Ausztráliába mentem, majd jövök…

blog a kivándorlásról – azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

De nehéz az iskolatáska…

Ilyen szép napos délután, és én mégis iskolába mentem, ahelyett, hogy a parton lustálkodtam volna.

Persze azért a Sydney Egyetemen is remekül éreztem magam, a mai volt az első alkalom, hogy részt vehettem egy nem magyarországi, hanem külföldi egyetemi órán. Nagy dolog, elég régóta vártam erre a lehetőségre, konkrétan évek óta. De most ez is megvolt a bakancslistáról, hip hip hurrá!

Az óráról ugye azt kell tudni, hogy a tanár, akivel kedden találkoztam, szeretettel meghívott rá, és persze erre nem mondhattam nemet. A tantárgy negyedéves biomérnököknek szól, és a számítógépes alkalmazási területekről szól. Hogy lerövidítsem, és mégis mondjak valamit, arról, hogy hogyan lesz a CT felvételből 3D-s modell, illetve azt hogyan ellenőrizzük a számítógépen, hogy majd később megfeleljen a célnak. (Kicsit érdeklődőbekknek: reverse engineering CT/MRI felvételekből, 3D modellezés SolidWorkön és végeselem analízis Ansyssel)

A kurzus felépítése olyan, hogy a diákoknak több feladatot is végre kell hajtani a 13 oktatási hét alatt, pontosan 3-at. Ezen kívül van a 12. héten egy ZH. A feladatok, ami nálunk beadandó lenne, egyenként 10%-át adják a jegynek, ezek önálló számításos példák, nem teljesen egyszerű, de azért meg lehet csinálni. Ezen kívül van egy csoportos projekt is, amiben 6-7 diák vesz részt, ez egy viszonylag nagyobb lélegzetvételű dolog. Erről azt kell tudni, hogy 8. és 13. héten tartanak egy-egy előadást a projektről, és a 13-ik héten meg leadnak egy dokumentációt.

Mivel épp a 8. hét van, szerencsémre pont az egyik prezentációs alkalomra ülhettem be. Örültem nagyon :))

Kettőkor kezdődött az óra, én már háromnegyedkor ott toporogtam az ajtóban, majd egy életem, egy halálom, bementem. Bent már voltak páran, néhányan beszélgettek, mások a számítógépre töltötték fel épp a prezentációjukat, és a kivetítőn ellenőrizték a színeket. Telt-múlt az idő, két óra körül jön a tanár, de még másokra is várunk. 2:05-10 körül beesik a maradék csapat, 4-5 lány, majd elkezdődik az óra. Ja, hogy itt megvárják a későket, és csak utána kezdenek. Lehet, hogy azért, mert itt komoly pénzeket fizet az ember az óráért?

Szóval, az óra első felében még a tanár adja le a napi anyagot, ami hagyjuk is, hogy miről szól, de nekem érdekes. Persze egy részével foglalkoztam a diplomamunkámban, úgyhogy nem teljesen újdonság, de azért a részleteket nem ismerem, szóval nagyon hasznos. Ami furcsa az órán, hogy kb. 5-10 percenként megszakítják a tanárt a diákok, hogy kérdezzenek, tisztázzanak valamit, amit nem teljesen értenek. Jó, akad egy két fura kérdés is, de a többség teljesen logikus és érthető és hasznos kérdés, amiből mások is tanulnak. Mégis, furcsa, hogy ez itt így megy, otthon hozzászokik az ember – az egyetemen legalábbis -, hogyha valami nem tiszta, akkor majd később utánanéz. Kicsit disszonáns, hiszen középiskolában pont nem ez volt a jellemző, ott is inkább a rögtön kérdezz, ha nem érted vonalat erőltették. Ami persze hasznos, csak fura, hogy 4 év alatt elszokik tőle az ember.

