Hornsby

Miután kellően kinapoztam magam hétfőn a Circular Quayen, ami tulajdonképpen egy komp kikötő, elindultam a következő vendéglátómhoz, Sallyhez, aki trapéztanár. Elég messze lakik a belvárostól, busszal két óra lett volna, úgyhogy előre figyelmeztetett, hogy expressz vonattal menjek hozzá. Meg is beszéltük, hogy az állomáson vár majd, ami így is történt.
Amit korábban nem említettem, hogy Sydney nem pont egy sík város. A belvárosban kevésbé tűnik fel, meg talán kisebb mértékben is jelentkezik, de itt külvárosban eléggé dimbes-dombos a környék. Igen, bőrönddel külön öröm, dombra fel, lejtőn le, értékeltem, mikor végre megérkeztünk. Egy szobában alszom vele, igazából egy szoba is van, ami egyben a konyha is, meg a nappali is, meg az ebédlő is. Még jó, hogy a fürdőszobán van ajtó 🙂

Egyébként ez a Hornsby, ahol ő lakik, egy kellemes kisvárosi jellegű, kertesházas övezet, nagyon csendes és igen felemelő a belváros után. De nem volt sok időm a szép környéken csodálkozni, mert sietnünk kellett a vacsorára, és a vendéglátóm nem szeret késni. Nagyon nem szeret. Kb. 40 perc sétányira mentünk vendégségbe, és ezt úgy, hogy volt, amikor futottunk. Nem viccelek. Sötétben. Oké, nem mindig sötétben, de voltak olyan részek, ahol nem volt közvilágítás. Hát, volt egy-két pont, amikor majdnem feladtam, legszívesebben megmondtam volna, hogy bocsi, nem ér ennyit a vacsi, hogy egy vadidegen országban a vak sötétben fussak valami ismeretlen helyre. Durva volt.

Szóval, igazság szerint, a vendéglátóm egyik ismerőséhez mentünk vacsorázni. De egész pontosan azért mentünk, mert a vendéglátóm előző szörfösei egész véletlenül egy ismerősénél kötöttek ki, és a szörfösök – egy román pár – meg akarták vendégelni Sallyt, köszönetképp a vendéglátásért. És ebben az új hostjuk abszolút partner volt, pláne, mikor kiderült, hogy ismerik is egymást.

Lerövidítve a sztorit, Nick, az új host, Sally, a régi host, a két román couchsurfer, meg én, plusz Nick öccse, Isaac, együtt vacsoráztunk. Amikor megérkeztünk a házigazda, illetve igazából a couchsurferek jó kis szilvapálinkával fogadtak minket. Mondtam is nekik, hogy ne tudják meg, milyen jól esik ez így húsvét tájékán. Meg azért mégis, kell valami, ami kiűzi a bacikat, ha már a gyógyszerem elfogyott. Nem tudom mennyit segített, de jól esett. Aztán Nick kérdezgette, hogy milyen bort innánk, mellesleg épp csirke készült, úgyhogy én a fehér száraz mellett voltam, persze ahányan voltunk, annyi fajtát mondtunk. Sally édes fehéret, a románok száraz vöröset ittak volna. Akkor én csapódtam a vörös oldalhoz, Sallynek meg jutott valami maradék desszertbor. Elvileg Nick borkóstolókkal keresi meg a kenyérre valót, ami tök jól hangzik, egészen addig, amíg ki nem nyit neked egy édes bort, és nem kezdi elemezni a száraz bor minden titkát. Na mindegy, inkább ne menjünk bele.
Nagyon finom volt a kaja, ami egy tejszínes gombás-csirkés raguval töltött palacsinta volt, tényleg jól esett, még ha nem is teljesen otthoni, de azért a látszatát keltette. Jól megjegyeztük, hogy a tetején a tejföl azért nem az a tejföl, de megettük. A vacsi után kártyajáték következett, ami jópofa volt, csak kicsit sokáig tartott. Végül éjfél körül értünk haza.

Kedden intéztem egy-két dolgot, névjegykártyának jártam utána, nem sok sikerrel. Rájöttem, hogy a digitális nyomtatás is elég drága, úgyhogy kicsit bajban vagyok, de majd lesz valahogy. Szerdán úgy tervezem, vacsorát főzök a hostomnak, valami magyarosat, de könnyűt. Nem tudom, talán lesz egy karfiolleves, mert karfiol van a hűtőben, meg egy kacsacomb vagy kacsamell párolt lilakáposztával. Vagy például az a lilahagyma-lekváros történet, amit egyszer csináltam, és annyira jól sikerült. Majd meglátom. Lehet kéne valami desszert is, de elég nehéz, mert a csaj egyébként profi séf is a trapézkodás mellett.

The Final Countdown…

ÉÉÉÉÉSSSSS, igen! Már kevesebb, mint 20 nap van az indulásig. És hogy állok? Hát, egyik oldalról sehogy, másik oldalról jól. Szóval. Szakmai felkészülésből nem lett semmi. Ugyan újraraktuk a nagy gépemet (laptopot még nem), de szoftverekkel nem sikerült feltölteni megfelelően, szóval abból nem sok lesz, hogy gyakorlok.

Viszont hősiesen járok a CNC tanfolyamra, ami első blikkre nagy falatnak tűnt a tizenikszes tengelyű vezérléssel, de most már úgy ahogy elevickélek az órán. Plusz tanulok egy kis esztergálási alapismereteket is, ami külön jó.

Egyebekkel. Múlt héten voltam a repjegyért, plusz ajánlottak egy utasbiztosítást is. Őszintén, hát, nemtom. Az van, hogy néztem a worldnomads biztosítását, ami lényegesen drágább az “Atlasz” biztosítónál, viszont ha az ember megnézi a feltételeket, hát… az atlasz hungaricum 🙂 hogy finom legyek. Ennek ellenére lehet, hogy maradok az olcsóbb Atlasznál, mert egyrészt kevesebb, mint a fele, másrészt meg csak jól alakulnak a dolgok és nem is lesz szükségem rá. Mint ahogy eddigi utazásaimnál soha nem volt. (Kubában is helyi orvost hívtak, hely pénzért, ami ok, olcsó volt magyar viszonylathoz képest, de ha kicsit jobban lettem volna, tuti, ellenkeztem volna.)
Szóval nem vagyok nagyon meggyőzve, de jövő héten személyesen bemegyek a biztosítóhoz és rákérdezek részletekre. Legunszimpibb egyébként: amint szállítható állapotban vagy az orvosod szerint, hazahozunk, és itthon gyógyíttatunk. (Gondolom TB-s megoldásban. Remek.)

Ugyanakkor pl. múlt hétvégén csináltunk egy elő-próba pakolást, ami azt jelenti, hogy a bőröndömet megpakoltuk azokkal a ruhákkal, amit kivinnék, és 14 kg lett! Szóval most még úgy néz ki, hogy súlyban jó vagyok, jó leszek… Persze ez majd a végén dől el.
Most meg, a négy napos ünnepben végig szüleimmel vagyok, együtt töltünk végre egy kis időt a sok sok meló után. Igazából most hétvégén be kéne fejeznem a portfóliómat, hogy legalább a laptopomról leszedhessem a cuccokat, hogy újra lehessen rakni.

Couchsurfing folyamatban, bár kicsit nehezebb, mint gondoltam, de alakul. Már egy ajánlólevelem is van, még a cégeset  be kell fejezni, meg lehet kérek még valakitől. Pénzváltással kapcsolatban várom, hogy picit lejjebb menjen a dollár, aztán váltok. Ú, tényleg, jövő héten be kell mennem bankba is, hogy melyik számlámat hogy tudom megszüntetni és kivenni a pénzt. Meg hogy hogy tudok TB-t fizetni magam után. Lakásomat ki kell adni, azt is intéznem kell jövő héten.  Receptkönyvből nem lesz semmi, nem sikerül befejezni. Viszont ma legalább túrógombóc lesz ebédre.

Bevándorlási ügynökség + CS

Tegnap voltam egy bevándorlási ill. oktatási ügynökség előadásán Ausztráliáról.Igazából tök szimpatikusak voltak, nyitottnak és segítőkésznek tűntek, plusz egy csomó releváns infóval is szolgáltak. Oké, igaz, ami igaz, kb. a 90%-át már tudtam, mert eléggé utánajártam a témának, de azért jó volt egyrészt egybe meghallgatni, meg tisztába kerülni vele, hogy eddig jól gondoltam, amit gondoltam. Tehát, aki teheti, igenis olvasgassa az immi honlapját, mert megéri.

A maradék 10%-ért volt egyébként kifejezetten értelme elmenni, olyan legális kiskapukat ismernek, amit nyilván az nem ismer, aki nincs ebben benne 10 éve. Meg volt egy-két olyan mindennapi infó, amit a neten nem találtam meg, pl. mennyit költ az ember benzinre egy héten, vagy mennyit érdemes a tömegközlekedésre számolni. Persze kiderült az is, hogy bizonyos ködös területek, mint a fizetés, továbbra is ködös, mert sok mindentől függ, hogy mennyi az annyi. Emellett az is jó volt, hogy megerősített az elhatározásomban, hogy menni kell, és nem lesz itt gond, mert úgyis minden menni fog.

Ma meg még csinosítgattam a Couchsurfing profilomat, és jelentkeztem két hosthoz szörfölni az első két hétben, aztán most várom a válaszukat. Az egyik egy fiatal csaj eléggé fura nyelvtudásokkal rendelkezik, élt Svájcban, Mexikóban, Szlovéniában és most Ausztráliában. De szimpi, csak még nincs túl sok tapasztalata a couchsurfingben. A másik jelöltem egy testvérpár, náluk külön szobám lenne, és az egekbe vannak magasztalva a korábbi vendégeik által, kicsit ahogy néztem, a csaj kb. annyira veszi komolyan a hostolást, mint én, tehát minden előkészítve, ha úgy alakul, kaja is van, meg tiszta ágynemű, törülköző stb. Kellemes lenne 🙂

Szóval ezek alakulnak.

A tegnapi alapján egyébként két dologra jöttem rá:
Egy: fölösleges túl szervezni, így is majdnem többet tudok, mint amire szükségem van, majd ott alakul. Illetve inkább az a lényeg, hogy oké, készüljek a dolgokkal, de igazából már csak rendbe kell rakni a maradék apróságokat, és jó lesz.
Kettő: ha úgy alakul, hogy kapok állást, valószínűleg megkérem ezt az ügynökséget, hogy segítsen az ügyintézésben, mert nem feltétlenül lenne szükséges, de ügyesnek tűnnek abban, amit csinálnak. És én nem ismerem a kiskapukat, meg hogy mikor lehet valami ellen fellebbezni stb. Ezért ugyan baromi sokba kerül, de azt hiszem, majd bevállalom.