Nem csak a húszéveseké a világ

A héten a leendő főnököm nekem szegezte a kérdést, hogy akkor melyik nyugdíjbiztosítót is fogom választani, hova fizessék majd a kötelező hozzájárulást. Nyilván csak pislogtam, mert titkon reméltem, hogy majd valaki kiválasztja nekem, majdnem mindegy is, hova megy az a 9%-a a béremnek, lévén messze még a nyugdíj, és ki tudja, látok-e valaha belőle egy centet is.

Persze ez nem túl felelősségteljes hozzáállás, és nem is vagyok ám ilyen nagyvonalú a pénzügyekben, ezért a hétvégén részletesen áttekintem a lehetőségeimet, hogy a legjobb döntést hozzam. Több opcióm is van, ezeket kell elemeznem, aztán az összeszedett információk alapján kitalálnom, mi legyen.

Az egésznek az az alapja, hogy a munkáltató köteles munkabér 9%-ának megfelelő összegben nyugdíjbiztosítást fizetnie az alkalmazottja után. A képlet tehát úgy áll össze, hogy van egyszer a bruttó bér, ami legyen mondjuk 55,000 dollár, ez után fizet mondjuk durván 5,000 dollárt az államnak superre (nyugdíjbiztosítás), és az $55,000-et fizeti az alkalmazottnak. Az alkalmazott kézbe nem ennyit kap, mert automatikusan leveszi róla a munkáltató a személyi jövedelem adót, ami sávosan változik. Így ha valaki évente $55,000-et keres, az kézbe kap kb. $45,500-at, ez a nettó jövedelme éves szinten. Ez heti bontásban nagyjából 875 dollár.

Az alkalmazott kiválaszthatja, hogy hova szeretné fizettetni a nyugdíjjárulékát a munkáltatóval, melyik társasághoz. Természetesen nagyon sok szolgáltató van, nem is kis feladat kiválasztani, hogy melyik a legjobb. Persze érdemes a személyes célokat és lehetőségeket áttekinteni, hogy milyen kockázattal és milyen célokkal számolunk. A neten találtam egy nagyon jó kis összehasonlító alkalmazást, ami az elérhető szolgáltatásokból a megfelelő adatok megadásával összehasonlítja az opciókat.

Mivel én még fiatal vagyok, és lehet, hogy változtatni szeretnék a pénzügyi terveimen a következő pár évben, valami rugalmasra van szükségem. Ugyanakkor abszolút nem számolok a befektetett pénzzel a következő 5-10 évben, így nem zavar, ha néha az összeg ingadozik a piaci változások miatt. Azt is látom, hogy bár az ausztrál gazdaság most nagyon erős, 5-10 év múlva valószínűleg azért nem lesz ennyire kimagasló helyzetben a nemzetközi piacokhoz képest, így nem szeretném, ha a pénzem főként az ausztrál piactól függne.

A fenti programmal a saját igényeim szerint végülis két opció közül kell csak választanom, mindkettő hosszútávra szól és kicsit a kockázatvállalóbb befektetőre hajaz. Az egyik az Australian Super, a másik a Commonwealth Group superje. Itt azért kicsit bejön a képbe a személyes faktor is. Eddig a pénzügyeimet a Commonwealthnél vittem, és meg voltam velük elégedve, jó az ügyfélszolgálatuk, kedvesek voltak mindig velem, és biztonságban érzem magam velük. Persze, most néhányan felszisszenhetnek, akik kizárólag csak a számokat nézik egy befektetés során, de azt hiszem, a női intuíció az üzleti életben is sokszor szerepet játszik. Ahogy korábban olvastam egy cikkben, a nők hajlamosak hosszútávon jobb befektetéseket választani, mert sok szempontot figyelembe vesznek, az anyagi biztonság helyett a kényelmes életmódra helyezik a hangsúlyt és összességében kevesebb kockázatot vállalnak.

Fejben már meg is van, hogy ezek alapján melyik lesz a nyerő, de azért alszom még rá egyet. Még egy lépéssel közelebb a célhoz…

Havi számvetés

Régóta készülök erre a bejegyzésre, egyrészt szerintem hasznos a kívülállóknak másrészt meg érdekes lehet mindenkinek. A piszkos anyagiakról fogok írni, vagyis, hogy mennyibe kerül a bevándorlás első hónapja Ausztráliában.

Aki követi a blogomat, tudja, hogy teltek a napjaim, látjátok, körülbelül, mikre költöttem. Volt részem remek turista programokban, voltam szórakozni, de a hónap nagy részét olcsó vagy ingyen szálláson töltöttem. Őszintén, a kaján úgy érzem többségében spóroltam, egy hasonló korú pasi biztos többet költött volna rá. Igyekeztem mértéktartó lenni, de azért néha-napján megengedtem magamnak egy kis bűnözést, mint egy finom koktél vagy egy fagyi a parton. Lássuk, mire jutottam.