Egyébként minden másban eléggé hasonlít az otthoni előadásokhoz, az anyag fenn van a neten, a kinyomtatott diákat kiosztja óra elején a tanár, és arra lehet jegyzetelni (amit fura mód csak én csinálok), és hát van benne kis szöveg, kis egyenlet, kis Young modulus és kis Poisson tényező. Hogy az alakváltozási mátrixról már ne is beszéljek… 🙂

Az előadás után 5 perc szünet, majd jönnek a prezentációk. Ami újdonság itt, hogy az értékelés egész másképp történik, mint otthon. Minden egyes tanuló kap annyi A4-es papírt, ahány prezentáció van. A papírt az ember a következő adatokkal tölti ki: saját név, a meghallgatott prezentáció címe és résztvevői (ha tudja), a prezentációval kapcsolatos kérdései, és hogy ki tudta a csoportból helyesen megválaszolni a kérdéseket. Még van hely további megjegyzéseknek és javaslatoknak is, illetve öt szempont alapján is kell pontozni, mint például előadás minősége, kérdésekre adott válaszok, irodalom kutatás minősége, a téma ismerete stb.

Persze ezek után érdeklődve vártam, mi lesz az előadás végén, mennyire aktívak az emberek, persze eléggé. Ami tetszett, hogy nem direkt belekérdezős, gonosz kérdéseket tettek fel, hanem olyan részletekre voltak kíváncsiak, amik vagy nem derültek ki, vagy hasznosak voltak a saját munkájukra nézve. Én is összeszedtem minden bátorságomat, és kérdeztem egyet. “Ahogy az előadásotok első részében említettétek, a személyre szabott szövetépítés rendkívüli mértékben takaríthat meg pénzt és időt a páciensnek. Arra lennék kíváncsi, hogy esetleg van-e valami információtok arra vonatkozóan, hogy az általatok választott alapanyagok milyen megmunkálási módszerekkel és költségekkel teszik ezt?” Na jó, okosat akartam kérdezni, és minden mást ellőttek előttem. A válasz: “Hát, nagyon olcsó.” Pff. Komolyan? Negyedéves mérnökként ez egy válasz? Meg hogy nem nagyon találni erre információt?

Ettől függetlenül azért nagyon tetszett minden előadás, még ha hiányosságok voltak is itt-ott. Egyébként külcsínre és előadásmódra nézve nagyon profik voltak, jobb, mint bármelyik otthoni diák prezentáció, amit láttam.

Az órán egyébként 17 diák volt, 1 tanár, 1 tanársegéd meg én. A 17 diákból 9 lány volt! Elég sok, nem? De olyan, aki kaukázusi jellegű volt, csak négy. A többiek ázsiaiak vagy közel-keletiek, vagy nem tudok, honnan valók voltak. A nevek alapján egy srác európai származású lehetett, a többi 3 fiú angolszász nevű volt, talán ausztrálok. Ha minden jól sikerül, következő félévben ezzel a csoporttal tanulom a kinézett tárgyat.

Addig is, marad a csütörtök délutáni ingyen egyetemi kurzus 0 kreditért. Ez is valami.

Hozzászólás »

Diákvízum

A hétvégén komoly elhatározásra jutottam. Visszaülök az iskolapadba 🙂

Viccet félretéve, komolyan. Nyilván a diákvízumnak megvannak a maga előnyei illetve hátrányai, de tény, hogy most ezt a megoldást látom a legjobbnak itt Ausztráliában. Persze itt is különböző lehetőségek vannak, én úgy gondolom, ha már egy kisebb vagyont áldozok erre a célra, talán érdemes lenne hasznosan elköltenem ezt a pénzt.

Szóval az elmúlt két napban, meg még holnap is, azzal töltöttem/töltöm az időmet, hogy megfelelő kurzust találjak, ami nem csak megfizethető, de hasznos vagy érdekes is. Több opció is felvetődött bennem, az egyik ilyen egy business certificate megszerzése volt. Különböző témákban kínálnak üzleti képzéseket, és fél év alatt az ember szerezhet egy papírt arról, hogy ért a marketinghez vagy a kis és középvállalkozások vezetéséhez. Bár az ilyesmi sosem volt a szívügyem, az elmúlt másfél évben többször is éreztem, hogy hasznos lenne, ezért végülis szívesen tanulnék valami ilyesmit.

