NMA

A héten volt szerencsém a canberrai Nemzeti Múzeumba látogatni, és ismét rácsodálkozhattam valamire, ezt gondoltam megosztani most. Az NMA, vagyis National Museum of Australia egy elég friss múzeum, csupán 2001-ben nyitotta meg kapuit, de sok mindennek köszönhetően mára elég nívós színvonalat képvisel itt Ausztráliában.

Az épület maga már megér egy misét, hiszen nagyon modern, szerintem belülről kifejezetten szép, de engem mindig vonzottak a modern, geometriai alakzatokból kiinduló épületek. A főépület előcsarnokában most új kiállítást nyitottak, és a képen látható hatalmas tér már tele van csomó érdekes dologgal, repülőkkel, egy lovas kocsival, gőzgéppel és egy régi Citroen is díszeleg itt.

A főépület nagyon különös alakú, belülről nem derül ugyan ki, de valójában két 8-as fonódik egymásba, amolyan alul felül fonódós módon. Remek tér, különleges fényekkel és egészen egyedi atmoszférával. Ha valaki Canberrába jár, a Parlament és a War Memorial mellett ezt is érdemes megnézni, mert tényleg lenyűgöző.

A múzeum intézménye pedig egy társadalomtörténeti gyűjtemény köré épül fel. Van itt minden, amit az elmúlt kb. 2-300 évben fel tudtak halmozni, közlekedési eszközök, szép- és iparművészeti tárgyak, használati tárgyak, és minden egyéb apróság. A múzeum vezetősége véleményem szerint nagyon kreatívan gazdálkodik azzal a kis szelet történelemmel, ami Ausztráliának adatott, a héten két kiállítás is megnyitotta kapuit. Az egyik az előcsarnokban található Big Things, ami nevéhez méltóan nagy tárgyakat takar, ezek a már korábban említett közlekedési eszközök. Ezen kívül, a világon valószínűleg elsőként rendeznek kiállítást a restaurálási munkálatokról. A kiállítás, mely a Museum Workshop nevet viseli, bemutatja a restaurálás minden csínját-bínját, és még azokkal a különleges személyekkel is találkozhatnak a látogatók, akik ezt a munkát végzik. Nagyon érdekes kiállítás, ajánlom bárkinek, aki a következő három hónapban Canberrában jár.

Canberra

A hétvégén Canberrában jártam, ami körülbelül 300 km-re van Sydneytől. Az útviszonyokat is figyelembe véve 3-3,5 óra kocsival. Szerencsére egy órát sikerült megspórolnunk, ugyanis a két város között egy órányi időeltolódás van. Ez odafelé nagyon jól esik, visszafelé már kevésbé.

Az út nagyon kellemesen telt, dimbes-dombos tájon haladtunk keresztül, és még vezettem is egy részen. Aztán megálltunk a Lake George mellett, ami állítólag több, mint egymillió éves. Ez egy nagyon nagy kiterjedésű és rendkívül sekély tó, ami már ugyan többször kiszáradt, de aztán valahogy megint került bele víz. Most sem volt teljesen tele, de azért látszik a mérete.

Canberrába érve nagyon kellemes idő fogadott. Itt azért jóval kontinentálisabb az időjárás, a fákon sokkal jobban látszik az ősz hatása. Bár pár fokkal kevesebb volt a hőmérséklet, mint Sydneyben, mégsem volt olyan hideg. Olyan finom roppanós levegő volt, mint mondjuk az Alpokban. Tehát hiába van mondjuk 11-13 fok, az nem olyan téli hideg, hanem mint tavasszal, amikor már érződik a jó idő előszele. Egy dzsekiben teljesen jól éreztem magam, nem fáztam egyáltalán. Szerencsénkre a nap is  kisütött.

Meglátogattuk az Australian War Memorialt, ami az ausztrál háborús hősöknek állít emléket. A Memorial épülete körül egy hatalmas park terül el, benne padokkal, szobrokkal, és különböző háborús emlékekkel. Vannak itt ágyúk kiállítva, meg anyahajó parancsnoki hídja, illetve egy tankot is láttam. A Memorial épületében pedig egyrészt van egy emlékhely jellegű rész, ahol az ismeretlen katona sírja van, meg az örök láng, meg a háborús halottak névsora, amiket kis pipacsokkal díszítenek az emlékezők. Ez a félig-nyitott terület. Belül pedig egy múzeum található, ahol az összes ausztrál részvételű háborút mutatják be, amiből volt azért jó pár. Bár én – és még szerintem rajtam kívül sokan – nem tudtam, de tényleg elég sok ausztrál meghalt a háborúkban. Persze ez relatív.

Szóval, már korábban írtam az Anzac Dayről, ami tulajdonképpen a Gallipolinál elszenvedett vereséget ünnepli. Nem értettem, de most talán már közelebb állok egy kicsit hozzá. Szóval az első világháborúban Ausztrália ugye a britek oldalán harcolt, és nálunk valahogy ez kimarad a történelem könyvekből. Mert hogy ilyenkor már nem gyarmat volt, hanem 1901-ben szabad államok szövetségévé vált. Tehát ugyan még függött a koronától, de (többé-kevésbé) önálló kormányzással döntött a saját sorsa felől.