Napra lebontva, tételesen vezettem a költségeimet, ezért most elég konkrétan tudok arról írni, hogy mire mennyit költöttem. Előre bocsátom, hogy centre pontos dollárokról nem lesz szó, de aki kicsit is figyelt, vagy egy picit utána néz a neten, ki tudja okoskodni, hogy mennyi az annyi. Igazából teljesen mindegy, a nagy egészre kell koncentrálni

Tehát, ahogy a fenti diagramon is látszik, a legtöbb pénz a szállásra ment el. Erről ugye azt kell tudni, hogy 3+4 napot töltöttem hostelben, plusz egy hetet a mostani szobámban, illetve itt a költségek között szerepel a két hét bond vagyis a depozit is. Igazából az ugye visszajár, és ezért nem költség, de most hiányzik a pénztárcámból, és ebből a szempontból releváns. Plusz, ha nem abból a szerencsés helyzetből indul ki az ember, hogy 2-2,5 hetet couchsurfingel, akkor meg még inkább rendben van az a 45%.

Jelentős összeg ment el még az étkezésekre illetve bevásárlásokra és az utazásra. Az étkezésekről azt kell tudni, hogy naponta egyszer legalább meleg ételt ettem, étteremben nem voltam, gyorskajáldákban néha, igyekeztem többször főzni. Marhahúshoz csak a Mekiben jutottam, szóval mostanában az kicsit kimarad az étrendből – állítólag nem is olyan jók a vörös húsok, nem igaz? – a sertés meg amúgy se a kedvencem. Több zöldséget és gyümölcsöt eszem szerintem, mint otthon, lévén hogy olcsók és finomak.

Utazással kapcsolatban: hát, igen, ezek a benzinárak… 🙂 Nem, viccet félretéve, busszal és vonattal közlekedem, egyesített bérletet használva az első zónára, illetve ezen kívül ugye voltak a külterületi kiruccanásaim, ahová plusz vonatjegy kellett, pl. Blue Mountains vagy az Easter show. Néha egy-egy buszjegy is befigyelt, mert próbáltam a bérlet érvényességi idejével kombinálni, ha egy nap csak egy helyre kellett mennem. Szóval, igen.

Az egyéb költségek fedik le azokat a dolgokat, amik máshova nem passzoltak 🙂 Például kellett vennem egy esernyőt, de mondjuk nyilván költöttem képeslapokra és bélyegre (az egyéb költségek 18%-át), vagy például nyomtatásra, scannelésre, fénymásolásra, ilyesmikre. Fontos volt még az elején a csomagmegőrző is a pályaudvaron, az a költség is ide került. Tisztítószerek a lakásba, közös használatra, és az új szobámba az IKEÁs cuccok.

Szórakozásaim során egyszer kávéztam a Lindt kávézóban a Martin Placen – kb. mint nálunk a Gerbaud, – valamint ittam 2 koktélt, 1 pohár bort a bulik során, belépőre nem költöttem. Vettem egy üveg bort vendégségbe meg egy doboz cigit. Ide vettem a Blue Mountains-i Scenic World belépőm árát is, mert ez egy jelentősebb összeg volt.  Talán ide soroltam egy fagyizást a parton.

A következő diagramon pedig azt láthatjátok, miért volt olyan fontos nekem a költözés:

Na ugye, a diagram azt mutatja, hogy hogyan változtak a napi kiadásaim az idő elteltével. Ebben a diagramban kivettem a depozitot a költségek közül, mert csak rontott az összképen. A diagram maximuma ugyebár a beköltözésem, amikor egy heti bérleti díjat ki kellett fizetnem, másnap pedig az IKEÁs vásárlásom napja, ami szintén jelentősebb összeg volt. De ha az utána lévő szakasz megfigyelitek, azóta nem nagyon kellett költenem szinte semmire.

Ami még megfigyelhető, azok a csúcsok 5-ikénél, 13-ikánál, 20-ikánál. Nos, ezek a bérletek vásárlásainak napjai, ami utoljára 28-ikán volt. Ezek a napi költések kb. 60%-át tették ki, innen is látszik, mennyire erősen befolyásolja a közlekedés a mindennapi életemet.

Az elmúlt egy hónapban kb. az elköltött pénz kevesebb, mint 1%-ának veszett nyoma, elhagyott apró, rossz kerekítések, vagy pontatlan jegyzés miatt. Ezzel az egy százalékkal inkább nem foglalkozom, hanem lezárom ezt a hónapot, és remélem a következő kicsit olcsóbb lesz. Elvégre már van egy fix helyem, és bár Ausztrália nem egy olcsó ország, de ha ügyes vagyok, ki tudok jönni a tartalékaimból.