Egy ilyen kurzus egyetemek, főiskolák és TAFE intézmények szerveznek. A TAFE (Technical and Further Education – szakmai továbbképzés, amolyan OKJ szerű) nagyon sok fajta szakmát és területet lefed, az üzleti kurzusokat, mérnöki kiegészítő képzéseket, vendéglátós tanfolyamokat stb. Igazából jó nagyon, csak egy baj van vele. Magyarországnak Assessment Level 2-es. Najó, bocs, hogy így belementem rögtön a részletekbe, anélkül, hogy megmagyaráztam volna az elejét.

Szóval. Ha az ember ausztrál vízumért folyamodik, legyen az akármilyen, elsőként egy fontos dolgot kell megválaszolni, hogy honnan kéri azt a vízumot. Nagyon fontos. Így például eVisitor vízumot, magyarul egyszerű turista vízumot interneten csak Ausztrálián kívülről lehet kérni. Ez az, ami nekem is van.

Aztán, vannak olyan vízumok, amiket attól függően kérhetsz kívülről vagy belülről, hogy milyen állampolgár vagy. Ez az úgynevezett Assessment Level. Ha a vízum, amiért folyamodsz a te országodra nézve Level 1, azt kérheted Ausztrálián belül – nem vagyok biztos benne, hogy csak onnan, lehet hogy Ausztrálián kívülről is – , ha viszont Level 2, akkor csak és kizárólag Ausztrálián kívülről folyamodhatsz érte. Persze tipikusan létező jelenség, hogy valaki átrepül Új-Zélandra, beadja a kérvényt, majd visszajön. Ez azért egy kicsit necces abból a szempontból, hogy nem teljesen tudom, mi történik a beadás és a megítélés között. Mert hogy elvileg az ember ugyan jogosult visszajönni a turista vízumával, de azt hiszem (nem 100%) az embernek az új vízumával kell belépnie újra Ausztráliába. Meg hát azért a repülőjegy se olcsó mulatság, bár 200 dollárból meg lehet úszni. De jól jön az a $200 máshol is, úgyhogy nem erre játszok.

Az ideiglenes diákvízumnak jelenleg 7 alcsoportja van. Ezt visa subclassoknak hívják, az egyes alcsoportokat számokkal jelölik 570-től 576-ig. Itt most végigveszem az alcsoportokat, szóval akinek uncsi, pörgessen tovább a következő képig.

570 – Independent ELICOS – gyakorlatilag angol nyelvtanulás. Az ELICOS – az English Language Intensive Courses for Overseas Students rövidítése, magyarul intenzív angol nyelvtanfolyamok. Nincs benne semmi izgi, akit bővebben érdekel az használja a googlet. Nekünk magyaroknak jelenleg ez Assesment Level 2, vagyis otthonról pályázható.

571 – Schools – külföldi általános és/vagy középiskolai tanulmányok, ahogy néztem eléggé szabad a vásár, az ember gyerekét fel kell vetetni valamelyik suliba és akkor járhat ide. Persze ha és mivel 18 év alatti, azért rendesen megnézik, hogy hogyan és mint fogják a gyerkőcöt itt ellátni, de hát ugye ezt muszáj. Level 1.

572 – VET, azaz Vocational Education and Training, magyarul szakmai oktatás és fejlesztés. Na ez lenne a tuti egyébként szerintem otthonról, kicsit több értelmét látom, mint a nyelvtanfolyamnak, bár azért ehhez jól kell beszélni angolul. Meg a másik, hogy ugye otthonról kicsit nehéz megítélni, hogy melyik a jó tanfolyam, és melyik éri meg az árát. Lényegében ide sorolható a TAFE tanfolyamok, a különböző certificate-ek és degreek. Tök jó igazából, mert 6 vagy 12 hónap alatt tanul az ember valamit, a végén kap egy papírt, mellette meg dolgozhat. Kár, hogy Level 2.

573 – Higher Education – felsőoktatás. Nem hiszem, hogy kell rajta mit magyarázni, fizess be előre egy év tandíjat,  és potom $25,000 – $30,000-ért jöhetsz is, várunk szeretettel. Köszi. Level 1.

574 – Postgrad Research – PhD kutatás. Ez jó lehet, mert sokan ösztöndíjat kapnak rá, vagyis legalább nullszaldós az ember, de valószínűbb, hogy még gyűjtögetni is tud. Ami egyedül hiányzik hozzá, az a tanulmányi és szakmai háttér ;D hiába Level 1, nekem nem segít.