Gallipoli azért volt fontos az ausztráloknak, mert ez volt az első olyan háborús esemény, ahol nemzetként léptek fel. Nemzeti öntudat építő hatása volt. Ott nem csak angolok és törökök haltak meg hanem ausztrálok és új-zélandiak is. A másik dolog ezzel az első világháborúval kapcsolatban, hogy nem kis bátorság kellett azért az ausztráloknak, hogy ezt bevállalják. Aki bevonult, annak nem túl sok esélye volt épségben hazaérni. Nem a 21. századról beszélünk, ahol az ember felül a repülőre és 24 óra alatt a világ másik végén van. Vagy nem Európáról, ahol ha leszerelték a katonát, pár hét alatt talán haza tudott jutni. Nem egyszerű. Szóval mindenképp becsülendő, hogy nem bújtak ki a háború alól. Az első világháborúban 420 ezer ausztrál katona szolgált, ebből több, mint 60 ezren vesztették életüket.

A Memorial után a Parlamentet néztük meg, ami jó nagy meglepetés volt. Az ausztrál parlament egy modern épület, bár a város sem a régi hagyományairól híres. Történt ugyanis, hogy a fent említett 1901-es évben, megalakult a Szövetségi Ausztrália, ami a 6 gyarmat – tulajdonképpen a későbbi államok – szövetségre léptek. Ezek a következők voltak: New South Wales (NSW), Victoria, Tasmania, Queensland, South és Western Australia. Ők 1907-ben a brit birodalom domíniuma lettek, önrendelkező tagja a brit nemzetközösségnek, úton az önállósodás felé. Hamar rájöttek, hogy akkor nem ártana egy főváros is, meg egy parlament, ahol jól önrendelkezhetnek, így el is kezdték építeni Canberrát és a parlamentjüket. Ez 1927-ig tartott, így a köztes időszakban Melbourne-ben székelt a tisztelt vezetőség.

Az ausztrál zászlóban elvileg a hat csillag ezt a hat államot jelöli. Hogy ez mennyire van így, arról a források eltérnek, nem is mennék bele. Az biztos, hogy a hat államhoz ma már több territórium is tartozik, a két nagy a kontinensen a Nothern Territory (itt játszódik az Ausztrália című film) és az Australian Capital Territory (ACT). Az ACT nem túl nagy, gyakorlatilag szinte csak Canberra. Olyan, mint egy törpeállam Európában.

Amiért ezeket megosztom, annak az az oka, hogy egy kicsit mesélnék a politikai rendszerről is. Az itteni rendszer a brit hagyományokat őrzi, kis ausztrál beütéssel. A törvényhozói hatalom három részre oszlik, a brit uralkodóra, a parlamenti képviselőkre, és a szenátusra. A brit uralkodó jelenleg ugye II. Erzsébet királynő, aki idén ünnepli a gyémánt évfordulóját, vagyis, hogy már 60 éve ül a trónon. Ő közvetlenül, illetve közvetve a Governor Generalon keresztül elvileg beleszólhat az Ausztráliát nagy mértékben érintő ügyekbe, ezt ’75-ben meg is tette, amikor a botrányosan szereplő kormányt kellett leváltania. De ezen kívül nem sok vizet zavar igazából.

A parlamenti képviselők a parlament zöld termében gyűlnek össze, ez a House of Representatives. Ide a képviselők választás útján kerülnek be, a választókörzetekből közvetlenül. Minden állam minimum 5 képviselőt delegál, de a népsűrűség miatt egyes államok jelentős fölényben vannak, pl. NSW és Victoria. Itt az egész nemzetre vonatkozó törvényeket vitatnak meg, ugyanakkor mivel minden állam különálló egységet alkot, az egyes államoknak is van saját parlamentjük saját törvényhozással.

A szenátusban 76-an ülnek, 12-en minden államból, plusz 2-2-en a két territóriumból, Nothern Territoryból és ACT-ből. A szenátorok is szavazás során kerülnek be, a szavazó pártra és jelöltre is szavaz, a saját állama által állított jelöltek közül.

A szenátus ülésterme piros, mint az eukaliptusz levél, ha ősszel lehullik, és pink, mint az eukaliptusz virága tavasszal. Itt ülnek össze a szenátorok, akiket az államok delegálnak, és közülük kerülnek kiválasztásra a miniszterek is. Ellentétben a magyar gyakorlattal, itt egy szenátor több minisztériumot is képviselhet, nem pedig mondvacsinált minisztériumokat hoznak létre. Így csupán 7 “miniszter” van a több, mint 30 miniszteri posztra. Mondjuk Christopher Evens szenátor egyben a veterán ügyek minisztere, meg az idegenforgalmi miniszter is, na és a szociális és családügyi miniszter sok egyéb mellett.

A szenátus és a képviselők háza elvileg közösen dönt kérdésekben, mindkettő aktív szerepet vállalva a törvénykezésben. Általában a kormány kezdeményezésére alkotják meg a törvényt, majd ha azt elfogadják az képviselők házában – ami egy többségi kormány esetén ugye triviális – akkor a szenátus elé kerül, akik beiktathatják vagy visszaküldhetik. De a szenátus is betölthet törvényalkotó szerepet, csak adózási és költségvetési ügyekben nem alkothat törvényt.

A parlament egyébként nagyon tetszett, ahhoz képest, hogy egyesek lehúzzák, szerintem egész szép épület. Lehet, hogy nem az a klasszikus, amit megszoktam Európában, de azért tetszett.

Egyébként Canberrában simán el lehetne tölteni egy hosszú hétvégén, jó lett volna több dolgot látni, csak sajnos nem nagyon volt rá elég idő. Azért mutatok pár képet, mert így is sok készült, és nagyon tetszett az ausztrál főváros.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.