Kérdezz-felelek fél év után

Marietta ihlette a mostani posztot, gondoltam én is nekiülök, és anélkül, hogy először elolvasnám az ő válaszaikat, megválaszolom a legjellemzőbb kérdéseket, amiket összegyűjtött a Határátkelő blogon született kommentek alapján. Érdekes lesz átolvasni utána, hogy mi az, ami eltér a kettőnk álláspontjában, mindketten majdnem ugyanannyi ideje élünk Ausztráliában, de más módon és máshova kerültünk, ezért szerintem lesznek apró különbségek. Jöjjenek tehát a legáltalánosabb kérdések és a válaszok:

Miért mentél el Magyarországról? És miért pont oda, ahol vagy?

Sok minden közrejátszott mind a magánéletemben, mind a munkámban, amiért egy februári napon megszületett a döntés, hogy most vagy soha, ideje belevágni a külföldi kalandba. Kalandnak indult, ezért is jöttem turistavízummal, szerencsét szerettem volna próbálni, kipróbálni magam más országban, más környezetben, hogy kiderüljön, milyen fából is faragtak. Azt hiszem, ha egy okot kéne mondanom, akkor ez lenne az, de persze sok apróság volt, és igen, egy kicsit az országból is ki akartam szabadulni, de nem azért, mert nekem ott olyan rossz lett volna, sőt.

Az országválasztás pedig egyértelműen nyelvi döntés volt, angolul beszélek a legjobban, szívesen mentem volna spanyol nyelvterületre is, de a szakmám miatt egy angol nyelvterület biztosabb választásnak tűnt. A listán szereplő országokból Ausztrália maradt fenn a rostán, miután átnéztem a piaci lehetőségeket és a bevándorlási ügymeneteket. Ez tűnt a legoptimálisabbnak, még ha messze is van Magyarországról. (Anglia személyes okok miatt meg sem fordult a fejemben.)

Szóval otthon is jól éltél, tehát nem okozott anyagi nehézséget ez a “kaland”?

Otthon azt mondhatom, hogy valamivel a nagy átlag felett éltem, köszönhetően a családi háttérnek, a munkának és az áldozatoknak, amiket az életszínvonal fenntartásáért hoztam. Ez tette lehetővé, hogy az évek alatt összegyűjtött pénzemből eljöjjek Ausztráliába és szerencsét próbáljak. Bár az anyagi nehézségekről nem nagyon írtam, az itteni árakról és megélhetésről annál többet, és ha valaki csak kicsit is belegondol ebbe, könnyen összerakja, hogy az elmúlt hónapok nagy anyagi nehézséget jelentettek nekem. Fél évig nem dolgozni, nem keresni semmit, még Magyarországon se leányálom, de legalább ott a család és a barátok, akikhez fordulhat az ember, ha nincs fedél a feje fölött. Itt mindent egyedül kell megoldani, és egy kb. 8-szor drágább országban élni a magyar forint alapú gyűjtögetésből nem könnyű.

Van már munkád? Hogyan találtad?

Igen, dolgozom, most már másfél hónapja. A szakmámban sikerült elhelyezkedni, mérnökként dolgozom egy külvárosi cégnél, és teljesen elégedett vagyok vele. A munkakereséshez elsősorban a Gerilla Önéletrajzi módszereket használtam, ez szemléletformáló volt nekem, még Magyarországon rendeltem meg a csomagot decemberben, amikor már váltani akartam. A keresés sok energiát vett igénybe, végülis kifizetődött, mert a szálak egy idő után összeértek, és a mostani munkáltatóm megtalált az ajánlatával. Tehát a mostani állásomat nem én találtam, hanem az talált meg engem.

Takarítottál, meg mosogattál is, vagy egyből a szakmádban helyezkedtél el?

Nem vállaltam semmilyen munkát, ameddig a vízumom nem tette ezt lehetővé. Nem akartam kockáztatni a kitoloncolás lehetőségét, vagy hogy a szakmában esetleg híre menjen, hogy mit csináltam. Nem a munkát szégyellem, hanem a törvényszegést. Kicsi a világ, sosem tudhatja az ember, hogy egyszer később évek múlva mit vetnek a szemére. Igyekszem úgy élni, hogy később soha semmit ne kelljen megbánnom vagy szégyellnem.

Van honvágyatok? Hiányzik a Túró Rudi?

Honvágyam a szó klasszikus értelmében nincs, nem hiányzik Magyarország. A barátok, a család, ők néha hiányoznak, ezek eléggé pillanatnyi dolgok a mindennapok során, de tény, hogy egy kicsi hiányérzetem van. Tök egyedül a világ végén sosem lesz olyan, mint amikor az ember a párjával vág neki. De vannak új barátaim, kezdek beilleszkedni, bár épp az itteni életem kezd egy kicsit túl sok időt elvenni az otthoniaktól. Ettől függetlenül azért tartjuk a kapcsolatot a családommal és a barátaimmal, van, akikkel pár naponta, van akikkel hetente, vagy legalább pár hetente beszélek vagy levelezek. Az internet világában azért már eléggé naprakész tud maradni az ember, ha akar.

A Túró Rudi egyáltalán nem hiányzik, de azért belakok majd belőle ha hazamegyek. Majdnem minden kapható itt, ami Magyarországon, és még annyi minden más, ami viszont Magyarországon nem. Egy csomó olyan dolgot élvezhetek itt, amihez régen az ára, az elérhetősége illetve a szezon miatt korlátozottan lehetett hozzáférni. Az, hogy itt egész évben van eper, hogy új gyümölcsöket ismerek meg, sok olyan apróság, ami miatt még kevésbé hiányzik a Túró Rudi. Nem minden a Túró Rudi, a világ sokkal színesebb a piros pöttyöknél.

Mennyit keresel?

Ezt nem illik megkérdezni, ugyanúgy, ahogy a barátodtól vagy a kollégádtól se kérdezed meg. Főleg azért se lenne értelme válaszolni, mert az összeget forintosítva úgyse érti meg az, aki nem ismeri a helyi viszonyok megélhetési költségeit meg a helyi kereseti viszonyokat. Az itt élőknek általában megválaszolom, de ők meg nem szokták kérdezni. Tudják maguktól is. 🙂

Ahelyett, hogy otthon maradtál volna és aktívan részt vállaltál volna Magyarország felvirágoztatásában  nem szégyenled magad, amiért elhúztál külföldre?

Röviden: nem. Ó, akik ismernek, tudják, mennyi energiát fektettem bele, hogy a szakmámban felvirágoztassam Magyarországot, de nem nagyon jutottam vele sokra. Talán az ország még nem tart ott. Más részről pedig, úgy gondolom, hogy a szüleim eleget adóztak, csak egy gyereket vállaltak, és a taníttatásom költségeit fedezték az ő adóik. Ők mindig arra tanítottak, hogy ha tudom, csináljam azt, amit szeretnék, mert boldog felnőttet akartak belőlem nevelni. Most boldog vagyok, és inkább a szüleimet és a szeretteimet szeretném szintén boldoggá tenni, semmint az egész nagy Magyarországot. Szimplán azért, mert ők többet tettek értem, mint az ország bármilyen szociális hálója. (Csak egy példa: megtanultam volna szerintetek jól angolul, ha a szüleim nem küldenek ki Amerikába nyelvet tanulni? Szerintem nem.)

Megtaláltad a számításodat?

Azt kell hogy mondjam, hogy igen. A változás bejött, szükségem volt rá, és örülök, hogy megléptem ezt a lépést. Anyagilag még mindig nem ott vagyok, ahol egy éve voltam mondjuk, (már itteni viszonyokat nézve), de nagyon sokat tanultam az elmúlt fél évben, és már nem hiszem, hogy a pénz lenne a legfontosabb az életben. Oké, eddig se hittem, de kicsit anyagiasabb voltam szerintem. Jól érzem magam a bőrömben, boldog vagyok a munkahelyemen, kellemes környezetben töltöm a szabadidőm és a társas kapcsolataim is más színvonalúak. Egyértelműen jobb most az életem, mint 8 hónapja.

Ha érdekel, hogyan válaszolt Marietta ugyanezekre a kérdésekre, aki Adelaide-ben él a párjával, kattints ide!