575 – Non-Award – nos, igen, lassan közelítünk. Ugyanis Ausztráliában elég sok egyetem önfenntartó, amit többek között azzal  ér el, hogy nem csak azok járnak egyetemre, akiknek kell. Vannak ugyanis nem kevesen, akik csak úgy heccből, najó, félig szükségből tanulnak valamit. Például bizonyos üzleti szakokon már dolgozó üzletemberek végigülnek egy-egy kurzust, mert hátha tanulnak valami újat, vagy például IT-sek meghallgatnak egy innováció kurzust, mert hasznos nekik. Én pedig mindig szerettem volna biomedical engineering tárgyakat hallgatni… Level 1.

576 – AusAID or Defence – ez a vízum azoknak a külföldieknek szól, akiket az AusAID vagy a Defence támogat a tanulmányaiban. Többet nem tudok róla.

Szóval, most hogy áttekintettük a vízum típusokat, ajánlom azoknak, akik még többet szeretnének tudni róla, olvassák el az Immi honlap ide vonatkozó részét, ami itt van, a különböző típusok Assessment Leveljeiről pedig itt találtok infókat. Még annyit az assessment levelekről, hogy többnyire minél fejlettebb egy ország, és minél kevésbé tartja őket Ausztrália veszélyes és nem kívánatos bevándorlóknak, annál jobb Level-öket kapnak. Mi egy szinten vagyunk pl. Szlovákiával vagy Maldív szigetekkel, míg mondjuk az olaszok, litvánok, lengyelek csupa egyessel rendelkeznek. Mondjuk az olaszoknak és még jó pár nyugat-európai népnek jár Working Holiday visa is, de ez most annyira nem tartozik ide. Maradjuk annyiban, hogy az ausztráloknak mi azért vad kelet vagyunk.

Aki esetleg lemaradt volna, annak elmondom, azért ilyen fontos a diákvízum, mert minden diákvízumhoz jár heti 20 óra munkavállalási engedély, vagyis, hogy pontos legyek, 2012. március 23-ikától 2 hetente 40 óra, de ez nem haladhatja meg a heti 20 órát. A kikötés csak annyi, hogy bármelyik egymást követő két hétben nem lehet többet dolgozni 40 óránál. Mindez suli időben, oktatási szünet idején pedig unlimited, vagyis korlátlan munkavállalás. Jó, mi? Az egy baj vele, hogy ha vége a kurzusnak, lejár a vízum is, és az ember szépen elhagyhatja az országot, ha csak nem talál ki valamit.

Az elmúlt napokban a megfelelő kurzust kerestem, amit 4-6 hónapig tervezek tanulni, hogy teljesítsem a diákvízum követelményeit. Amikor anno elmentem ahhoz a bevándorlási tanácsadóhoz a kínai negyedbe, ő nagyon a felsőoktatást nyomta, de hát azért az horror összeg, ha akarnám se nagyon tudnám most megengedni magamnak. Egy bachelor képzés 10-11 000 dollártól kezdődik, és mondjuk egy mérnöki bachelor olyan 30-35 000 dollár körül van. Egy évre. És egy szemesztert legalább ki kell fizetni előre. Nem igazán az én szintem…

Vannak ugye a TAFE tanfolyamok, amik árban 4000-4500 dollár körül indulnak egy fél évre és 6-8000 dollárig mennek fel, vagy még feljebb, de ezek azért egy olcsóbb alternatívát jelentenek. Tetszene is egy-kettő, jó is lenne, de sajnos az 572-es vízum nem nekem való.

Végülis csak rászántam magam, hogy valami felsőoktatás után nézzek, ha már nem akarom elhagyni az országot. Ekkor bukkantam rá a Non-degree vagy non-award oktatásra valamelyik egyetem honlapján. Lényegében, mint korábban is említettem, az ember felvehet 1-2 tárgyat az egyetemen, just for fun. Ez azért is jó, mert tényleg olyan órára ülhetek be, ami érdekel is, magyarul nem lesz kínszenvedés, másrészt meg eléggé sok szabadidőt hagy, többet, mint egy tanfolyam.

Megkezdődött tehát a vadászat a megfelelő tantárgy után. Mivel ettől függetlenül baromi drága az oktatás, ezért egy 6 kredites tárgyat tudok csak felvenni, az is $3800-4500 körül mozog egyetemtől és kartól függően. Egyelőre három egyetemet néztem ki, amin utánajárok a dolgoknak. Jó, igazából négyet, de a Macquarie Egyetem elég gyorsan kiesett, hogy megláttam az árait meg hogy mennyire a világ legjobb X egyeteme között van. A maradék három a UTS, a USYD és a UNSW.

A UTS, közismertebb nevén a University of Technology Sydney vagyis az itteni műegyetem, a belvárosban, mindenhez közel, a Central station mellett van. Ez nagyon kényelmes, ráadásul a campus elég modern, és nagy, és csilli-villi, hadd ne mondjam tovább. Itt összefutottam egy magyar villamosmérnök tanonccal, élmény volt! Beszélgettünk egy kicsit, elmesélt pár dolgot, úgyhogy hasznos volt. Remélem tartjuk a kapcsolatot, bár ő is óva intett az itteni magyaroktól 😉 A UTS nemzetközi részlegén nem tudtak nekem rögtön választ adni, hogy milyen opcióim vannak non-award diákként – ezek a kurzusok ugyanis főként helyieknek elérhetőek. Még visszaszólnak.

A következő hely a University of Sydney volt. Igazából lehet, hogy kicsit túlzsúfolt, lehet, hogy kicsit lepukkant, de annyira imádnivaló. Hatalmas egyébként, sok parkkal és épülettel, kicsit nekem hasonlít a BME-re. Emberek ülnek a fűben, néha kicsit szocreálnak tűnnek az épületek, de egyszerűen élet van benne. Olyan jópofa. Az összes kép onnan van 🙂

Itt egyik irodából küldözgettek a másikba, először voltam a nemzetköziben, majd a mérnöki kar irodájában, majd továbbküldtek a gépész-, aero- és mechatronikai mérnöki tudományok iskolájába. Na remek. Ja, mert itt egyébként kinéztem előre, hogy milyen remek kis biomedical részlegük van, és azon céloztam meg egy-két tárgyat. Szóval, itt persze az admin csaj ugyanolyan tanácstalan volt mint az előző két helyen voltak, de legalább bevitt az egyik oktatási felelőshöz, egy tanárhoz, aki az első és másodévesek tárgyfelvételeiért felel. Megbeszéltük eddig miket tanultam, meg miből írtam a diplomamunkám, meg megmutattam egy-két publikációmat, ő meg elmondta milyen tárgyakból választhatok, meg most épp milyen órát tart, meg milyen lehetőségeim vannak. A beszélgetés végére mindketten ugyanolyan izgatottak lettünk, neki tetszettek a publikációim, nekem meg a tantárgyak és a témák. Szóval izgis.

Közben az admin csaj igyekezett mindent megtenni, megtaláltuk a karon kb. az egyetlen embert, aki tudja, hogy kell jelentkeznem a kurzusra – az egyik aero tanár. Pff. Ja, mellesleg persze csajok nuku, tényleg zéró, diákok 90%-a ázsiai. Minden másban tiszta gépész, mutatok pár képet:

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Szóval a jelentkezésem bár központilag érkezik be online formában, az elbírálás elvileg a szakon történik, ezért az utána járás.

De tetszett, remélem a tisztázódnak a részletek is, meg minden apróság, és akkor minél előbb tudok jelentkezni.

Azért még holnap megnézem a University of New South Walest, ami kicsit arrébb van, de közvetlen busz visz oda. Ott is jó a biomedical részleg, majd meglátjuk, ott mennyire fogadnak lelkesen. Ezeket intézem a héten, közben próbálok egészségesen táplálkozni és spórolni 🙂 Nem egyszerű 🙂

1 Hozzászólás »

Új élet Svédországban

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Travel Sandwich

Travel, photography, and the stories in between

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

The eccentric Cook

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Kate Kendall

Entrepreneur and writer ✈️

pappito.com

Új-Zéland

Subdimension

From beyond

bandirepublic

autók, cola, rock ‘n roll, zen és intergalactic

bezzeg a svédek!

bandirepublic a svéd királyságban

%d blogger ezt kedveli: