az látszik, hogy általában a naptári év elején megfigyelhető egy jelentősebb visszaesés, aztán körülbelül szeptembertől újra erősödik a GDP, és év végére, december-január környékére várható a csúcs. Persze ez borult 2007-2010 között, nagy összevisszaság van itt az adatokban, főként a 2008-as év végén látszik a visszaesés. A 2011-es év a jelentései alapján azt a szintet hozta körülbelül mint a válság előtti mutatók, de majd meglátjuk a 2012-es évet.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Új állást érdemesebb szeptember-december között keresni, mert akkor van annyi munka, hogy a cégek alkalmaznak. Mit jelent még? Itt is volt válság, talán még tart is, nem lehet tudni, de bizakodhatunk az eredmények alapján.

Grafikon a Fair Work Australia – Annual Wage Review jelentéséből

Az elmúlt időszak negyedéves GDP értékei nemzetközi viszonylatban is jól festenek (1.2 grafikon), egyértelműen az látszik belőle, hogy Ausztrália elég erősen produkál az Egyesült Államokhoz, Japánhoz, Kanadához, és a nagy nyugati államokhoz képest. Sőt, erősebb is, mondjuk az USÁhoz képest, ha a 2011-es eredményeket nézzük, ugyanakkor nem tagadhatjuk le az ország Ázsia-függőségét, hiszen a 2011-es márciusi japán földrengés elég erősen kihatott az ausztrál GDP-re is.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Míg Európában még mindig ingadozik a GDP növekedés, ami elég jól jellemzi a gazdasági bizonytalanságot a régióban, USA és Ausztrália fejlődik, Kanada pedig többnyire tartja erős pozícióját. Ha valaki olyan helyre akar kivándorolni, ahol gazdasági növekedés van, ezek az országok jöhetnek szóba. Ugyanakkor nem szabad elfelejtkezni a munkanélküliség arányáról sem, ami most esett 5% alá Ausztráliában, míg az Államokban ez 8% felett van, Kanadában pedig 7,3%. Tehát nyilván a legkirályabb hely Ausztrália, ebből a szempontból is. 🙂

Ahogy kicsit előrébb haladunk a tanulmányban, a 4.1-es grafikonban megfigyelhetjük, hogy az infláció mértéke követi a GDP növekedésre jellemző hullámzó jelleget. Ugyanolyan ciklus szerint változik, az elmúlt 10 évben az éves adatokat tekintve 1,2-5% között. 2011-ben 2,7-3,6% között mozgott, és 2012-ben eddig folyamatosan esett 3%-ról. Emellett a bérek növekedése ugyan 2008-09 környékén 1%-os visszaesést mutat, de azóta megint növekszik, és szép lassan ismét beáll a megszokott évi 4%-os növekedésre (5.1-es grafikon).

A minimálbér jelenleg $15,5 óránként, ami $589,3 egy hétre. Ebből a nettó, készhez kapott érték heti $537 körül van. Az átlagfizetés az utóbbi három évben heti $1000-1100 körül mozgott a 8.1-es táblázat szerint. Ha az embernek gyerek is van, ehhez még hozzájön a családi pótlék illetve egyéb családtámogatási segély. Például a múlt héten jelentette be a miniszterelnök, hogy idén egy általános iskolás után $410, középiskolás után $810 beiskolázási segély jár, plusz ha a családban legalább két gyerek van, akkor még 600$. Tehát egy háromgyerekes családban, ahol két középiskolás és egy általános iskolás van, ez plusz 2600 dollárt jelent. Persze itt az iskolák fizetősek, de a kormány elég sok segítséget megad ahhoz, hogy ez ne legyen gond mondjuk a gyerekét egyedül nevelő szülőnek. Szóval ha olvastátok mondjuk a Havi számvetés című bejegyzést, tudjátok, ez mire elég, és hogy szépen lehet belőle élni. Nem is problémáznak a megélhetés miatt. A 2008-as felmérés során – a válság kellős közepén – a teljes válaszadók 69%-a egyáltalán nem vagy csak alig aggódott pénzügyi helyzete miatt, míg azok, akik kicsit vagy közepesen aggódtak, 28%-ot tettek ki. Nagyon csak 2,4% stresszelt ilyenek miatt, valószínűleg ők voltak a kelet-európai közösség.

Persze itt a fontossági sorrend is más, mert ha esetleg mégse lenne elég pénzük, csak 3-5%-uk spórol a kaján vagy a fűtésen. Inkább a számlákat fizetik be később, ezt 15,7%-uk teszi, vagy később fizetnek albérletet / lakáshitelt, a válaszadók 8-9%-a.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Ha szeretnél egy olyan helyen élni, ahol a fizetésed követi az inflációt, ahol a minimál bér is biztos megélhetést jelent, akkor Ausztrália a te országod. Mindemellett egy olyan közeg ez, ahol senki nem aggódik a megélhetés miatt, mert valahogy csak lesz. A rendes munka rendes életet jelent, ahol nem azért dolgozol, hogy megélj, hanem azért, hogy még jobban élj. Nagy különbség. Talán ez az a különbség, ami élhetővé teszi az országot.

A holnapi posztban a szakképzett és diplomás munkavállalók, valamint a férfi/női kereseti viszonyokat tárgyalom, úgyhogy ha érdekel, holnap nézz vissza a folytatásért.

Reklámok
5 hozzászólás »

Szombat a vásárlásé

A hétvégén végre vásárolgattam egy kicsit, mit ne mondjak, jól esett. A híres Glebe Marketre eddig még nem sikerült eljutnom, hiába vagyok Sydneyben 4 hete, és hiába lakom tőle 15 perc sétára. A bolhapiacon kívül aznap volt a Garage Sale Trail nap is, mikor országszerte rengetegen pakolják ki feleslegessé vált holmijaikat az utcára, hogy pénzzé tegyék őket. Reggel már tudtam, ez az én napom.

Korán keltem, mert pár garage sale csak délig, illetve kettőig volt nyitva, és a távolságok nagyok, én meg szerettem volna minél többet bejárni. A Glebe Market felé útba is ejtettem egyet-kettőt, de még senki nem pakolt ki, talán túl korán volt. Ezért ezután a Glebe Marketre mentem, ami kicsit bolhapiac szerű, sok mindent lehet kapni, a ruháktól kezdve a szappanon át a könyvekig. Sok kézműves termék van, és rengeteg fiatal designer hordja ide a ruháit, amolyan friss feltörekvők gyűjtőhelye a piac. Nagyon sok jópofa dolgot láttam, és a legtöbb ruha viszonylag jó minőségű, bár nem sokkal olcsóbb, mint a boltokban. Egyedinek viszont abszolút egyedi, már amelyik nem koreai vagy kínai import, mert van olyanból is bőven.

A Glebe Market a Glebe Point Roadon van, a busz mindig a színes kerítések mellett megy el, de eddig sosem láttam semmit a kerítések mögött, lévén, hogy szombatonként még nem buszoztam. A honlap leírása alapján ezért el se tudtam képzelni, hol lehet a piac, mert hétközben csak egy üres park.

Ugyan a leírás szerint 7-kor nyit a piac, csak azt felejtették el közölni, hogy az árusoknak. Ez is milyen furcsa, piac, amin 7-kor nincs szinte senki. Én 8-fél 9 körül mentem oda, de akkor még javában folyt a pakolás. Aztán fél-egyóra alatt szépen megtelt a hely árusokkal és emberekkel, dél körül, amikor arra sétáltam, pedig már egész tömeg volt.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A piac után a garage sale-ek felé vettem az irányt. Az eseményről annyit kell tudni, hogy találtam egy honlapot, ami az eseményt hirdette, ezen keresztül jelentkezhettek a résztvevők és regisztrálhatták a kiárusításukat. Az érdeklődők pedig megkereshették a hozzájuk közeli garage sale-eket, akár témakör szerint is. Egyszerűen hatalmas rendezvény volt, országszerte több, mint 7800 ember kínálta eladásra a 630,000 portékáját. Eszméletlen. Íme a térkép, amin Sydney egy része látható, a kis jelölők pedig a résztvevők:

Mindenhol máshogy voltak kipakolva a cuccok. Volt, ahol az utcára, egy horgász asztal szerűségre voltak felhalmozva a dolgok, pár ruha pedig a kerítésre aggatva. Máshol az előkertben pokrócokra pakoltak ki, egy helyen pedig a hátsó udvarban alakítottak ki helyet. Az egyik helyen tényleg a garázsban illetve a kocsifeljárón árultak, és a ház környékét lufikkal jelölték meg.

Sok mindent lehetett kapni, használt könyveket, ruhákat, konyhai felszerelést, bútorokat, elektromos kisgépeket, növényeket, tényleg mindent! Én az egyik helyen vettem egy pulóver $5-ért, mert már nagyon rám fért. A csaj, aki árulta, a megunt ruháit adta el, és egyáltalán nem volt rossz állapotban. Egy másik helyen márkás cuccokat is láttam szintén kitűnő állapotban, de nem akartam annyit költeni ruhára. A másik helyen pedig nagyon jó üzletet kötöttem – szerintem 🙂 -, vettem egy kis hűsugárzót $10-ért. Ugyanezt a Coles-ban $35-ért láttam, a Woolworth-ben meg $25-ért. Persze még ott a helyszínen ki is próbáltam, és működött.

Oké, kicsit úgy néz ki, mint egy lomtalanítás, de igazából nem láttam tényleg lestrapált dolgokat, maximum olyat, ami nem tetszett. És milyen jó módja ez annak, hogy újra felhasználjunk dolgokat. Ami még érdekes, hogy itt a használt dolgokra nem a used vagy pre-owned vagy second hand szavakat használják, amit az ember alapvetően gondolna, hanem azt, hogy pre-loved. Milyen kedves kifejezés! Kicsit komfortosabb érzés úgy megvenni valamit, hogy valaki szerette a tárgyat, de most továbbadja.

Szóval a garage sale nagyon-nagyon jó volt, és hasznos, mert olcsón lehet hozzájutni drága cuccokhoz. Mindenhez, ami a lakásban kellhet. Ilyen nagyszabású rendezvény egy darabig szerintem nem lesz, de a Gumtreen szoktak hirdetni garage sale-eket. A Glebe Market meg szerencsére minden szombaton van, biztos oda is megyek még máskor is, mert remek egyedi ruhákat és kiegészítőket lehet venni, és olcsón is ki lehet jót fogni.

4 hozzászólás »

Havi számvetés

Régóta készülök erre a bejegyzésre, egyrészt szerintem hasznos a kívülállóknak másrészt meg érdekes lehet mindenkinek. A piszkos anyagiakról fogok írni, vagyis, hogy mennyibe kerül a bevándorlás első hónapja Ausztráliában.

Aki követi a blogomat, tudja, hogy teltek a napjaim, látjátok, körülbelül, mikre költöttem. Volt részem remek turista programokban, voltam szórakozni, de a hónap nagy részét olcsó vagy ingyen szálláson töltöttem. Őszintén, a kaján úgy érzem többségében spóroltam, egy hasonló korú pasi biztos többet költött volna rá. Igyekeztem mértéktartó lenni, de azért néha-napján megengedtem magamnak egy kis bűnözést, mint egy finom koktél vagy egy fagyi a parton. Lássuk, mire jutottam.

Napra lebontva, tételesen vezettem a költségeimet, ezért most elég konkrétan tudok arról írni, hogy mire mennyit költöttem. Előre bocsátom, hogy centre pontos dollárokról nem lesz szó, de aki kicsit is figyelt, vagy egy picit utána néz a neten, ki tudja okoskodni, hogy mennyi az annyi. Igazából teljesen mindegy, a nagy egészre kell koncentrálni

Tehát, ahogy a fenti diagramon is látszik, a legtöbb pénz a szállásra ment el. Erről ugye azt kell tudni, hogy 3+4 napot töltöttem hostelben, plusz egy hetet a mostani szobámban, illetve itt a költségek között szerepel a két hét bond vagyis a depozit is. Igazából az ugye visszajár, és ezért nem költség, de most hiányzik a pénztárcámból, és ebből a szempontból releváns. Plusz, ha nem abból a szerencsés helyzetből indul ki az ember, hogy 2-2,5 hetet couchsurfingel, akkor meg még inkább rendben van az a 45%.

Jelentős összeg ment el még az étkezésekre illetve bevásárlásokra és az utazásra. Az étkezésekről azt kell tudni, hogy naponta egyszer legalább meleg ételt ettem, étteremben nem voltam, gyorskajáldákban néha, igyekeztem többször főzni. Marhahúshoz csak a Mekiben jutottam, szóval mostanában az kicsit kimarad az étrendből – állítólag nem is olyan jók a vörös húsok, nem igaz? – a sertés meg amúgy se a kedvencem. Több zöldséget és gyümölcsöt eszem szerintem, mint otthon, lévén hogy olcsók és finomak.

Utazással kapcsolatban: hát, igen, ezek a benzinárak… 🙂 Nem, viccet félretéve, busszal és vonattal közlekedem, egyesített bérletet használva az első zónára, illetve ezen kívül ugye voltak a külterületi kiruccanásaim, ahová plusz vonatjegy kellett, pl. Blue Mountains vagy az Easter show. Néha egy-egy buszjegy is befigyelt, mert próbáltam a bérlet érvényességi idejével kombinálni, ha egy nap csak egy helyre kellett mennem. Szóval, igen.

Az egyéb költségek fedik le azokat a dolgokat, amik máshova nem passzoltak 🙂 Például kellett vennem egy esernyőt, de mondjuk nyilván költöttem képeslapokra és bélyegre (az egyéb költségek 18%-át), vagy például nyomtatásra, scannelésre, fénymásolásra, ilyesmikre. Fontos volt még az elején a csomagmegőrző is a pályaudvaron, az a költség is ide került. Tisztítószerek a lakásba, közös használatra, és az új szobámba az IKEÁs cuccok.

Szórakozásaim során egyszer kávéztam a Lindt kávézóban a Martin Placen – kb. mint nálunk a Gerbaud, – valamint ittam 2 koktélt, 1 pohár bort a bulik során, belépőre nem költöttem. Vettem egy üveg bort vendégségbe meg egy doboz cigit. Ide vettem a Blue Mountains-i Scenic World belépőm árát is, mert ez egy jelentősebb összeg volt.  Talán ide soroltam egy fagyizást a parton.

A következő diagramon pedig azt láthatjátok, miért volt olyan fontos nekem a költözés:

Na ugye, a diagram azt mutatja, hogy hogyan változtak a napi kiadásaim az idő elteltével. Ebben a diagramban kivettem a depozitot a költségek közül, mert csak rontott az összképen. A diagram maximuma ugyebár a beköltözésem, amikor egy heti bérleti díjat ki kellett fizetnem, másnap pedig az IKEÁs vásárlásom napja, ami szintén jelentősebb összeg volt. De ha az utána lévő szakasz megfigyelitek, azóta nem nagyon kellett költenem szinte semmire.

Ami még megfigyelhető, azok a csúcsok 5-ikénél, 13-ikánál, 20-ikánál. Nos, ezek a bérletek vásárlásainak napjai, ami utoljára 28-ikán volt. Ezek a napi költések kb. 60%-át tették ki, innen is látszik, mennyire erősen befolyásolja a közlekedés a mindennapi életemet.

Az elmúlt egy hónapban kb. az elköltött pénz kevesebb, mint 1%-ának veszett nyoma, elhagyott apró, rossz kerekítések, vagy pontatlan jegyzés miatt. Ezzel az egy százalékkal inkább nem foglalkozom, hanem lezárom ezt a hónapot, és remélem a következő kicsit olcsóbb lesz. Elvégre már van egy fix helyem, és bár Ausztrália nem egy olcsó ország, de ha ügyes vagyok, ki tudok jönni a tartalékaimból.

1 Hozzászólás »

Diákvízum

A hétvégén komoly elhatározásra jutottam. Visszaülök az iskolapadba 🙂

Viccet félretéve, komolyan. Nyilván a diákvízumnak megvannak a maga előnyei illetve hátrányai, de tény, hogy most ezt a megoldást látom a legjobbnak itt Ausztráliában. Persze itt is különböző lehetőségek vannak, én úgy gondolom, ha már egy kisebb vagyont áldozok erre a célra, talán érdemes lenne hasznosan elköltenem ezt a pénzt.

Szóval az elmúlt két napban, meg még holnap is, azzal töltöttem/töltöm az időmet, hogy megfelelő kurzust találjak, ami nem csak megfizethető, de hasznos vagy érdekes is. Több opció is felvetődött bennem, az egyik ilyen egy business certificate megszerzése volt. Különböző témákban kínálnak üzleti képzéseket, és fél év alatt az ember szerezhet egy papírt arról, hogy ért a marketinghez vagy a kis és középvállalkozások vezetéséhez. Bár az ilyesmi sosem volt a szívügyem, az elmúlt másfél évben többször is éreztem, hogy hasznos lenne, ezért végülis szívesen tanulnék valami ilyesmit.

Egy ilyen kurzus egyetemek, főiskolák és TAFE intézmények szerveznek. A TAFE (Technical and Further Education – szakmai továbbképzés, amolyan OKJ szerű) nagyon sok fajta szakmát és területet lefed, az üzleti kurzusokat, mérnöki kiegészítő képzéseket, vendéglátós tanfolyamokat stb. Igazából jó nagyon, csak egy baj van vele. Magyarországnak Assessment Level 2-es. Najó, bocs, hogy így belementem rögtön a részletekbe, anélkül, hogy megmagyaráztam volna az elejét.

Szóval. Ha az ember ausztrál vízumért folyamodik, legyen az akármilyen, elsőként egy fontos dolgot kell megválaszolni, hogy honnan kéri azt a vízumot. Nagyon fontos. Így például eVisitor vízumot, magyarul egyszerű turista vízumot interneten csak Ausztrálián kívülről lehet kérni. Ez az, ami nekem is van.

Aztán, vannak olyan vízumok, amiket attól függően kérhetsz kívülről vagy belülről, hogy milyen állampolgár vagy. Ez az úgynevezett Assessment Level. Ha a vízum, amiért folyamodsz a te országodra nézve Level 1, azt kérheted Ausztrálián belül – nem vagyok biztos benne, hogy csak onnan, lehet hogy Ausztrálián kívülről is – , ha viszont Level 2, akkor csak és kizárólag Ausztrálián kívülről folyamodhatsz érte. Persze tipikusan létező jelenség, hogy valaki átrepül Új-Zélandra, beadja a kérvényt, majd visszajön. Ez azért egy kicsit necces abból a szempontból, hogy nem teljesen tudom, mi történik a beadás és a megítélés között. Mert hogy elvileg az ember ugyan jogosult visszajönni a turista vízumával, de azt hiszem (nem 100%) az embernek az új vízumával kell belépnie újra Ausztráliába. Meg hát azért a repülőjegy se olcsó mulatság, bár 200 dollárból meg lehet úszni. De jól jön az a $200 máshol is, úgyhogy nem erre játszok.

Az ideiglenes diákvízumnak jelenleg 7 alcsoportja van. Ezt visa subclassoknak hívják, az egyes alcsoportokat számokkal jelölik 570-től 576-ig. Itt most végigveszem az alcsoportokat, szóval akinek uncsi, pörgessen tovább a következő képig.

570 – Independent ELICOS – gyakorlatilag angol nyelvtanulás. Az ELICOS – az English Language Intensive Courses for Overseas Students rövidítése, magyarul intenzív angol nyelvtanfolyamok. Nincs benne semmi izgi, akit bővebben érdekel az használja a googlet. Nekünk magyaroknak jelenleg ez Assesment Level 2, vagyis otthonról pályázható.

571 – Schools – külföldi általános és/vagy középiskolai tanulmányok, ahogy néztem eléggé szabad a vásár, az ember gyerekét fel kell vetetni valamelyik suliba és akkor járhat ide. Persze ha és mivel 18 év alatti, azért rendesen megnézik, hogy hogyan és mint fogják a gyerkőcöt itt ellátni, de hát ugye ezt muszáj. Level 1.

572 – VET, azaz Vocational Education and Training, magyarul szakmai oktatás és fejlesztés. Na ez lenne a tuti egyébként szerintem otthonról, kicsit több értelmét látom, mint a nyelvtanfolyamnak, bár azért ehhez jól kell beszélni angolul. Meg a másik, hogy ugye otthonról kicsit nehéz megítélni, hogy melyik a jó tanfolyam, és melyik éri meg az árát. Lényegében ide sorolható a TAFE tanfolyamok, a különböző certificate-ek és degreek. Tök jó igazából, mert 6 vagy 12 hónap alatt tanul az ember valamit, a végén kap egy papírt, mellette meg dolgozhat. Kár, hogy Level 2.

573 – Higher Education – felsőoktatás. Nem hiszem, hogy kell rajta mit magyarázni, fizess be előre egy év tandíjat,  és potom $25,000 – $30,000-ért jöhetsz is, várunk szeretettel. Köszi. Level 1.

574 – Postgrad Research – PhD kutatás. Ez jó lehet, mert sokan ösztöndíjat kapnak rá, vagyis legalább nullszaldós az ember, de valószínűbb, hogy még gyűjtögetni is tud. Ami egyedül hiányzik hozzá, az a tanulmányi és szakmai háttér ;D hiába Level 1, nekem nem segít.

575 – Non-Award – nos, igen, lassan közelítünk. Ugyanis Ausztráliában elég sok egyetem önfenntartó, amit többek között azzal  ér el, hogy nem csak azok járnak egyetemre, akiknek kell. Vannak ugyanis nem kevesen, akik csak úgy heccből, najó, félig szükségből tanulnak valamit. Például bizonyos üzleti szakokon már dolgozó üzletemberek végigülnek egy-egy kurzust, mert hátha tanulnak valami újat, vagy például IT-sek meghallgatnak egy innováció kurzust, mert hasznos nekik. Én pedig mindig szerettem volna biomedical engineering tárgyakat hallgatni… Level 1.

576 – AusAID or Defence – ez a vízum azoknak a külföldieknek szól, akiket az AusAID vagy a Defence támogat a tanulmányaiban. Többet nem tudok róla.

Szóval, most hogy áttekintettük a vízum típusokat, ajánlom azoknak, akik még többet szeretnének tudni róla, olvassák el az Immi honlap ide vonatkozó részét, ami itt van, a különböző típusok Assessment Leveljeiről pedig itt találtok infókat. Még annyit az assessment levelekről, hogy többnyire minél fejlettebb egy ország, és minél kevésbé tartja őket Ausztrália veszélyes és nem kívánatos bevándorlóknak, annál jobb Level-öket kapnak. Mi egy szinten vagyunk pl. Szlovákiával vagy Maldív szigetekkel, míg mondjuk az olaszok, litvánok, lengyelek csupa egyessel rendelkeznek. Mondjuk az olaszoknak és még jó pár nyugat-európai népnek jár Working Holiday visa is, de ez most annyira nem tartozik ide. Maradjuk annyiban, hogy az ausztráloknak mi azért vad kelet vagyunk.

Aki esetleg lemaradt volna, annak elmondom, azért ilyen fontos a diákvízum, mert minden diákvízumhoz jár heti 20 óra munkavállalási engedély, vagyis, hogy pontos legyek, 2012. március 23-ikától 2 hetente 40 óra, de ez nem haladhatja meg a heti 20 órát. A kikötés csak annyi, hogy bármelyik egymást követő két hétben nem lehet többet dolgozni 40 óránál. Mindez suli időben, oktatási szünet idején pedig unlimited, vagyis korlátlan munkavállalás. Jó, mi? Az egy baj vele, hogy ha vége a kurzusnak, lejár a vízum is, és az ember szépen elhagyhatja az országot, ha csak nem talál ki valamit.

Az elmúlt napokban a megfelelő kurzust kerestem, amit 4-6 hónapig tervezek tanulni, hogy teljesítsem a diákvízum követelményeit. Amikor anno elmentem ahhoz a bevándorlási tanácsadóhoz a kínai negyedbe, ő nagyon a felsőoktatást nyomta, de hát azért az horror összeg, ha akarnám se nagyon tudnám most megengedni magamnak. Egy bachelor képzés 10-11 000 dollártól kezdődik, és mondjuk egy mérnöki bachelor olyan 30-35 000 dollár körül van. Egy évre. És egy szemesztert legalább ki kell fizetni előre. Nem igazán az én szintem…

Vannak ugye a TAFE tanfolyamok, amik árban 4000-4500 dollár körül indulnak egy fél évre és 6-8000 dollárig mennek fel, vagy még feljebb, de ezek azért egy olcsóbb alternatívát jelentenek. Tetszene is egy-kettő, jó is lenne, de sajnos az 572-es vízum nem nekem való.

Végülis csak rászántam magam, hogy valami felsőoktatás után nézzek, ha már nem akarom elhagyni az országot. Ekkor bukkantam rá a Non-degree vagy non-award oktatásra valamelyik egyetem honlapján. Lényegében, mint korábban is említettem, az ember felvehet 1-2 tárgyat az egyetemen, just for fun. Ez azért is jó, mert tényleg olyan órára ülhetek be, ami érdekel is, magyarul nem lesz kínszenvedés, másrészt meg eléggé sok szabadidőt hagy, többet, mint egy tanfolyam.

Megkezdődött tehát a vadászat a megfelelő tantárgy után. Mivel ettől függetlenül baromi drága az oktatás, ezért egy 6 kredites tárgyat tudok csak felvenni, az is $3800-4500 körül mozog egyetemtől és kartól függően. Egyelőre három egyetemet néztem ki, amin utánajárok a dolgoknak. Jó, igazából négyet, de a Macquarie Egyetem elég gyorsan kiesett, hogy megláttam az árait meg hogy mennyire a világ legjobb X egyeteme között van. A maradék három a UTS, a USYD és a UNSW.

A UTS, közismertebb nevén a University of Technology Sydney vagyis az itteni műegyetem, a belvárosban, mindenhez közel, a Central station mellett van. Ez nagyon kényelmes, ráadásul a campus elég modern, és nagy, és csilli-villi, hadd ne mondjam tovább. Itt összefutottam egy magyar villamosmérnök tanonccal, élmény volt! Beszélgettünk egy kicsit, elmesélt pár dolgot, úgyhogy hasznos volt. Remélem tartjuk a kapcsolatot, bár ő is óva intett az itteni magyaroktól 😉 A UTS nemzetközi részlegén nem tudtak nekem rögtön választ adni, hogy milyen opcióim vannak non-award diákként – ezek a kurzusok ugyanis főként helyieknek elérhetőek. Még visszaszólnak.

A következő hely a University of Sydney volt. Igazából lehet, hogy kicsit túlzsúfolt, lehet, hogy kicsit lepukkant, de annyira imádnivaló. Hatalmas egyébként, sok parkkal és épülettel, kicsit nekem hasonlít a BME-re. Emberek ülnek a fűben, néha kicsit szocreálnak tűnnek az épületek, de egyszerűen élet van benne. Olyan jópofa. Az összes kép onnan van 🙂

Itt egyik irodából küldözgettek a másikba, először voltam a nemzetköziben, majd a mérnöki kar irodájában, majd továbbküldtek a gépész-, aero- és mechatronikai mérnöki tudományok iskolájába. Na remek. Ja, mert itt egyébként kinéztem előre, hogy milyen remek kis biomedical részlegük van, és azon céloztam meg egy-két tárgyat. Szóval, itt persze az admin csaj ugyanolyan tanácstalan volt mint az előző két helyen voltak, de legalább bevitt az egyik oktatási felelőshöz, egy tanárhoz, aki az első és másodévesek tárgyfelvételeiért felel. Megbeszéltük eddig miket tanultam, meg miből írtam a diplomamunkám, meg megmutattam egy-két publikációmat, ő meg elmondta milyen tárgyakból választhatok, meg most épp milyen órát tart, meg milyen lehetőségeim vannak. A beszélgetés végére mindketten ugyanolyan izgatottak lettünk, neki tetszettek a publikációim, nekem meg a tantárgyak és a témák. Szóval izgis.

Közben az admin csaj igyekezett mindent megtenni, megtaláltuk a karon kb. az egyetlen embert, aki tudja, hogy kell jelentkeznem a kurzusra – az egyik aero tanár. Pff. Ja, mellesleg persze csajok nuku, tényleg zéró, diákok 90%-a ázsiai. Minden másban tiszta gépész, mutatok pár képet:

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Szóval a jelentkezésem bár központilag érkezik be online formában, az elbírálás elvileg a szakon történik, ezért az utána járás.

De tetszett, remélem a tisztázódnak a részletek is, meg minden apróság, és akkor minél előbb tudok jelentkezni.

Azért még holnap megnézem a University of New South Walest, ami kicsit arrébb van, de közvetlen busz visz oda. Ott is jó a biomedical részleg, majd meglátjuk, ott mennyire fogadnak lelkesen. Ezeket intézem a héten, közben próbálok egészségesen táplálkozni és spórolni 🙂 Nem egyszerű 🙂

1 Hozzászólás »

Költözés

A tegnapi este folyamán, egy húzós és bonyolult nap eredményeként sikerült elfoglalnom a szobát, amit kivettem, de mindezt csak este 11 körül. Mivel még este 6-kor se volt biztos, hogy még át tudom venni, ezért csak a cuccaimat hoztam, vagyis a bőröndömmel, a hátizsákommal és a laptopommal szerencsétlenkedtem a városban. Megjegyzés: az esti órákban illetve napközben a buszok teljesen kiszámíthatatlanok, például amire vártam, 25 perce késett, pedig elvileg 18 percenként jár. Arról nem is beszélek, hogy mennyire problémás alternatív útvonalakat hip-hop kitalálni, mert a buszok útvonaláról csak a neten tájékozódhat biztosan az ember, és hát akinek nincs net csomagja a telefonjához, az így járt.

Este tehát átvettem a szobát, ami négy falból, egy beépített szekrényből és egy matracból állt. Ezzel nincs is semmi gond, mert nagyon tetszik a környék, a lakás úgy ahogy rendes és viszonylag tiszta, a lakótársakkal se lesz szerintem gond. Annyi aprócska probléma volt csak, hogy mivel semmilyen ágyneműm nem volt, aludni nem nagyon sikerült. Éjszaka ugyanis 12-13 fokra hűlt le kint a levegő, és hát fűtés ugye nincs, ezért nagyon fáztam. Hiába a dupla pizsama és az extra réteg. a három zokni, plusz egy a kézen, nagyon hideg volt. Hajnali négykor már az IKEA honlapját nézegettem, hogy mit fogok venni, hogy a következő éjszakám ne legyen ilyen szenvedős.

Mivel az IKEA – ami egyébként elég messze van – csak tízkor nyit, előtte egy Coles-ba mentem, ahol bevásároltam pár alapélelmiszert a következő hetekre. Szerintem egész ügyesen raktam össze ami kell, és kevesebb, mint 40 dollárt fizettem a következőkért:

2 liter tej
2 kis konzerv sűrített paradicsom
1 kis konzerv tonhal
250 gr Nesquik kakaó
800 ml-es mosószer
kis üveg zöldfűszer
kis üveg paprika
kis szórós só
2x 0,5 kg tészta
2 hagyma
0,5 kg banán
1 kg répa – az egyik legolcsóbb zöldség
1 kg liszt
1 kg cukor
650 gr-os corn flakes
2 szelet csoki

Úgy látszik családi vonás, hogy majdnem mindenből kettőt vettem. Egyedül az olajat felejtettem el, de legfeljebb majd azt megveszem máshol. Lényeg, hogy így nagyjából van itt egy-két dolog, amiből tudok főzni, vagy tudok enni valamit. Igazából a Coles viszonylag olcsó a környéken található ún. Convinient Store-okhoz képest, amik közért szerűek, és mivel kicsik, és sokáig nyitva vannak, ezért jóval drágábbak. Coles meg azért nincs minden sarkon, bár a belvárosban több van, nekem a legközelebbi kb. 20 perc villamossal. Visszafele sétáltam – mert az egyik lakótársam mondta, hogy ő visszafele sétálni szokott – de eltévedtem. Ha ránéztek a listára, rögtön látjátok mennyire nem volt buli ezekkel a cuccokkal 4 km-t bóklászni. Mindegy.

A bevásárlás után pedig felkerekedtem és elindultam az IKEAba. Csupán 3 busszal jutottam oda, mintegy 2 óra alatt, meg ugye két óra vissza, de szerintem nagyon megérte. Ugyebár alapvető dolgokat kellett vennem, mint pl. ágynemű és hasonlók, és a városban meg Coles-ban meg egyéb helyeken nézve az árakat, az IKEA honlapjával összehasonlítva sokkal drágábbak voltak. A következő dolgokat vettem $88,88-ért:

Párna, Gosa Vadd, $9,99
Paplan, Mysa Gras, $19,99
Ágynemű, single bedre, Bladvass, $9,99
Lepedő, Knoppa, $5,99
Matracvédő, Skydda, $9,99 – inkább engem véd matractól
Szennyestartó, Skoghall, $4,99
Ruhaszárító, Lajban, $14,99
Vékony takaró, poliészter, 170×130-as, Irma $1,99
Műanyag fogasok, 8 db, Bagis, $2,99
Kicsi törülköző, amit a takarításhoz rongyként használtam, 4 db, $2,99
Illatosító gyertya, Tindra, $3,99
Egy nagy szatyor, hogy mindezt el tudjam hozni $1,99

És ebből még lejött egy dollár kedvezmény az IKEA Family kártya miatt, amit helyben csináltattam. Ja, és itt is az összes forró ital ingyen van az IKEA Familyseknek, meg néhány dolog olcsóbb. Itt is ebédeltem, valami meleget, meg ettem egy sütit, ami csak 95 cent volt. Tudjátok mit lehet a városban egy étteremben kérni ennyiért? Maximum az étlapot.

Szóval nagyon örültem, hogy mindent sikerült megvennem, és szerintem megérte a négy óra utazgatás. Bent a városban csak az ágynemű $15-20 lett volna, egyszerűen nem emberi, amilyen árak vannak. Úgyhogy én nagyon elégedett voltam, mert elég nagy a választék, és szerintem mindenki megtalálja a pénztárcájának valót. A bútorok egyébként $60-70-tól kezdődnek, határ persze a csillagos ég. Ami viszont érdekes, hogy otthon nem nagyon láttam bőr ülőgarnitúrát IKEAban, és nem egyre itt 25 év garanciát ígérnek.

Sajnos, mire hazaértem, eléggé besötétedett, de azért készítettem pár képet a környékről, és lehet, hogy a szobámról és rakok fel majd képeket.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

 

3 hozzászólás »

Albérlet Sydneyben

Jelenleg épp couchsurfingelek ugyan – még április végéig – , de nem tudom elkerülni, hogy lassan keresgetni kezdjek valami állandó megoldás után.

Lássuk, akkor, mik is a lehetőségeim itt, Sydneyben ingatlan ügyben. Először is, tudni kell, hogy Sydney az egyik, ha nem a legdrágább város Ausztráliában, ami persze rányomja a bélyegét az ingatlanpiacra is. Sőt, mi több, az ingatlan eleve egy luxuscikk itt Aussieban, azt tapasztaltam, hogy nem általános annyira, hogy egy fiatal felnőttnek saját pecója legyen,  mindenki inkább bérel. Ennek az oka persze az, hogy eleve az ingatlanok nagyon drágák, valószínűleg az ország fejlettsége és egyéb adottságai miatt. Meg persze az élő munka drágasága miatt, gondolom. Szóval, a drága ingatlan magas bérleti díjakat is eredményez, főként az olyan frekventált helyeken, mint Sydney, Melbourne, és a többi nagyváros. Sydney és Melbourne elvileg a legdrágább, aztán jönnek a kisebb-nagyobb városok, mint pl. Brisbane, Adelaide, Perth, satöbbi. (Ezek persze nem hivatalos adatok, csak amit felszedtem innen-onnan.)

Milyen albérlet lehetőségek közül lehet választani? Több opció is van. A legolcsóbb az ún. shared room, vagyis közös/osztozkodós szoba. Ez azt jelenti, hogy az ember egy szobában alszik 1-3 másik emberrel, mint mondjuk otthon egy koleszban. Általában sok ilyen shared roomot hirdetnek két lánynak, vagy egy párnak, de láttam olyat is, hogy 4 diák került egy szobába. Egy ilyen shared room esetén általában több szoba is van a lakásban / házban, és a közös helyiségeket (1-2 fürdőszoba, konyha, nappali, étkező) mindenki használja. A hely méretétől függően az együtt lakók száma is változik, olyan kb. 4-5 főtől akár 15-20 főig. Előnye, hogy az ember sosincs egyedül, és olcsó. Hátránya, hogy az ember sosincs egyedül.

A következő szint a saját szoba bérlése. Ez már valamivel drágább, ha tippelnem kéne, azt mondanám, kb. 30-40%-al, ugyanolyan körülményekhez viszonyítva. Talán többel. Nem tudom. Szóval, a saját szobában az a remek, hogy csak a tiéd, zárhatod, akkor jössz-mész, amikor akarsz. Néhány helyen, például az első szállásomon is, van egy darab zárható szoba, és a közös helyiségek közösek, így a fürdőszoba, konyha, nappali, ebédlő. Máshol, mint a mostani helyemen, a szoba egyben a háló, a nappali, és a konyha is, csatlakozik hozzá egy fürdőszoba, tehát összkomfortos.

Ha valaki ennél még többre vágyik, bérelhet egy egész apartmant/lakást, hálóval, nappalival, konyhával, fürdőszobával, kocsibeállóval vagy garázzsal. Nem egy helyen egy pofás ingatlan mellé jár az is, hogy a bérlő használhatja az épület medencéjét, fitnesz termét stb. Jó lenne egyszer egy ilyen helyen élni, azért az már egy nyugis szint, szerintem.

Minden ingatlan illetve bérleti forma elérhető bútorozott és bútorozatlan kivitelben, persze a bútorozott drágább. Itt is érvényes, ami mindenhol, hogy minél inkább bent van az ember a városban, annál inkább mennek fel az árak. Ugyanaz az ingatlan 5 megállóra egymástól simán kerülhet kétszer annyiba.

És, hogy mennyibe kerül az albérlet Sydneyben? Változó. Tényleg. Mondjuk itt a távolságok is nagyok, szóval a külváros az a kategória, mint mondjuk Hornsby, ami fél óra intercityvel, két óra busszal. Nehéz példát mondani tényleg, mert épp kerestem valamit, de annyira eltérőek az árak. Lényeg, hogy kicsit külvárosi, vagy nagyon külvárosi saját szobát kb. 150 170 dollártól lehet találni, és ebben benne van az összes számla is. Legalábbis remélem, hogy lehet, mert ez a cél. Shared roomot kb. 90 100 dollártól talál az ember. Ezek a legalsó összegek, határ a csillagos ég.

A fizetés általában hetente történik, két hét kaukciót szoktak kérni, van ahol többet. Szerződés amennyire tudom vagy van, vagy nincs. Nem feltétlenül kötelezik az embert egy szobabérlésnél, hogy élete végéig ott maradjon, tehát nem kötelező aláírni fél évet vagy ilyesmi. És emiatt pörög is az albérlet biznisz, egy nap 200-250 hirdetés kerül fel a Gumtree-re, ami az itteni apróhirdetés portál. Be is linkelem, hogy akit érdekel, megnézhesse az aktuális hirdetéseket: Sydney albérlet

További fejleményekről hamarosan!

Addig is, egy témába vágó bejegyzés Adelaideből: Állandó lakcím nélkül senki vagy.

2 hozzászólás »

Új élet Svédországban

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Travel Sandwich

Travel, photography, and the stories in between

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

The eccentric Cook

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Kate Kendall

Entrepreneur and writer ✈️

pappito.com

Új-Zéland

Subdimension

From beyond

bandirepublic

autók, cola, rock ‘n roll, zen és intergalactic

bezzeg a svédek!

bandirepublic a svéd királyságban

%d blogger ezt kedveli: