Vivid Sydney

Múlt héten kezdődött és kb. jövő hét végéig tart a fények, ötletek és zene fesztiválja, a Vivid Sydney. A pénteki megnyitó után ezen a héten a kulturális és interperszonális feltöltődés volt soron, de minderről a maga idejében.

Pénteken a fesztivál nyitónapján részben ismerősökkel megbeszéltük, hogy találkozunk a Circular Quay-nél, mivel ott illetve a Rocks környékén koncentrálódik a Vivid Sydney legnagyobb része. Én már délután 5 körül ott voltam, lévén semmi más dolgom nem volt, meg aztán úgy voltam vele,  hogy előbb egyedül körülnézek, aztán majd csatlakozom a többiekhez.

A Circular Quay-nél sok különös installációra illetve szoborra találtam, egy részük már világított, mozgott, működött is, míg mások valószínűleg várták a naplementét. Az egész környék egyébként fantasztikus volt, mindenhol színes fények és installációk, zene és rengeteg ember mindenfelé.

Ahogy besötétedett, 6-kor elkezdték a vetítéseket is. Az Operaházra egészen különleges showt készítettek, 3D hatású épületvetítéssel azt az illúziót keltették, hogy az épület összedől, de volt amikor különböző alvó emberek forgolódtak rajta, mint valami hatalmas párnán. Eszméletlen volt tényleg, érdemes videón megnézni – bár élőben azért jobb volt.

Persze még számos épületre vetítettek, a kortárs művészetek múzeumára, a vámházra, stb., mindegyik nagyon-nagyon látványos és érdekes volt. Sajnos közben a levegő eléggé lehűlt, így vettem egy forró csoki a Hungry Jack’s-ben (Burger King itteni neve). Fölslattyogtam vele az emeletre, és rögtön felvillanyozódtam, mert az emelet ablakán keresztül premier plánban lehetett látni a Custom’s House fényeit, tömeg és kitakarások nélkül, ráadásul melegben.

Utána persze találkoztam az ismerősökkel, és csináltam pár képet az esti sötétben világító installációkról, például a műanyagkannákból épített igluról, vagy a klímaváltozást szimuláló lufis szerkezetről.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A héten pedig az Apple Store-ban jártam, a nagyban, ami a George Streeten van. Itt is rengeteg programot rendeznek a Vivid Sydney keretén belül, beszélgetéseket, előadásokat, ilyesmiket. Én egy olyan eseményen vettem részt, aminek a címe Etsy, Technology and Local Artists volt, és azt próbálta bemutatni, hogy hogyan használják a helyi művészek, designerek a technológiát a saját művészetükben. Jó, kicsit többre számítottam, mint ami lett belőle, mert lényegében ők a technológia alatt csak az internetet és a social networkinget értették, de azért jó volt. Például volt egy csaj, aki textíliákra tervez különböző designokat, majd megszitázza az anyagokat. Itt a szita most nagyon megy, rengeteg ilyen terméket láttam Etsyn. A másik művész meg ékszereket készít, na ő azért tényleg tud valamit, nagyon jópofa és kreatív dolgokat láthattam tőle.

Ma pedig kivételesen kihagytam a piacot – anyagi és egyéb megfontolásokból. Helyette inkább a SPARC kiállításra izzítottam, mert úgy meg volt hirdetve hogy ilyen meg olyan kreatív meg szuper installációk, stb. Őszintén, nekem a Marking Time sokkal jobban bejött, de mivel ez is az MCA-ben (Museum of Contemp. Art) volt, ezért elmentem. Kicsit csalódtam, de legalább még egyszer be tudtam lesni a kedvenc kiállításomra, és lefényképeztem az egyik kedvenc installációmat Jim Campbelltől. Ő nem csinált mást, mint vett egy csomó fehér ledet, és sorban fellógatta őket. A turpisság ott van a dologban, hogy úgy vezérli őket, hogy a falról visszavert fény távolabbról nézve fekete-fehér képet ad ki, ráadásul ez ugye időben változtatva mozgókép lesz. Ő így mutatja meg a világnak a saját gyerekkori felvételeit.

A mexikói est

Szóval, miután felébredtem kb. 4 óra alvás után, ami iszonyatosan jól esett, kezdhettem is készülődni az esti programra. Mivel csütörtök volt az utolsó napjuk a tavaszi szünet előtt, Ruby és barátnői bulizni készültek, és úgy határoztam, hogy velük megyek. Elvégre utána megint pár napig egyedül leszek, és jól jön a társaság, meg legalább kicsit edzem a fülem az angolhoz. Szóval készülődtünk, hogy menjünk a mexikói buliba. Nem igazi mexikói, hanem vicces mexikói, ahol az emberek sombrerot meg műbajuszt viselnek. Mondom, aha. Tök jó. (Magamban: „Légy nyitott! Lehet, nem is lesz olyan gáz, hanem tök jól fogod érezni magad”) De most komolyan. Sombrero. Szerintetek milyen hülyén állt már? Segítek. Nagyon.

Szóval, befutnak az emberek, alapozás egy kis tequilával, gyorsan kiderül, hogy itt bizony nem nagyon bírják az emberek a piát. Kettőtől már olyan viccesen beszéltek, hogy öröm volt nézni. Tisztára mint a tinik. Vagy nem tudom. Aztán szép lassan elindultunk az Oxford streetre, taxival mentünk, összesen 22 dollárért. Nem tudom milyen hosszú táv volt, de én olyan 15 perces útra saccolom. De az tény, hogy a taxi nekik is drága, volt rajta ötölés, de az egyik csaj ragaszkodott hozzá, szóval így lett.

A szórakozó hely neve nem tudom mi volt, mert mikor megkérdeztem, azt a választ kaptam, hogy ez a Gypsy Lounge, de a klub neve Naked. Na hát köszi, mi? Fura, mindegy. A szórakozó hely előtt egy sor és egy sor nélküli bejárat. Gyakorlatilag, erre a helyre, ha 21 feletti vagy és van valami személyid, ingyen bemehetsz sorbanállás nélkül. Meg gondolom, ha lány vagy, de ez nem derült ki. Be is mentünk, biztos ki tudjátok találni, rajtunk kívül hányan viseltek valami mexikóit. Pontosan. Senki. Haha. De jó. Na akkor gyors ital a bárban, $5 dollár egy csomó pia, például éjfélig a tequila sunrise, (kis, 2,5 decis pohárban), meg ez meg az, de a nagy részét nem ismertem. Na mindegy, aztán bementünk a tánctérre táncolni.

Kicsit a szórakozó helyről. Úgy ahogy modern bútorok, bankautomata bent a szórakozóhelyen (!), közönség 18 és 25 között, a zene mindenféle. De tényleg minden, rock, pop, kicsit elektromosabb vonulat. Tényleg, nem jelentett nekik gondot egyszer Blink 182-t, máskor meg Vagabondot játszani. És tudjátok mi volt a legjobb? Hogy senkit nem zavart! Az emberek csak simán jól érezték magukat. Minden fajta zene, és mindenre táncoltak. Jó, kicsit húzták a szájukat, ha pont nem az a stílus volt, ami nem jött be, de attól még ugyanúgy táncoltak rá. Az este egy pontján az emberek elkezdtek vonatozni valami régi számra. Az milyen?

Szóval visszatérve a mexikói estre. Hát, tény, hogy semmi mexikói nem volt benne. De igazság szerint, egyáltalán nem éreztem rosszul magam a kalap miatt. Sőt. Mint kiderült, egész népszerűek lettünk velük. Az emberek odajöttek megkérdezni, hogy mi ez a kalap dolog. Vicces volt. És jópofa. És csomó képet csináltak rólunk. Mintha valami fontos emberek lennénk. Egy srác odajött a kalap miatt, aztán rámnézett, és azt mondja, hogy : „Te, neked valami akcentusod van? Honnan jöttél?” Nekem akcentusom?? Hallottad már magadat beszélni?! Nagyon durva. Tök fura, hogy a csajokat szinte teljesen megértettem, de valahogy vagy csak a pasik beszélnek furán, vagy mind olyan helyről származnak, ahol furán beszélnek az emberek, én nem tudom, de durva. Mond valamit, és így semmi. Oké, szavak. Tippelnem kell, hogy miről van szó, de néha még azt se találom el, hogy most kérdezett, vagy csak mondott valamit. Ááá…

Szóval itt buliztunk kb. 3-fél4-ig, amikor is elindultunk haza és 4-re haza is értünk. Aztán másnap fél1-ig aludtam, de még akkor is úgy voltam, hogy lassan fel kéne kelni, de igazából tudtam volna még aludni. Utána kicsit neteztem Rubynál, majd eljöttünk a hostelhez, hogy letegyem a cuccot. Innen ment tovább dolgozni, én meg körülnéztem, mit lehet itt csinálni meg enni. Mint kiderült, ez egy nagyon durva party körzet, és pont a közepébe csöppentem. Vettem észre, a $2,20-as vízzel. Na mindegy. Már meg van a SIM kártyám is, csak aktiválnom kell, este meg lehet eszem egy jó kis debreceni kolbászt, ami csak 9,20 itt a szomszédos cseh-szlovák étteremben. De tényleg, van káposztalevesük is Csabai kolbásszal. Így is van kiírva. Este 9-10 körül lefekszem, és holnap 8-kor kelek, hogy végre átálljak az itteni időzónára.

A hostel egyébként az, amire körülbelül számítottam, talán a liftre azért rákérdezhettem volna, tekintve, hogy második emeleti szobában vagyok. Még ugyan a fürdőt nem láttam, de a szoba tiszta és normális. Még csak egy szobatársammal találkoztam, itt fekszünk némán a szobában. Még két lánnyal osztozom, ők gondolom, majd később befutnak. Alig várom a reggelit.