A héten a leendő főnököm nekem szegezte a kérdést, hogy akkor melyik nyugdíjbiztosítót is fogom választani, hova fizessék majd a kötelező hozzájárulást. Nyilván csak pislogtam, mert titkon reméltem, hogy majd valaki kiválasztja nekem, majdnem mindegy is, hova megy az a 9%-a a béremnek, lévén messze még a nyugdíj, és ki tudja, látok-e valaha belőle egy centet is.
Persze ez nem túl felelősségteljes hozzáállás, és nem is vagyok ám ilyen nagyvonalú a pénzügyekben, ezért a hétvégén részletesen áttekintem a lehetőségeimet, hogy a legjobb döntést hozzam. Több opcióm is van, ezeket kell elemeznem, aztán az összeszedett információk alapján kitalálnom, mi legyen.
Az egésznek az az alapja, hogy a munkáltató köteles munkabér 9%-ának megfelelő összegben nyugdíjbiztosítást fizetnie az alkalmazottja után. A képlet tehát úgy áll össze, hogy van egyszer a bruttó bér, ami legyen mondjuk 55,000 dollár, ez után fizet mondjuk durván 5,000 dollárt az államnak superre (nyugdíjbiztosítás), és az $55,000-et fizeti az alkalmazottnak. Az alkalmazott kézbe nem ennyit kap, mert automatikusan leveszi róla a munkáltató a személyi jövedelem adót, ami sávosan változik. Így ha valaki évente $55,000-et keres, az kézbe kap kb. $45,500-at, ez a nettó jövedelme éves szinten. Ez heti bontásban nagyjából 875 dollár.
Az alkalmazott kiválaszthatja, hogy hova szeretné fizettetni a nyugdíjjárulékát a munkáltatóval, melyik társasághoz. Természetesen nagyon sok szolgáltató van, nem is kis feladat kiválasztani, hogy melyik a legjobb. Persze érdemes a személyes célokat és lehetőségeket áttekinteni, hogy milyen kockázattal és milyen célokkal számolunk. A neten találtam egy nagyon jó kis összehasonlító alkalmazást, ami az elérhető szolgáltatásokból a megfelelő adatok megadásával összehasonlítja az opciókat.
Mivel én még fiatal vagyok, és lehet, hogy változtatni szeretnék a pénzügyi terveimen a következő pár évben, valami rugalmasra van szükségem. Ugyanakkor abszolút nem számolok a befektetett pénzzel a következő 5-10 évben, így nem zavar, ha néha az összeg ingadozik a piaci változások miatt. Azt is látom, hogy bár az ausztrál gazdaság most nagyon erős, 5-10 év múlva valószínűleg azért nem lesz ennyire kimagasló helyzetben a nemzetközi piacokhoz képest, így nem szeretném, ha a pénzem főként az ausztrál piactól függne.
A fenti programmal a saját igényeim szerint végülis két opció közül kell csak választanom, mindkettő hosszútávra szól és kicsit a kockázatvállalóbb befektetőre hajaz. Az egyik az Australian Super, a másik a Commonwealth Group superje. Itt azért kicsit bejön a képbe a személyes faktor is. Eddig a pénzügyeimet a Commonwealthnél vittem, és meg voltam velük elégedve, jó az ügyfélszolgálatuk, kedvesek voltak mindig velem, és biztonságban érzem magam velük. Persze, most néhányan felszisszenhetnek, akik kizárólag csak a számokat nézik egy befektetés során, de azt hiszem, a női intuíció az üzleti életben is sokszor szerepet játszik. Ahogy korábban olvastam egy cikkben, a nők hajlamosak hosszútávon jobb befektetéseket választani, mert sok szempontot figyelembe vesznek, az anyagi biztonság helyett a kényelmes életmódra helyezik a hangsúlyt és összességében kevesebb kockázatot vállalnak.
Fejben már meg is van, hogy ezek alapján melyik lesz a nyerő, de azért alszom még rá egyet. Még egy lépéssel közelebb a célhoz…
Ausztráliába mentem, majd jövök... 