Ausztráliába mentem, majd jövök…

blog a kivándorlásról – azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Flóra és fauna

Amikor nekivágtam Ausztráliának, egy dologtól féltem, és az az ausztrál állatvilág volt. Az internet tele van vele, hogy itt él a világon a legtöbb mérges pók és kígyó, az óceán pedig emberevő cápáknak és csípős medúzáknak ad otthont. Nem is sejtettem, hogy sokkal alattomosabb fajokkal kell majd megküzdenem.

Az a helyzet, hogy bár az említett állatok valós veszélyt jelentenek, itt Sydneyben igen kevés az esélye, hogy az ember a hétköznapjai során összetalálkozik velük. Persze az ország különböző részein nagyobb sűrűségben fordulnak elő, és hacsak nem egy természetközeli helyet választunk otthonunknak, akkor nem kell egy kisebb állatkerttel osztoznunk a házunkon, mint például Grétáéknak Cairnesben. Ők azért már megküzdöttek pár pókkal és kígyóval, de szerencsére állandó vendégek náluk a kenguruk, kookaburrák, gyöngytyúkok és pulykák. Szóval valamit valamiért.

A hírhedt tölcséres pók az Australian Museumban – nyugi, nem él.

Ha az ember betartja az általános szabályokat, és odafigyel a jelekre, akkor a veszélyes állatoktól sem kell tartania. Bár én veszélyes állatot eddig csak kipreparált állapotban láttam vitrin mögött, de jobb félni, mint megijedni. Amikor átnyálaztam egy pókhatározót egy múzeumban, arra jutottam, hogy ha egy pók kicsi és/vagy barna vagy fekete, akkor jobb tartani a háromlépés távolságot, mert lehet, hogy mérges. Ezt ítélem itt a városban az egyetlen reális veszélyforrásnak, a medúzákra és cápákra úgyis felhívják az emberek figyelmét a tengerparton, szóval arra majd akkor ügyelek, ha aktuális lesz a téma. A kígyókkal eddig szerencsésen elkerültük egymást – már ha a múzeumi találkozásunktól eltekintek.

Egy városiasabb környezetben az egyetlen természetes házi állat a csótány. Sajnos ez így van, ez nem Európa, és csinálhat bármit az ember, nem tud ellene tenni semmit. A takarítás csak részben megoldás a problémára, ha a mikroklíma kedvez nekik, akkor suvickolhatod a lakást éjt nappallá téve, akkor se szabadulsz meg tőlük. Alexandra álláspontjával abszolút egyetértek, itt sajnos nem lehet abból messzemenő következtetéseket levonni, hogy van-e csótánya valakinek vagy nincs. Ugyanakkor Sydney egyes részei szerintem kedvezőbbek, és való igaz, hogy a mindennapokban sok aprósággal tovább csökkenthetjük a nem kívánt vendégek számát. Itt Mortdale-ben még nem találkoztam velük, de Glebe-ben bizony előfordultak, a belvárosról nem is beszélve. A mostani lakhelyemen sokkal többet és gyakrabban takarítok, ráadásul csak ketten lakunk itt, így általánosan nagyobb fokban lehet tisztaságot tartani. A kaját nem hagyjuk elöl, minden étkezés után rögtön elmosogatunk, és a szemetet naponta többször kivisszük, hogy ne járjanak rá a bogarak. Ezek mind sokat segítenek, remélem ezután sem lesznek csótányaink.

De a bevezetőben nem is a csótányokra utaltam, mint alattomos faj. Bár kétség kívül alattomosak, de ezt a bejegyzést egész más ihlette. Történt ugyanis, hogy tegnap, ahogy hazaértem a délutáni futásból, tüsszögni kezdtem. A tüsszögés órák alatt sem hagyott alább, már majd’ percenként rámjött, és az orrom is folyni kezdett. Feltűnő lett, főleg, hogy az étkezésem bőven a kielégítő szint felett van, épp csak elkezdett melegedni az idő, tehát nem fáztam meg. Vitaminokat is szedek, az immunrendszerem tuti rendben. Mi lehet ez?

Volt egy gyanúm, de igazán csak a mai reggel erősített meg benne, amikor a kertészek lombvágójára ébredtem. Bizony, tavasz van, és ha tavasz van, akkor nyílnak a virágok és kizöldellnek a fák. Jó, itt ez egy kicsit túlzás, mert igazából nem sok változás van a flórában a két héttel ezelőtti állapotokhoz képest, de minden bizonnyal van egy láthatatlan átalakulás, ami az évszakhoz köthető. Nyílnia kell valami virágnak, vagy valami fűfélének, amit nem tolerál a szervezetem. Nem tudom mi lehet az, de minden bizonnyal gyakran előforduló faj itt a környéken.

Otthon egyébként csak a nyárfa virágzása során voltam kicsit allergiás, de az kimerült egy kis könnyezésben és orrfolyásban, el is múlt 2 hét alatt, anélkül, hogy szedtem volna rá valamit. Alapvetően nem vagyok az eszetlen gyógyszerszedés híve, de mivel a reggeli órákban sem csökkent a tüsszögések-prüszkölések száma, és már nagyon idegesített, gondoltam teszek ellene. Az eredeti terv az volt, hogy egy kis sima kalciummal oltom a tüzet. Persze a gyógyszervásárlás önmagában is megér egy misét, mert az nem úgy van ám, hogy te csak bemész a gyógyszertárba és megveszed, amit akarsz. Mindegy, végülis nem kalciumot, hanem egy nagyon gyenge, gyerekadagos antihisztamin tartalmú allergia gyógyszert kaptam, ez sikeresen elmulasztotta eddig a tüsszögésem. Többi tünet maradt, de azokkal megbirkózom.

Aztán lehet, hogy az egészet csak beképzelem. Vagy magára a testmozgásra vagyok allergiás. Minden lehetséges.

Reklámok
Hozzászólás »

Húsvét után a fesztiválon

Mint korábban is említettem, a facebookon nyertem egy ingyen jegyet a Sydney Easter Showra, ami szabadfordításban húsvéti show. Inkább nevezném mondjuk vásárnak, vagy fesztiválnak, jobban illik hozzá, bár az igazság az, hogy fura keveréke a búcsúnak, a vásárnak és a különböző versenyeknek. Majd meglátjátok, miért.

A húsvéti show idén április 5-ikétől 18-ikáig tartott, szóval a tegnapi nap még időben voltam, hogy mindent lássak. Egyedül az idő jelentett problémát, ugyanis esni kezdett, és nem nagyon akaródzott neki elállni. Aztán néha elállt, néha eleredt napközben, de a tényen nem változtatott, hogy a cipőm teljesen átázott. Össz-vissz egy esődzsekim volt, de azért a célnak megfelelt. Viszont a cipő kérdés még mindig nem oldódott meg, egész hétre rossz időt mondanak, és nem nagyon tudok mit kezdeni a vizes cipőmmel, mert nem szárad meg. Most kezdjem el hajszárítózni?

Vissza a témához. Szóval az Easter Show kint volt az Olimpiai Parkban, ami kicsit Syma környékére emlékeztetett, stadion és a környékén pár vásári épület, vagy ha így jobban tetszik, vásári park, ahol kiállításokat tartanak. Aggódtam kifelé menet, hogy biztos sár lesz, de 95%-ban térköves úttal borított a terület, tehát ez nem volt gond.

Ahogy beértem vásár területére, kicsit csalódtam, ugyanis elsőre teljesen egy búcsú területén éreztem magam, céllövöldékkel és béna (nekem legalábbis) vidámparki játékokkal.

De rögtön az utam elején már találtam is valamit, amiért megérte kijönni, ez pedig egy sátor volt, ahol ausztrál állatokat lehetett megnézni, például bilbyt, ami egy iszonyatosan cuki és pici erszényes állat, kicsit kenguru szerű, de nem az. És volt koala is. Nem akarok általánosítani, ezért csak azt mondom, hogy ez a koala egy nagyon unalmas állat volt. Kezdjük ott, hogy háttal az embereknek ült az ágon. Másrészt meg aludt. Nekem fel se tűnt elsőre, hogy az egy állat, egy kisfiú kérdezett rá a gondozónál, hogy az egy igazi koala-e. Pff. Hát ez is megvolt, nem volt túl nagy hatással rám. Akkor már inkább a bilby, az legalább aranyos és mozog.

Ahogy tovább haladtam a vásár területén kiderült, hogy sok-sok minden van egy ilyen vásáron. Például az Easter Show ad lehetőséget az ausztrál mezőgazdaság bemutatkozásának. Ez azt jelenti, hogy különböző farmerek eljönnek, és hozzák a portékáikat / állataikat, stb. Van például egy csomó állatfajnak szépségverseny, vagy valamilyen verseny, például díjazzák a disznókat, marhákat, pulykákat, tyúkokat és kakasokat, kecskéket és káposztákat 🙂 Na jó a káposztákat nem, de a növénytermesztők a zöldségekből-gyümölcsökből valami nagy installációt csinálnak, és azt is díjazzák. De van például virágkötő verseny is, meg láttam gyönyörű tortákat is kiállítva. És vannak különböző kézműves és művészeti kiállítások és díjak, festőknek, fotósoknak, szövőknek stb.

És ha ez még nem lenne elég, van a vásár része, ami kicsit BNV jellegű, gyakorlatilag mindent lehet kapni, a ruhától a bútoron át a jacuzziig. A fogyasztógéptől a mobil telefonon át a borecetig, tényleg mindent. És van a Food Court része, ahol pedig a kézműves élelmiszerek meg a nem annyira kézművesek mutatkoznak be, és rengeteg kóstoló van. Persze ezt élveztem a legjobban, mert csomó ingyen kaja. Egyedül borból nem volt ingyen kóstoló, amit sajnáltam, mert már nagyon kíváncsi vagyok az ausztrál borra.

Voltak még különböző sport és ügyességi versenyek is, például díjugratás és kutyás akadálypályás verseny. Ezek jópofák lettek volna, érthető módon az eső miatt nem voltak túl népszerűek. Ami viszont tetszett, hogy a kutyások – akik a kutyás versenyre jöttek – nagyon közvetlenek voltak, és az emberek gyakorlatilag rátapadtak a kutyákra, és halálra simogatták őket. És ők meg hagyták. Kedves.

1 Hozzászólás »

Új élet Svédországban

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Travel Sandwich

Travel, photography, and the stories in between

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

The eccentric Cook

blog a kivándorlásról - azoknak, akik hiányolnak, és azoknak, akik jönnek utánam

Kate Kendall

Entrepreneur and writer ✈️

pappito.com

Új-Zéland

Subdimension

From beyond

bandirepublic

autók, cola, rock ‘n roll, zen és intergalactic

bezzeg a svédek!

bandirepublic a svéd királyságban

%d blogger ezt kedveli: